A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-14 / 6. szám

A korompai gyilkosság tettesei. A kffprt ilizmui 4« a nyomor a bttnnoiik. v koromji^ 'CMU-ÍH- wsan; . dtHuUi) ' Pa! A kapitalizmus és a nyomor áldozatai ötven év telt el azóta, hogy tragikus hír járta be a Csehszlovák Köztársaság városait, falvait — a csendőrség Koronipán (Krompachy) fegyvert használt a munkások ellen, munkásvér ömlött a városka főterén. Az esemény okairól sokféle, a magyarázók politikai és osztályszemléletétől függő értelmezés látott napvilágot. A korompai tragédiát a tarthatatlan gazdasági helyzet és a munkásmozgalom kíméletlen üldözése idézte elő. Az első világháborút követő gazdasági válság Szlovákiára kettős súllyal nehezedett. A szlovákiai vállalatoknak kemény harcban kellett felvenni a versenyt a cseh monopóliumokkal. A Rimamurányi—Salgótarjáni részvénytársasághoz tartozó korompai vasgyár is nehéz helyzetbe került. Az államfordulattal megszakadtak a gazdasági kapcsolatok a vasgyár számára a legfontosabb felvevő piacot biztosító Magyarországgal, a hazai piacon pedig nehezen tudta megőrizni pozícióit a cseh tőke nyomásával szemben. A vállalat csak részben tudta kihasználni termelési kapacitását. Ez munkanélküliséget, bércsökkentést, a munkakörülmények romlását vonta maga után. Országos méretekben emelkedett az alapvető közszükségleti cikkek ára. A munkásság 1920—21 telén sohasem kapta meg az egyébként is szűkös, meghatározott élelmiszeradagot. így míg országos méretben a decemberi sztrájk leverése után a forradalmi hullám csillapodóban volt, Korompán erősödött. A munkásság fokozódó politikai aktivitása nem kerülhette el a karhatalom figyelmét. Kudarccal járt a hivatalos szerveknek az a kísérlete, hogy az elégedetlenséget nacionalista hangulatkeltéssel, a problémáknak nemzeti síkra való terelésével szerelje le. Korompa lakossága a sajátos történelmi fejlődés folytán nemzetiségi összetételében eléggé tarka képet mutatott. A hivatalos statisztika szerint a városban 3397 szlovák és cseh, 1089 magyar, 644 német és 455 egyéb nemzetiségű lakos élt. A háború utáni forradalmi fellendülés idején a munkásság jelentős része nem került a nacionalista illúziók hatása alá. Ez a nem szlovák nemzetiségű munkások és a munkásvezetők kiutasításának megfékezésében és megakadályozásában is kifejezésre jutott. 1921 februárjában robbanásig feszült a helyzet Korompán. A munkásság egységes fellépése maga után vonta a burzsoázia és a rendőrség részéről a gyűlölet fokozódását. A robbanás hamar bekövetkezett. A „zendülés" krónikája A korompai véres dráma igen jól rekonstruálható — korabeli vizsgálóbírói jelentésekből, tanúvallomásokból és újságcikkekből. Kiderül, hogy a tragédia a rossz élelmezés ellen tiltakozó munkásasszonyok békés tüntetésével kezdődött. 1921. február 21-én délelőtt 9 óra tájban az éhségtől elgyötört munkásasszonyok a gyári élelmezési iroda előtt követelték az előírt mennyiségű lisztadag kiadását. Ügy döntöttek, hogy küldöttséget menesztenek az igazgatóhoz: a gyár vezetőségénél is panaszt emelnek a rossz élelmezés miatt. Közben az iroda elé csendőrök érkeztek. Králik igazgató fogadta a küldöttséget, mely bejelentette az asszonyok kívánságát. Miután azt a választ kapták, hogy a vezetőség semmit sem tehet az érdekükben, a bizalmiak egyike közölni akarta az • iroda előtt békésen várakozó asszonyokkal az igazgató válaszát. Kroupa csendőralhadnagy azonban megakadályozta őt ebben, durván rátámadt és ütlegelni kezdte. Ez felbátorította a többi csendőrt is, megpróbálták erőszakkal szétoszlatni a tömeget. Az asszonyok bántalmazásának híre futótűzként terjedt el az egész üzemben. A közelben dolgozók azonnal az iroda elé siettek, és dulakodás támadt. A tömeg a hátráló csendőröket beszorította az igazgatóság épületébe. A csendőrök vállhoz emelték fegyverüket. S ebben a feszült légkörben az egyik ifjúmunkás, Heinisch Dezső megkérdezte a közvetlenül előtte álló Kroupától, hogy miért bántalmazzák a munkásnőket. Erre a parancsnok előrántotta a pisztolyát és szó nélkül lelőtte, majd kiadta a tűzparancsot. A sortűz után tizenheten maradtak a földön. Heinisch nyomban, Gont Sztaniszláv, négy gyermek apja pedig a kórházba szállítás közben meghalt. A sebesültek közül még később ketten belehaltak sérüléseikbe. A lövések