A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-14 / 6. szám

SPANYOLORSZÁG Erős, tagbaszakadt spanyol férfi üldögél egy madridi templom lépcsőjén, és kéreget. Egy amerikai turista nem állhatja meg szó nélkül: — Nem szégyelli magát? Ilyen erőben nyugodtan dolgozhatna! — Uram — válaszol sértődötten a spanyol férfi —, én öntől néhány centet kértem, nem pedig tanácsot! » * • A madridi bíró előtt egy forró vérű spanyol férfi áll, akit azzal vádolnak, hogy megölte a feleségét. — Miért ölte meg? — vallatja a bíró a vádlottat. — Azért, senor — feleli a spanyol —, mert azt hittem, hogy elhagy, s én nem tudtam volna nélküle élni. » • • Az öreg spanyol tengerész meséli tizenhárom éves unokájának: — Alighogy a Pálmák Szigetén kiszállok a hajóból, s sétálgatok a parton, látom én, hogy negyven oroszlán rohan felém, vad és éhes tekintettel. Én azonban nem voltam rest, nekik rontottam torkon ragadtam őket, s egytőlegyig a földhöz teremtettem valamennyit. Nem tagadom forró pillanatok voltak ... — Nagyapa — szólal meg az unoka —, amikor ezt először mesélted, akkor csak húsz oroszlán rohant feléd ... Az öreg tengeri róka legyint: — Ó, akkor még nagyon kicsi voltál, és nem akartam neked a teljes igazságot megmondani... OLASZORSZÁG Két népszerű filmrendező beszélget Rómában a Piazza Navona egyik kis presszójában. Az egyik dicsekedve meséli kollégájának : — Képzeld, utolérhetetlen színészt találtam az új filmemhez. Ügy verekszik, mint valaha Erről Flynn, úgy énekel, mint Bing Crosby, és olyan férfias vonásai vannak, mint Jean Maraisnak. Barátja unottan felhörpinti maradék kávéját, és arcrándítás nélkül kérdi: — Na és? A büszkélkedő rendező nagyot sóhajt: — Sajnos, van egy nagy hibája: nem férfi, hanem nő! • • • — Kérlek, Lulgi, szörnyű, hogy a feleségem megcsal, és még hazudik is. Tegnap például csak reggel ért haza, és azt állította, hogy Laura nevű barátnőjénél aludt a Via Concordián. — No és, Giacomo, honnan tudod, hogy ez nem igaz? — Egyszerű, barátom. Tegnap éjszaka én voltam Lauránál... » • » A milánói műúton estefelé egy pap kerekezik lámpa nélkül. Megállítja a rendőr, és így szól hozzá: — Atyám, ezer líra büntetést fizet, mert veszélyezteti a közlekedést! A pap legyint: — Ugyan fiam, nem történhet semmi bajom, hiszen az őrangyalom állandóan velem van. — Igen? Akkor, atyám, a dupláját fizeti, mert ketten nem ülhetnek egy biciklire! Jelenet a Nabucco bratislavai előadásából Egy siker születése Hót évtizede, hogy a Maestro pályafutása lezárult és hogy ott alussza örök álmát hűséges életpárja oldalán Milánóban a „Pihenőház" mauzóleumóban. Milánóban van az operaházak egyik fellegvára, a Teatro alla Scala, melynek házi szerzője volt és melynek színpada elindulásának, élete nagy bukásának, legnagyobb sikereinek színtere, és az az épület, melyet ő maga, Giuseppe Verdi, az opera fejedelme alapított a nyilvánosságtól visszavonult énekes és zenés pályatársai otthonául. Hetven éve nincs mér közöttünk a Maestro, és hetven éve, hogy nem jelenik meg a botjára támaszkodó fehérszakállas aggastyán a Scala páholyában, hogy végighallgassa valamelyik operájának felújítását, ö elment, de ránk hagyta műveit, operáinak láncolatát a Nabuccotól az Aidán át a Falstaffig, melyeknek diadémok fényében tündöklő dallamai ércnél maradandóbb emléket állítottak géniuszának. És a zseni kibontakozása, az első igazán diadalmas sikerű felröppenés