A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-12 / 10. szám

hitték sokáig, hogy néhány jó barát fogott össze és 'rándult ki a családjával. Azután a mi gyerekeink lettek Pat kedvencei. Ott tapasztaltam először, mit jelent ha a gyerekeken nem sajnálkoznak. Ha felharsant a csatakiáltásunk; „Hurrá, palacsinta!" az idegen gyerekek is tűzbe jöttek. — Az ebből a gyerekotthonból kikerült gyerekek ellátogatnak ide, írnak önöknek? — Ha erre járnak, nem kerülnek ki bennünket. Jelenleg három tőlünk kikerült kismama jár el hozzánk rendszeresen. Büszkén mutogatják a gyermeküket. És állandóan jönnek az üdvözlő lapok: Bratislavából, Trenéínből, Kassáról (KoSice) meg mindenhonnan. — Kit szeretnek a gyerekek legjobban? — A három éjszakás nevelőnőt. ők mesélnek és adnak puszit elalvás előtt, ők az anyukák, a szó szoros értelmében „bálványozott" anyukák. Ha bejönnek, a gyerekek úgy lógna a nyakukon, mint szőlőfürtön a szemek, őket igazán önzetlenül szeretik a gyerekek. Ha hazalátogatnak, az „anyukáiktól" búcsúznak el legszívélyesebben. És ha lámpaoltás után hallaná a gyerekeket, amikor róluk beszélnek. — Engem betakart! — Engem megcsókolt! — Engem megsimogatott! S ha azután a gyerekeknek valami problémájuk van, az anyukákhoz mennek, főként a leányok. Ezek az „éjszakai beszélgetések." Harmadik eset Az anyja vendéglőben volt üzletvezető. Az apa megtudott valamit, s egy este először a feleségét lőtte agyon, azután magával is végzett. A gyereket a nagynénje vette magához, majd hozzánk került. Egy évbe telt, amíg a fiú kiheverte a megrázkódtatást. Tőlünk a karvai gazdasági iskolába ment, s annak elvégzése után. mint kovács azegvik nagy délszlovákiai üzemben dolgozik. Ember lett belőle! Anyukák, apukák meg mi! Igen, valóban így van ez a párkányi gyermekotthonban. Így beszélnek a gyerekek a nevelőnőikről, nevelőikről. Meglátogatjuk a gyerekeket az ebédlőben, megnézzük a sakkmérkőzésüket, a rajzaikat, kézimunkáikat. Nem, ezek a gyerekek nem megfélemlített kis vademberek. Bátran, szépen válaszolnak a kérdéseinkre, mintha már nagyon régi ismerősök lennénk. — Tessék megnézni a mi szobánkat! — Hozzánk tessék jönni először! — A bácsi írni fog rólunk? — Melyik újságba? A szobák ízlésesen berendezve, s mindenütt rend, tisztaság és sok-sok szép kézimunka. Mert itt kézimunkázni még a fiúk is megtanulnak. Amit még el kellett mondanom Most tízéves a párkányi gyermekotthon. 1967-ben már országos viszonylatban az első három között van és azóta is állandóan emelkedik a színvonala. S hogy milyen gyerekeket bocsájt útra? Az igazgató szavaival élek: — önmaga helyett beszél az, aki az életben jól megállja a helyét! S végül meg kell emlékeznünk még a jattói (Jatov) nőszövetségről, amely patronátust vállalt a gyermekotthon fölött. Megérdemli, hogy az egész ország túdjon róla. Nyáron külön autón küldik a gyerekeknek a zöldséget és a gyümölcsöt. Karácsonyra pedig negyvenöt gyönyörű vánkost vittek a gyerekeknek ajándékba. Szlovák asszonyok, szlovák anyák a magyar gyermekeknek! Köszönet nekik a harminchat gyermek, a nevelők és mindazok nevében, akik nemes cselekedetüket, jószívűségüket értékelni tudják. N. LÁSZLÓ ENDRE Stubnya A. felvételei A gútai nőknek arany kezük van, Gúta környékén ma is mindenütt halászokkal találkozik az ember. Híres Ma már nagyon kevesen tudják, hogy Gúta (Kolórovo), nemrégiben Dél-Szlovákia legnagyobb községe, híres halásztelepülés volt. Már az ősidőkben a halászat a gútaiak főfoglalkozása. A városka a Kis Duna és a Vág torkolatánál fekszik, tehát olyan folyók mellett, melyek halban rendkívül gazdagok voltak, és ez mindent megmagyaráz. Még ma is él Gútán néhány idősebb ember, akik hivatásszerűen űzik a halászatot. A megmaradt gútai oklevelek közül a legrégebbiek 1268-as keltezésűek. A régi Gúta a mostanitól hét kilométernyi távolságra, északkeleti irányban feküdt a Nyitra folyó és a Vág bal partja között. A régi Gutának hadászati szempontból is nagy volt a jelentősége. 