A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-16 / 33. szám
K ° Ö ° N ° Y ° V ° t ° S ° P ° O ° l ° C A Kassai Batsányi kör évkönyve §965— 1968 A Madách Könyvkiadó gondozásában jelent meg a KASSAI BATSÁNYI KÖR ÉVKÖNYVE 1965—1968. A bőven illusztrált kötet 336 oldala egy letűnt világ emlékeinek színes tárháza és a jövő útját megvilágító fényszóró. Batsányi korától napjainkig. Görcsös Mihály bevezetőjében ismerteti az 1965 elején megalakult Batsányi Kör három és féléves működésének jelentős eseményeit. Az első magyar forradalmi költő születésének 200. évfordulóján, megváltozott viszonyok között vette át az 1945-ben megszűnt Kazinczy Társaság örökét a Batsányi Kör, hogy névadója szellemében folytassa a húsz évvel ezelőtt abbahagyott munkát a müvelésügy szerteágazó területén. Első előadását Jókai Mór emlékének szentelte, majd Bartók, Ady, Batsányi, Arany, Rákóczi, Kodály emlékestek követték egymást, melyeken neves budapesti előadók és művészek is szerepeltek. A kultűrközeledés jegyében szerepelt a járási szlovák tanítók énekkara, a kassai rádió zenekara. Kimagasló kulturális eseményt jelentett a Magyar Tanítók Központi Énekkarának szereplése. Ezek a rendezvények tették lehetővé a magyarországi és a csehszlovákiai magyar írók jeleseinek találkozásait, a személyes kapcsolatok felvételét az évtizedekig tartó levelezés után. Itt találkozott először Illyés Gyula, Fábry Zoltán, Forbáth ímre, Németh László, Simon István. A hagyományok ébresztése jegyében rendezte meg a népballada estet Kassán és a vidéki városokban, eredményes író-olvasó találkozókat szervezett. A három napos „Kazinczy nyelvművelő napok“ pedig a nyelvművelő mozgalom egyik fontos állomása volt. A kötet első része Batsányinak állít emléket. Illyés Gyula mottoszerű verses megemlékezése és három tanulmány sorakozik fel, hogy felmérje, méltassa Batsányi emberi és írói nagyságát, emlékezzen az első magyar politikai-forradalmi költő életének fénylő és borús, szárnyaló és elbukott, társas és magányba hullt életállomásaira, az igazság és szabadság jelszavának valóraváltásáért egy életen át küzdő költő viaskodására. A Batsányiról szóló tanulmányok mozaikszerű megállapításaiból tevődik össze az a kép, mely Batsányit a sokat szenvedett magyart, a megrágalmazott költőt, az összeesküvéssel vádolt elítélt rabot, menekülő emigránst, a magányba száműzött embert állítja elénk, aki a kassai évek idején kifejtett tevékenységével a magyar irodalom új korszakát nyitotta meg. Fábry Zoltán „A kassai kezdet“ c. tanulmányának jobb címet nem is adhatott. Emléket állít benne Batsányinak és Kassának, a kezdeményezések városának. Kassa volt a kezdet, Batsányi a látó. Sokan a Kassán indult Magyar Museumtól számítják a magyar irodalomtörténetet. Itt született az első igazi politikai vers. Működésének színhelyét felváltja a kufsteini börtön, linzi száműzetése életfogytiglani magányt jelent, mert mire igazát- felfedik, jelentőségére döbbennek, megváltására sietnek, sírhantján már másodszor zöldéit ki a fű. Kassa a szabadságharcok kiinduló pontja. Innen indulnak a vörös sapkás negyvennyolcas honvédek a szabadságért folyó harcba, innen indul Déryné magyar színháza hódító útjára. Kassán indult a „Munkás“ országos kommunista napilap, itt ringott egyik bölcsője a szlovenszkói magyar haladó kisebbségi irodalomnak. Keresztúri Dezső „Viaskodás“ c. alapos felkészültségű tanulmányában elemzi Batsányi kassai működését, ahol megírta legjelentősebb művét, ahol boldognak érezte magát. Emlékezik a börtönben írt sorokra, párizsi leveleire, a nemrégiben előkerült kötetére és híre röpiratára, kalandos életének jelentős eseményeire. Kazinczy irodalmi és politikai természetű vádjaira, melyek sok keserűséget okoztak a költőnek, s melyek alaptalanságát kimutatta a kései irodalomtörténeti kutatás. A Viaskodás kézirat töredéke 1803-ban jutott el Weimarba. A címzett Herder időközben meghalt, a mű fiához került és megjelent Herder folyóiratának a Adrastea-nak posthumus kötetében. Batsányi kívánságára név nélkül, ilyen megjegyzéssel: „Ismeretlen kéz írása, egy magát meg nem nevező szerző papírjai közt találták.