ott kezdődik valahol a Nabucco dallamainak formálódásánál... Igen a Nabucco ... ... mikor végre hazaért ama bizonyos napon, 1842. március 9-én éjjel fáradtan az átélt izgalmaktól, a kimerültség határán szűkös kis szobájába, melyet a Scalahoz közeli Andegari utcában bérelt, csak annyi ereje van, hogy jegyzetfüzetébe kuszán pár sort írjon: „,.. ezzel az operával kezdődött zeneszerzői pályám, bár rengeteg akadállyal kellett megküzdenem, mégis szerencsés csillagzat alatt született..." Aztán tolla kiesett fáradt kezéből és fejét karjára fektette. Különös bénaságot érzett s az összetörtségnek azzal az érzésével viaskodott, mely az elmúlt hónapokban és években oly gyakran megtámadta. Ez az idegállapot, mely most úrrá lett a fiatal maestrón, valahol ott járt a lázélom, az ólom és álmodozás bizonytalan mezsgyéjén, mely inkább aggastyánok, mint fiatalemberek sajátja. És ebben az álomlázas kavalkádban akaratótól függetlenül egy megfoghatatlan színpadra léptek a közelmúlt eseményei s közöttük főszereplőként — ő maga. Az első szín a legfrissebb. Ereiben még lüktet az a forradalmi, mámoros és sikerlózas hangulat, melyet csupán pár órája, hogy átélt. Ott látja magát szorongó izgalommal a zenekari árok tompa fényében. Ennek a furcsa, a kor divathóbortja megkívánta szokásnak kénytelen-kelletlen vetette magát alá. De nem volt kiút, és már ott ült a csemballó melletti nagybőgős és a gordonkás között, hogy ennek a két szerény közreműködőnek kottáit lapozva, rájöjjön a szokás valódi céljára, mely az volt, hogy közelről, mintegy a zenekar fókuszából legyen tanúja diadalának vagy bukásának. És ekkor tényleg lelkébe hasítanak egy fájdalmas bukás emlékei, majd közvetlenül rá hallja a gordonkás hangjót, mikor odasúgja neki: „Maestrino, szeretnék ezen az estén a maga helyén ülni," De ekkor — mikor megkezdődött a zsúfolt nézőtéren a siker elektromos szikráinak sistergése — túl voltak már a nyitányon és a jeruzsálemi rész négy kiemelkedő számán. Aztán a következő jeleneteknél a közönség már nem titkolja csodálatát, s a taps percenként zúg fel kimondhatatlan hevességgel. És mikor elhangzik a mű ma is legnépszerűbb része, az elnyomatásban sínylődő és szabadság után vágyódó zsidók megrendítő kórusa, a közönség lelkesedése már nem ismer határt. Verdi összerezzen, hallja a tapsot, de ez a taps már nem ugyanaz, mert közben vadul száguldó álomképeinek forgószínpada három évet kanyarodott vissza a múltba, s első színpadi művének az „Oberto, San Bonifacio grófja" című operájának bemutatóján hallja a közönség tapsát. Ez a taps más. Nem tombol úgy a lelkesedéstől, mint az iménti, de kifejezi a közönség szimpátiáját, mely az elsőműves szerző erényeinek kijár. Arcvonásai kisimulnak, görcsös torzultságuk felenged. Mintha békésebb álom vette volna hatalmába, mert tud-Kedves Olvasónk! Kedves Barátunk! A Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat Versbarátok Köre (VBK) sorozatában új köteteket jelentet meg. Ha örömét leli az olvasásban, ha szereti a költészetet, a szép magyar szót, legyen ön is népes táborunk tagja! Tudnivalók: 1. Tagdíj nincs. 2. Körünk tagjává válik, ha az évente megjelenő négy verseskötet közül legalább kettőt utánvéttel átvesz. 3. Ha mind a négy kiadványunkat átveszi, ötödik kötetünket ingyen kapja. 4. A jutalomkönyv külön is megrendelhető. 5. A postaköltséget a kiadó fizeti. Címünk: Madách Könyvkiadó, 1A ^«.t—