A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-05 / 9. szám

I Az ismert és ismeretlen Hevenyészett statisztika szerint minden második-harmadik szovjet újságcikk, szónoki beszéd, valamiképpen összefügg a mezőgazdaság kérdéseivel. A vezető párttestület tanácskozásain alaptörvénynyé lett az a megközelítési mád, hogy az egész szovjet életet felölelő problematikáról van szó. A mezőgazdaság helyzete ugyanis sokban meghatározza az egész népgazdaság fejlődését, a népjólét növekedési ütemét. (A szovjet mezőgazdaságban 27 millió a foglalkoztatottak száma, az ágazat a nemzeti jövedelem több mint egyharmadát szolgáltatja.) GAZDASAGI MÓDSZEREK Az utóbbi öt esztendő mezőgazdasági plénumainak sorát az SZKP Központi Bizottsága 1965 márciusi teljes ülése nyitotta meg. A plénum — fordulatot hozva — abból indult ki, hogy a mezőgazdasági termelés növelésének útja nem az adminisztratív eszközök sorompóba állításával, hanem gazdasági módszerekkel, az anyagi érdekeltség alkalmazásával járható. A plénum intézkedett ösztönző felvásárlási árak be-A MEZŐGAZDASÁG FELLENDÍTÉSE — POLITIKAI KÉRDÉS Az SZKP 1966 március végén, április elején tartott XXIII. kongresszusa megerősítette és kiszélesítette az 1965 márciusi utat: a legfelső pártfórum a gazdasági fejlesztés egyik központi kérdésének és egyben politikai kérdésnek nyilvánította a mezőgazdaság fellendítését. Visszautasítva azokat a kísérleteket, hogy a kolhozokat szovhozokká (állami gazdaságokká) alakítsák át, felhívta a figyelmet a kolhoztermelés kiaknázatlan tartalékaira. Nem óhajokra, hanem kellő anyagi és pénzügyi alapra építve, a párt hatalmas termelési programot tűzött a mezőgazdaság elé. A népgazdasági eszközök egyfajta újrafelosztásának keretében 1966-tól 1970-ig mezőgazdasági termelési beruházásokra kétszer annyit fordítottak, mint az előző ötéves tervben. Előirányozta a kongresszus a kolhozok és szovhozok gépi ellátottságának számottevő növelését is. DIJAZASI RENDSZER A kongresszus nyomán került sor a kolhozmunka díjazási rendszerének megváltoztatására: a természetbeni juttatások helyett szavatolták a havi pénzbeli fizetést a kolhozparasztoknak, rendeletet hoztak továbbá a korhatárt elérő kolhoztagok nyugdíjjogosultságára vonatkozóan is. A gazdasági és szociális intézkedések kedvező légkört teremtettek a szovjet falun, megadták a kolhozparasztságnak az anyagi biztonság érzetét. Röviddel a kongresszus után 1966 májusában a mezőgazdaság sorsára messze kiható újabb központi bizottsági plénum ült össze. Ezen a Központi Bizottság előterjesztette a talajjavítás grandiózus programját. A cél: az észszerű talajkihasználás keretében növelni A szovjet mezó'ga; Vörös tér Moszkva területe — az 1961-ben hozzácsatolt s gyakorlatilag már korábban egybeolvadt elővárosok területével együtt — 886,5 négyzetkilométer. Kiterjedése észak-déli irányban 42 km, nyugat-keleti irányban 35 km. A város kerületét egy 109 kilométer hosszú főútvonal öleli körül. Moszkvát 7 061 000 ember lakja, ami csaknem kétszer annyi, mint amennyi lakosa 35 évvel ezelőtt volt, amikor jóváhagyták a város átépítésének átfogó tervét. Évente 120 ezer ember költözik új lakásba! Moszkvában 31 hivatásos színház működik. Az elmúlt évadban 13 millió ember nézte végig előadásaikat. 76 felsőoktatási intézményében — beleszámítva a levelező hallgatókat is — mintegy 600 ezer diák tanul. Moszkva egyik legfiatalabb főiskolája az 1960-ban alapított Lumumba Népek Barátsága Egyetem, hallgatói elsősorban az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok fiataljai közül kerülnek ki. A moszkvai metro első vonalát 1935-ben nyitották meg, azóta fejlesztése állandóan folyik, vonalainak teljes hossza már meghaladja a 383 kilométert. A gyors és kényelmes kocsikon nap mint nap mintegy 4 millió ember utazik, a város hatalmas utasforgalmának egyharmadát a "metro bonyolítja le. Moszkva az ország legfontosabb közlekedési csomópontja. Tizenegy villamosított vasútvonal találkozik itt, kilenc személypályaudvara, több tucat rendező- és teherpályaudvara van. Tizenhat országút köti össze az ország legfontosabb vidékeivel. A Moszkva-csatorna (Moszkva—Volga csatorna) megnyitásával (1937) megnőtt a folyami kikötő jelentősége, s amikor az 1952-ben megépült Volga—Don csatorna útján közvetlen vízi összeköttetés létesült az Azovi- és a Feketetengerrel, öt tenger kikötője lett. Évről évre nő a szovjet fővárosba látogató külföldi turisták számaj 1969-ben már 1798 629 külföldi volt kíváncsi Moszkvára, amit a világ bármely részéről könnyű megközelíteni. Négy hatalmas repülőtere Európa egyik legnagyobb légiközlekedési csomópontjává teszi: az Aeroflot és a nagy külföldi légitársaságok Moszkva végcéllal vagy Moszkván keresztül számtalan légijáratot tartanak fenn, így a szovjet főváros közvetlen légiösszeköttetésben áll a világ 52 országával. Közvetlen vonalakkal Európa és Ázsia 24 országa érhető el innen. -tavezetéséről, s ezzel véget vetett annak a rendellenes helyzetnek, hogy sok mezőgazdasági termék felvásárlási ára nem fedezte a tényleges termelési költségeket, ami azután érezhetően csökkentette a kolhozok és szovhozok érdekeltségét a termelés bővítésében. Jelentős újításnak bizonyult, hogy megszabták 1970-ig (majd 1968-ban 1975-ig) a gazdaságok kötelező gabonaeladási tervét. Ezzel megszűnt az észszerű gazdálkodás egyik legnagyobb akadálya: a tervfeladatok változékony, sok esetben rögtönzött jellege. Egyúttal bevezették azt Is, hogy a terven felül eladott többletért a termelők 50 százalékos felárat kapjanak. A termelés ösztönzésének irányába hatott a traktorok, a mezőgazdasági gépek, továbbá az üzemanyag árának csökkentése. Megváltoztatták a háztáji gazdaságokat korábban sújtó rendelkezéseket is. Mindezekkel párhuzamosan növelték a kolhozok önállóságát o termelés megtervezésében, az értékesítésben, valamint a jövedelemelosztásban. (A kolhozdemokrácia kibontakozó gyakorlatát 1969-ben a kolhozok új mintaalapszabályzata foglalja törvénybe oly módon, hogy a kolhozélet összes fontos kérdéseinek eldöntését a tagság hatáskörébe utalja.)