A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-05 / 9. szám

szalmakazalban, Istállókban aludt. Így jutott Trnavába, majd Modrába és onnan végül Bratislavába. De itt se várta pihenés. Kapcsolatot keresett az elvtársakkal. Az illegális munka minden izgalmát, megpróbáltatását átélte. — Emlékszel a röplapokra! — szól közbe Annus néni, az őszhajú, örökké vidám élettárs, aki a legnehezebb időben is kitartott férje mellett. Puha bácsi mosolyogva említ1

, hogy felesége még a csendőr lovának a farára is röplapokat ragasztott. Egyszer meg csizmában és hálóingben ment ki éjjel az utcára hogy a kapualjakban a röplapokat elhelyezze. A Vörös segély akciót Is szervezték és bizony sokszor a saját pénzükből kellett pótolni azoknak a hozzájárulását, akik ugyan aláírták az ívet, de valamilyen okból nem tudtak fizetni. Emlék-emlék után buggyan elő a múltból. Az átvirrasztott éjszakák félelme feloldódott A felszabadulás után, mint ács dolgozott, majd 1950-től az egyik állami gazdaságban lett politikai vezető. 1953-ban került a Csemadokba, ahol szervezői tapasztalatait hasznosította. Inen ment nyugdíjba 1960-ban Egész élete összefonódott a párttal, a munkával. Magas, erőteljes alakján, piros arcán nem látszik meg a hetven év. Most se pihen. Van egy kis kertje, ahová naponta kijár télen-nyáron. A jó levegő, a munka, a mozgás, a tenniakarás felüdíti. Az ágy mellett az asztalon pedig ott vannak félig kinyitva a legfr:

ssebb újságok. A könyvespolc teli könyvekkel. Ma is kapcsolata van az élettel, a világgal, az emberekkel. Ozsvald Árpád Y WJ Jozef Lássák mérnök, az Állami Takarékpénztár vezérigazgatója Mi — és a koronáink Pénzhez való viszonyulásukat tekintve az embereket két nagy csoportra osztjuk: pazarlókra és takarékosokra. Ennek a két fő csoportnak aztán számtalan változata van, hiszen a pazarlók is takarékoskodnak olykor és az ellenkezője is előfordul. Van aki pazarló, ha más pénzéről, a közösről van szó, bezzeg megnézi a garast, ha a sajátját költi. A takarékos is néha az ablakon dobja ki a pénzt, ha nagyon olcsón akar vásárolni. Summa summárum, kevés ember mondhatja el magáról, hogy pénzgazdálkodása megfelel az aurea mediocritas elvének. Egy kis könnyelműség ittott mindig megbocsátható, és senki sem lesz még attól Harpagon, ha megvon magától vagy mástól némely költségesebb élvezetet. Legtöbbször azért takarékoskodunk, hogy aztán egyszerre adjuk ki a megtokarított összeget olyasmire, amire régen vágyunk, autóra, bundára, házra, külföldi utazásra stb., mert ilyenekre leginkább csak akkor telik, ha élére rakjuk a koronákat. Ma már nagyon kevesen akadnak, akik a szalmazsákban vagy a harisnyában őrzik vagyonukat. A szekrényben, fiókokban is rendszerint csak annyi pénzt tartunk, hogy kéznél legyen éppen, ha valami váratlan kiadás adódik. A többit pedig? A többit — ha rendelkezünk ilyesmivel — a bankba, illetve a takarékpénztárba visszük. Ott van a legbiztosabb helyen és még gyarapodik is, bármilyen csekélynek is találjuk ezt a gyarapodást. Érdekes lenne tudni, miképpen takarékoskodik az ország. Erre választ csak olyan komoly szakember adhat, mint Lássák Jozef mérnök, az Állami Takarékpénztár vezérigazgatója. Megkértem hát őt, feleljen néhány kérdésemre. Óhajomnak készséggel tett eleget. A Szlovák Szocialista Köztársaság lakosságának hány százaléka rendelkezik betétkönyvvel? 1970 végén a Szlovák Szocialista Köztársaságban 3 millió 150 ezer volt a betétkönyvek száma. Eszerint azt hihetnék, hogy a lakosság 75 százalékának von betétkönyve. Figyelembe kell venni azonban, hogy vonnak emberek, akik két vagy több betétkönyvvel rendelkeznek. Ez a százalék tehát a valóságban alacsonyabb. Mérlegelésünk szerint nagyjából 60—65 százalék a betétkönyv-tulajdonosok száma. Összegezve, a lakosság egyharmadának még nincs betétkönyve. A betétkönyv-tulajdonosok között megfelelő százalékban szerepelnek-e az iskolásgyermekek betétkönyvei? A tanulóifjúság betétkönyveit nem tartjuk külön számon, mert az iskolai takarékoskodásnak azt a formáját, amire ön gondol, már nem gyakoroljuk. Abban