A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

SZÁZADOK - TÖRTÉNETEK

Károlyi Mihály miniszterelnökké való kinevezése napján

semmiről sem tehettek, hiszen nekik senki semmit nem mondott. A rendőrfőnök mentegetőzött. Károlyiéknak azonnal előkelő szállodaszobát nyitottak. Ez viszont őket hozta zavarba, mert nagyon szűkiben voltak a pénznek. Ráadásul a magyar határ titkos átlépése idején poggyászuk is elkallódott, és csak annyi volt náluk, amennyit kézben vittek. Néhány nap a drága szállodában teljes csődöt jelenthetett volna, ha nem akad segítség valahonnét.

K

ésőbb az ellenforradalom azt híresztelte, hogy Károlyi mérhetetlen mennyiségű aranyat vitt el magával az

államkasszából. Ezt ugyan itthon sem igen hitték el, mert bárkinek bármiféle kifogása volt is Károlyi ellen, azt tudták róla, hogy puritánságig tiszta kezű. De azt mégsem gondolták volna, hogy Károlyi, aki saját földjeinek szétosztása után is Magyarország egyik leggazdagabb arisztokratája maradt, úgy élt Prágában a feleségével, hogy savanyú cukrot szopogattak, mert az elveszi az ember étvágyát. Vendéglői ebédre ugyanis nem telt. Gyakran megtörtént, hogy Károlyi Benes-Benesék éppen úgy idegenkedtek Horthyéktól, mint ahogy Horthyék egy negyedszázadon át terjesztettek gyűlölködő propagandát Benesék ellen. Az uralkodó osztályoknak itt is, ott is előnyös volt, ha a szomszéd népek gyűlölik egymást. Benesék szívesen pártoltak bárkit, aki polgári vagy nacionalista alapon ellensége a Horthy-féle rendnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a cseh burzsoázia hadereje — akárcsak a román burzsoáziáé — volt a nyugati polgári hatalmak legfontosabb eszköze a Magyar Tanácsköztársaság megsemmisítésében. Benesék nem szerették Horthyékat, és a csehszlovák demokrácia valódi polgári demokrácia volt, míg a Horthy-rend a fasizmusnak talán legkorábbi előképe. Mégis: Benes és kormánya még mindig sokkal inkább akarta Horthyt tudni határainktól délre, mint egy magyar munkáshatalmat. És Horthy olyan ellenfelét, aki a kommunistáknak barátja, semmire sem használhatták. Károlyi hamarosan belátta, hogy Prágában jobban félnek a magyar néptől, mint a magyar földesuraktól. Itt tehát nincsen keresnivalója.

E

így ideig Morvaországban él: tek. Jóindulatú rokonuk oda■ hozta utánuk gyermekeiket -----' és valami csekély támogatóst az otthoni nagy vagyonból. Közben azonban már tájékozódtak, hová mehetnének tovább. Hol van olyan ország, nem túl messze a hazától, ahol legalábbis a szó fegyverével folytatni lehetne a harcot a magyar nép igazságáért? Ügy, ahogy egykor a hontalan Kossuth Lajos tette. Kossuth élete végső évtizedeiben Olaszországban élt, a torinói magányban volt a magyar emigráció vezére. Észak-ltália messze is van, közel is van — még szinte Közép-Európában. És Olaszországnak akkor polgári demokratikus kormánya volt, élén a liberális Giolittival. Giolitti külügyminisztere, Sforza gróf, bár ő is szorongott a vörös hírű magyar gróftól, végül hozzájárult, hogy Károlyiék Firenzébe utazzanak. Giolitti és Sforza akkor még nem hitte, hogy néni Károlyitól kell félnie. Pedig nagyon rövid időnek kellett csak eltelnie, és a fasizmus elől emigráló Giolitti és Sforza ugyanolyan hontalan volt, mint Károlyi.