1349-ben Mária királynő erődöt építtetett itt. Később a várost és az erődítményt földig lerombolták a portyázó török csapatok és az elmenekült, koldusbotra jutott polgárok a mai helyén építették újjá Gutát. Nagyon jól válasz— Igazgató bácsi, mondja meg, miért nem kellek én senkinek? — Tudod, hogy elváltak a szüleid ... — Igazgató bácsi, miért jöttem én a világra? Csúnya vagyok én? Buta vagyok én? Nyomorék vagyok én? — Ki kellett mennem, hogy ne lássa a könnyeim — mondta Sinka Alfréd. — Viola már hét éve van nálunk, de még soha nem jött érte senki... ... csináljanak rendes embert a gyermekemből! — Tulajdonképpen milyen gyermekek kerülnek ebbe a gyermekotthonba? — Csak egy teljesen árva van itt, a többinek vagy az apja vagy az anyja, vagy mindkettő él. Hozzánk akkor kerülnek a gyerekek, ha elérik az iskolaköteles kort, de jönnek olyanok is, 10—12 éves gyerekek, akik még olvasni sem tudnak. Nagy hiba az, hogy olyan magyar gyermekotthon nincs nálunk, ahol a hat évnél fiatalabb gyerekek lennének. Így azután a magyar gyerekek, mire hozzánk kerülnek, elfelejtik az anyanyelvüket, viszont a szülők kívánsága az, hogy magyar tannyelvű iskolába küldjük őket... — Milyen következményekkel jár, ha a gyerekek hazalátogatnak? — Sokszor előfordul, hogy a legszebb ruhájában megy el, és rongyokban jön vissza valamelyik gyerek. S ráadásul még piszkosak, tetvesek is. Általában azt tapasztaljuk, hogy egy otthoni látogatás legalább egyhónapos visszaesést jelent... — És a szülők is ellátogatnak ide? — Vannak olyan szülők, akik rendszeresen látogatják a gyermekeiket és szinte könyörögnek: „Az isten áldja meg magukat, csináljanak a gyermekemből rendes embert!" A2után vannak másfajta szülők is, akik jobb, ha felénk sem néznek: piszkosan, részegen jönnek, és még szemtelenkednek is. Legroszszabbak az alkoholista szülők ... — Önök is meglátogatják azokat a szülőket, akiknek itt az otthonban vannak a gyermekeik? — Igen, már csaknem mindegyik családnál voltam. Kissé rosszul esik a gyermekeinknek, hogy a tanítóink ritkán látogatnak el hozzánk. Ezt a gyerekek így fogalmazzák meg: „Hiszen mi is egy család vagyunk!" — Szöktek már meg gyerekek ebből az otthonból? — Olyan még nem szökött meg egyszer sem, aki hatéves kora óta nálunk van. Csak olyanok, akik már otthon hozzászoktak a csavargáshoz. Főként olyankor szöknek, ha beköszönt a szép idő. De sohasem fordul elő, hogy hazamennének. Csavarognak, kint alszanak a szabadban, amíg a csendőrök fülön nem csípik őket. Meg kell mondanom, hogy nagyon emberségesen bánnak a kis szökevényekkel. Évente 2—3 ilyen eset van." Ha azután visszahozzák őket, azt mondják, hogy „elmentem egy kicsit". — Kirándulni, táborozni viszik őket? — Évente többször megyünk autóbusz kirándulásra. A múlt nyáron kilenc napig Paton (Patnice) sátoroztunk, s idén is oda szeretnénk menni, mert a gyerekek nagyon jól érezték magukat ott. Viszont a pati gyógyfürdő vezetősége is mindent megtett a gyerekek érdekében, amit ők megszavaztak, azt főztek, sütöttek nekik. A közeli sátrak lakói azt