az időben, mikor bevezettük az Iskolai takaréskokodást, gyakran az iskolás takarékkönyve volt a családban az egyetlen takarékkönyv. Ma a takarékosság tömeges elterjedésénél a betétkönyv személyi tulajdonná vált. Természetesen nem feledkezünk meg arról sem, hogy az ifjúság is takarékoskodjon. Ezért az állam külön előnyös feltételt biztosít, amelynek értelmében a takarékoskodó tanulóknak a kamaton kívül prémiumot is juttat. A prémiummal jutalmazott takarékoskodásban ma már mintegy ötvenezer általános iskolás vesz részt és ugyanezen a módon takarékoskodhatnak a gimnáziumok és a szakiskolák tanulói is. Ezenkívül az egyes osztályok csoportosan is takarékoskodhatnak közös betétkönyvön, szigorúan megszabott célra, mint például iskolai kirándulásra vagy hasonló rendezvényre. Sőt, egyes iskolákban még az iskolai takarékoskodás eredeti formája is megtalálható. Természetesen sok szülő ma is tesz félre pénzt gyermeke helyett annak egyéni betétkönyvén. Mi az irányzat az utóbbi években? A betétkönyvek száma nő e inkább, vagy a betétek összege? A betétkönyvek száma rendszeresen növekszik és növekszik a betétek összege is, de a betétek összege gyorsabban nő. Az utóbbi három évben a betétkönyvek száma évente 140—150 ezerrel szaporodott, a betétállomány pedig átlagosan 2 milliárd koronával. Például a múlt évben a takarékoskodók 2312 milliót hoztak a bankokba és betéteik összege takarékpénztárainkban elérte a 16 milliárd 533 millió koronát. Az öszszeg gyarapodása legjobban az egy könyvön elhelyezett átlagbetéten mérhető le, ez 1968 óta négyezer koronáról ötezer koronára emelkedett. Milyen a legmagasabb összegű betétkönyv Szlovákiában? Erre nehezen lehet hamarjában felelni. Át kellene néznünk több mint 3 millió 150 ezer betétkönyvét az állami takarékpénztár több mint 1700 fiókjában. A legutóbbi megállapítás szerint 1969 végén 100 000 korpnát meghaladó betétek is voltak. Vannak-e milliomosaink? Erre a kérdésre is az előző felelet ad választ. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a betevőknek módjában áll a betéteket különféle könyvekre helyezni saját tetszésük szerint. Ez önmagában kizárja a betétek egy könyvben való összpontosítását, ami a milliomos ismérve lenne. A betétekre vonatkozó anonimitás betartása, amit a törvény szavatol, nem tűri a személyazonosság felfedését oly módon, hogy a takarékpénztár összefüggéseket keressen a különféle betétek között és ezért az efféle kérdésekre nem lehet egyértelmű választ adni sem ma, sem a jövőben. Milyen mértékben terjedt el nálunk a folyószámla használata? A folyószámla betéteket aszerint különböztetjük meg, hogy tulajdonosaik magánszemélyek-e vagy pedig közületek. önt bizonyosan az előbbi érdekli. Le kell szögeznem, hogy erőfeszítéseink ellenére sem sikeres ez a fajta tevékenységünk. Az 1970-es év végén 43 ezer folyószámlán 243 millió koronát tartottunk számon. Célunk az, hogy meghonosítsuk a készpénz nélküli fizetést, mint a pénzügyletek lebonyolításának fejlettebb formáját. A fejlett társadalomban a lakosság fizetési kapcsolatainak komoly szerepe van és ezért keressük azt a módot, amely a kívánt eredményhez vezetne. Milyen ön szerint az összefüggés a lakosság betétei és a népgazdaság között? A lakosság betétei az állam pénzügyi terveinek fontos részét képezik és így népgazdaságunk számít rá és hasznosítja az újratermelési folyamatban. Tehát a betétállomány a termelés, a szolgáltatás, a kereskedelem és a helyi gazdálkodás fejlesztését szolgálja és részben polgárainkat is kisegíti kölcsönök formájában. Milyen fajta betétkönyv a legnépszerűbb és miért? Inkább arra felelek, melyek a legelterjedtebbek. Az 1970-es év végén a betéteknek kb. 50 százaléka két százalékos kamatot hajtó felmondás nélküli betét volt. A betétek kb. 40 százalékát nyereménybetétkönyvön helyezték el, a fennmaradó részt egyéb különböző fajtájú betétkönyveken. Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a hosszabblejáratú felmondással járó betétek Iránt és ezzel a négy százalékos kamatot hozó betétek iránt is, amelyeknek felmondási ideje 12 hónap. önnek is van betétkönyve? Igen van, de nem azért, mert pénzintézet élén dolgozom, hanem főleg, mert már elmúltak azok az idők, mikor oz emberek megtakarított pénzüket mindenféle nem biztonságos helyeken rejtegették. A betétkönyv ma már elválaszthatatlanul hozzátartozik az egyén és a család életéhez, hiszen a lakosság pénzét a takarékpénztárak kezelik a legmegbízhatóbban. Furcsa lenne, ha nem így lenne. Tegyük fel csak egy pillanatra, hogy a takarékoskodóknak saját kezelésükbe kellene venniük pénzüket, mennyire komplikálná ez életüket. Ebből a gyakori meggondolásból indul ki mindenki, és én sem vagyok kivétel. Hadd tegyek még mindehhez annyit, hogy azoknak is — akiknek ujja között könnyen kifolyik a pénz, azoknak is, akik a gyűjtögető típushoz tartoznak, és azt hiszem kivétel nélkül mindenkinek megnyugtató tudat oz, ha a takarékpénztári betétkönyvén bármikor rendelkezésére áll egy kisebb vagy naqyobb összeg. ORDÓDY KATALIN Dr. Szathmári István a magyar irodalmi nyelvről tartott előadást Kazinczy Nyelvművelő Napok A nyelvi kultúránk fejlesztését célzó rendezvények közül kétségtelenül legértékesebbek a már hagyományossá vált Kazinczy-napok, amelyeket idén is a Csemadok Központi Bizottságának Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság, a kassai (KoSice) Batsányi Kör, valamint a kassai és bratislavai kerületi Pedagógiai Intézet rendezett meg. Kassa hatalmas, új lakótelepén, a Teraszon, az egyik építővállalat munkásszállója adott otthont rövid két napra annak a 100—150 embernek (legnagyobb részt pedagógusnak), aki az idei Kazinczy-napokra összesereglett. j A másfél nap zsúfolt műsora azt az érzést keltette bennem, hogy egyedül a beszámolók, előadások anyaga kívánt volna ennyi időt, nem számítva a vitákat, a témához kapcsolódó kötetlen, élénk beszélgetéseket. Nagyon érdekes és értékes előadásokat hallottunk. Hadd idézzek legalább néhány mondatot budapesti vendégünk, dr. Szathmári István tanszékvezető docensnek a magyar irodalmi nyelvről tartott előadásából, melyben a magyar nyelvterület északi-északkeleti tájainak a magyar irodalmi nyelv kialakulásában játszott szerepéről beszél. „Végül hadd mutassak rá arra, hogy irodalmi nyelvünk kialakulásáról különösen szívesen beszélek a szlovákiai magyar értelmiség s ígv a magyar-szakos tanárok előtt, hisz ennek a földnek a magvar lakossága nem keveset tett a magyar irodalmi nyelv kialakulásáért. Ne felejtsük el, hogy irodalmi nyelvünk a XVI—XVII. századig Kassa—Sárospatak—Debrecen környéki nyelvjárás alapján jött létre, hogy ez a táj adta Szenczi Molnár Albertet, akinek nyelvtana, szótárai, zsoltára, bibliafordítása és egyéb művei nem kis mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy nyelvünk normalizálódása — mégpedig a ma felé — intenzívebben meginduljon. De ez a táj adta — hogy a nyelvtan-íróknál maradjunk — a révkomáromi Komáromi Csipkés Györgyöt, a pereszlényi (Preslany) születésű jezsuita Pereszlényi Pált, akinek latinul írt magyar nyelvtanában már sz'nte a mai nvelvi normákat találjuk. És ez a terület formálta magát Kazinczyt, aki a nyelvújítás irányítása, kiterjedt levelezése, számos műve stb. révén az elsők között járult hozzá irodalmi nyelvünk végleges létrejöttéhez és megszilárdításához." Érdekes volt dr. Derne László előadása is, akit a meghívó nem tüntetett fel az előadók között. Előadásából, mely a sajtónyelv, az iskolai nyelv és a magyar köznyelv kérdéseivel foglalkozott, tekintettel nemzetiségi helyzetünkből eredó sajátos problémáinkra, csak egy gondolatot emelek ki legalább: „A gondolkodás szintjének az emelése nagyon szoros összefüggésben van a nyelvtanítás szintjének az emelésével." Kifejtette, hogy míg a szlovákiai magyar köznyelv természetesen tartalmaz regionális elemeket, irodalmi magyar nyelv csupán egyetlenegy van, ezt tudatosítanunk kell. Dr. Zsilka Tibor és Teleki Tibor előadásai szintén gazdagították a Kazinczy-napok tartalmas, színvonalas programját. Az eredményt remélhetőleg majd iskoláinkban mérhetjük le, a diákok nyelvünk iránti érdeklődésén.