HEGEDŰS GÉZA

A vörös gróf Csehszlovákiában

A

jsztria csak átmeneti hely lehetett. A szociáldemokrata kormány nagyon félt a kom------ munistáktól, és semmiképpen nem fogadta volna be a tanácskormánriyal együttműködő Károlyit. Bécs tele volt emigráns magyar arisztokratákkal, az osztrák kormány ezeket támogatta. Innét tehát amilyen gyorsan csak lehet, tovább kellett menni. Károlyi emigrációban élő polgári hívei elő is készítették már a továbbutazást Csehszlovákiába. A polgári demokrata Benes-kormány kész volt befogadni Károlyit. A csehszlovák burzsoázia háborút viselt a magyar Tanácsköztársaság ellen, tehát közvetve segítette a magyar ellenforradalmat. Ugyanakkor baloldalibb volt, mint a magyar ellenforradalom, és ezért a fehérterror ellen megvédte az oda menekülő forradalmárokat. Benes kormánya tehát beutazási vízumot adott Koplen Mihálynak és feleségének. Csak éppen az alsóbb hatóságokkal felejtették el közölni, hogy a határon átlépő Koplen-hazaspár kicsoda, és miféle különös bánásmóddal kell segítségükre lenniük.

E

bből ezután furcsa, bár vígjátéki kibonyolódású kellemetlenség származott. Károlyiék az ausztriai Melkben találkoztak Jászi Oszkárral, a Károlyi-kormány egykori miniszterével, a polgári emigrációnak azzal a vezéralakjával, aki a

kommunisták felé már nem tudta követni forradalmártársát. Mindvégig jó barátok maradtak, de politikailag eltávolodtak egymástól. Személy szerint azonban Károlyi mindig számíthatott a nyugati burzsoá világban nagy tekintélyű Jászi Oszkárra, ö sze-« rezte meg a csehszlovák vízumo-1 kát is, ő intézte el, hogy Bene-1 sék jóindulattal várják Károlyiékat Prágában. Elbúcsúztak Jászitól, és indultak tovább.

Elsőosztályú vasúti kocsiban utaztak Csehszlovákiába. Az utasok — osztrákok, magyarok, csehek, tehát közép-európaiak, méghozzá első osztály lévén, újságolvasó emberek — felismerték Károlyit, és akadt, aki tisztelettel köszönt is neki „gróf úrnak" szólítván. A kalauz hallotta, hogy a magas termetű utast grófnak titulálják, megtudták ezt a cseh határőrök is, akik az útlevélből azt olvasták, hogy Koplen Mihály osztrák kereskedő és felesége lépi át a csehszlovák határt. Ez több volt, mint gyanús. Károlyiékat tehát letartóztatottnak nyilvánították, és rendőri fedezettel utaztak tovább Prága felé. A fővárosban azonnal jelentették a rendőrfőnöknek, hogy veszedelmes kémfélét fogtak el. A rendőrfőnök azonban tudta, hogy ki az a Koplen Mihály, és személyesen sietett fogadni őket. Mint ilyenkor szokás, leszidtak néhány beosztott tisztviselőt, akik

sel tárgyalt. Ilyenkor a nagy tisztelettel fogadott államférfit megkínálták feketekávéval vagy finom konyakkal, de közben a vendég sóhajtva gondolt arra, milyen jó lenne egy karaj zsíros kenyér is a drága ital mellé.

csehszlovákiában azonban nem sok keresnivalójuk volt. Otthon időközben elbukott a Tanácsköztársaság. A fehérterror korszaka következett. Magyarországon patakokban folyt a vér. Szervezett tömeggyilkosságok teremtették meg azt a terrorállapotot és terrorközhangulatot, amelyben Horthy Miklós az ország kormányzója lett. Király nem volt többé, de visszaállították a királyságot. A hatalom a visszatérő nagybirtokosok kezébe került, őket szolgálta „tiszti különítménynek" hívott féktelen gyilkos és harácsoló bandáinak élén az egykori császári és királyi ellentengernagy, aki a háborúban győztes nyugati polgári hatalmak jóváhagyásával ült be a budai Várba. Egy akkori, csak súgva terjesztett szójáték szerint: Magyarország egy király nélküli királyság, amelynek élén egy tenger nélküli tengerész áll.

Ennek a helyzetnek az előkészítésében a csehszlovák burzsoáziának nagyon kétes értékű szerepe volt. Nem kétséges, hogy

Kikiáltják a köztársaságot. Elnök: Károlyi Mihály