zajára felharsant a gyár vészjelző szirénája, a munkások a tett színhelyére rohantak, a csendőröknek azonban közben sikerült elmenekülniük. A munkások hozzáláttak a sebesültek és a halottak elszállításához. S ekkor észrevették az első emeleti ablakban kárörvendően vigyorgó Podhradsky mérnököt. Ez a látvány felbőszítette a tömeget, a munkások kegyetlen bosszútól hajtva felrohantak az emeletre és holtra verték a menekülő Podhradskyt. A nekivadult tömeg felháborodásának áldozata lett az időközben megjelent Lukács főszolgabíró is. A munkásság szörnyű boszszút állt azokon, akikben az elemi erővel feltörő gyűlölet hatására a történtek közvetlen okozóit látta. Podhradskyról maga Cerny képviselő állapította meg jelentésében, hogy „rendkívüli ellenszenves volt, a munkásokkal szemben brutálisan, sőt kegyetlenül viselkedett". Lukács főszolgabíró is a munkások ellenségei közé tartozott. A vérontásért a fő felelősség azonban Kroupa csendőrparancsnok lelkiismeretét terheli. A Rudé právo 1921. március 1-i száma megírta róla, hogy már a monarchia idején is kitűnt embertelenségével. A tragédia utójátéka . A korompai vérengzés hatalmas felháborodást és tiltakozást váltott ki egész Szlovákia és Kárpátalja területén. A katasztrófa áldozatainak temetésén óriási tömeg tüntetett a burzsoá államhatalom brutalitása ellen. A munkásság sok helyütt szolidaritást vállalt a védtelen korompai proletariátussal. A temetés napján Kassa (KoSice) valamennyi üzemében szünetelt a munka és sztrájkba léptek az eperjesi (PreSovi) munkások is. A marxista baloldal parlamenti képviselői a nemzetgyűlés elé vitték a korompai vérontás ügyét. Az események megítélésében hűen tükröződött az osztályellentétektől feszülő csehszlovák társadalom megosztottsága. A polgári és a jobboldali szociáldemokrata képviselők a parlamenti fórumot a forradalmi mozgalom elleni támadásra, nacionalista hangulat szítására használták fel. A rendszer megszigorítását, a magyar és a német nemzetiségű korompai munkások elbocsátását, az országból való kiutasítását követelték. A formálódó kommunista párt parlamenti képviselői egyértelműen elítélték a burzsoá államapparátus népellenes tetteit és leleplezték a szociáldemokrata jobboldal áruló szerepét. A korompai „vulkánt" követő terror súlyos következményekkel járt a munkásokra nézve. Ráadásul a konkurrencia-harc a termelés korlátozásával, majd a vasmű teljes leépítésével végződött. A munkások sorsa senkit sem érdekelt. Egyedül a kialakulófélben levő kommunista párt vállalta az elnyomott proletárok érdekeinek védelmét, kiutat mutatva a súlyos nyomorból, a korlátlan kizsákmányolás alól. KISS JÓZSEF Az Apollo 14 űrhajó személyzete: Shepard (parancsnok), Roosa és Mitchell teljesítették legfontősabb feladatukat, a Holdra-szállást. A Nemzeti Front szerepe és jelentősége Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának első titkára nagy jelentőségű beszédet mondott a Nemzeti Front országos konferenciáján. Beszédében foglalkozott a párt vezető szerepével, a tömegszervezetekben végzett munka fontosságával, az 1968 augusztusában kapott internacionalista segítség jelentőségével, az állampolgárok egyforma jogaival és kötelességeivel, az öntudatos, szocialista aktivitás szükségességével, az ez évi feladatok igényességével, a társadalmi és érdekszervezetek jelentőségével, a föderáció kialakításának időszerűségével. Ezzel kapcsolatban szólt a lenini nemzetiségi politika elveiről is, amelyekről ezeket mondotta: „Csehszlovákia két egyenrangú nemzet, a csehek és a szlovákok, valamint a magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű polgárok hazája. A szövetségi államrend kialakításával megvalósítottuk a lenini nemzetiségi politika elveit. Nemzeteink egyenlőségét az új államjogi renddel fejeztük ki. A Nemzeti Front és az összes társadalmi szervezetek feladata a föderáció megszilárdítása, a proletár nemzetköziség elveinek érvényesítése hazánkban a nemzeteink és nemzetiségeink közti kapcsolatokbon. A nemzeti és faji ellentétek, a sovinizmus idegen a szocializmustól, és maradványait ki kell irtanunk életünkből. Ezért természetes, hogy az országban meg kell teremteni a feltételeket a nemzetiségek szélesebb, kulturális fejlődéséhez és tagjainak a társadalom irányításában való fokozottabb részvételéhez." 12 hot