“ A költőnek súlyos oka volt eltitkolni, hogy melyik államban él. Abban reménykedett, hogy Napoleon halálos csapást mér a Habsburgokra és bekövetkezik az a fordulat, melyet a monarchia nemzeti érzelmű ellenzéke vár. A kivonuló francia csapatok nyomában Bécsből Párizsba menekül, amikor hazájában már körözés alatt áll. Batsányi 175 lapból álló művének nyoma veszett, létezését csak a német bibliográfiák és Kazinczy 1811-ben írott egyik levele bizonyították. Másfél évszázad után 1963-ban egy fiatal magyar tudós-kutató Zsindely Endre bukkant rá a kötetre és Batsányi híres röpiratára, valamint érdekes párizsi leveleire a schaffhauseni levéltárban és egy hagyatékban. A kötet anyaga Kazinczy levelének ellenséges, elfogult véleménye szerint „szörnyű dagály és homály“, az irodalomtörténet értékelése szerint a kora legjobb színvonalán álló költő igen fontos müve. Kovács Győző „Batsányi útja a jakobinus mozgalmíg“ tanulmánya behatóan foglalkozik Batsányi Kassán töltött hat évének irodalmi, szerkesztői, költői tevékenyégével. Itt találkozott Kazinczyval és itt is távolodtak el egymástól, hogy a Martinovics összeesküvés perében ismét egymás mellé kerüljenek — a vádlottak padján. Megállapítja tanulmányában, hogy „Batsányi három vonatkozásban vált jelentőssé: mint llterátus, mint szerkesztő és mint korának első magyar politikai költője. Ezek együttesen jelzik a magyar jakobinus mozgalomhoz vezető útját, ennek az útnak lényeges mozzanatait.“ A szabadság, törvény és haza — emberség Batsányi útjának fő motívuma. A nemzet nagy problémája állandóan foglalkoztatja: a polgári átalakulás, a nemzeti függetlenség. 1793-ban írta Erdélybe Aranka Györgynek: „Itt a francia módon gondolkodó emberekre nagyon vigyáznak, s a józanul okoskodó és beszélő embereket is hamar jakobinusoknak nevezik.“ A Batsányi Kör rendezvényeinek előadói anyagát önálló fejezetbe sűrítve közli a kötet. Vargyas Lajos a magyar népballadáról írt tanulmányában megállapítja, hogy költészetünk különös színfoltja a minden más műfajtól eltérő népballada a magyar költészetet még szinpompásabbá teszi. Ismerteti a magyar népballada múltját, szerkezeti felépítését, témagazdaságát, jelentőségét. Megállapítja, hogy a honfoglaló magyarság költészetének nyomai a balladában lelhetők fel. Kovács Kálmán Arany Jánosról rutinos tollal, teljes anyagismerettel megírt tanulmánya mélyrehatóan elemzi a magyar líra szellemóriásának költészetét. Adám Jenő „Kodály Zoltán Kassán“ c. tanulmányában írja: „S megtörtént a nagy találkozás a népzenével. Földes utakon kavicsot szedeget. A tudós gondossággal morzsolja le róla a sarat, port, s íme: drágakő. Szedi gyűjti őket, s dehogy nézi, hogy szlovák, román, vagy magyar. Vallja: dőreség szembeállítani azt, amit a végzett rendelt egymás mellé.“ E néhány sorban benne van Kodály elhivatottsága, életcélja, világnézete. Illyés Gyula „Bevezetés egy Kodály hangversenyhez“ költeménye zárja a fejezetet. A költemény elhangzott a kassai Kodály emlékesten. „Mozaikok Kassa történelmi és irodalmi múltjából" fejezetben gondos válogatással öt tanulmány sorakozik fel, melyek belevillantanak Kassa több évszázados múltjának küzdelmes, harcos életébe, Rákóczi és Kazinczy világába és emlékeznek az első világháborút követő forrongó idők kulturális küszködéseire. A két világégés közötti terhes viszonyok kulturális törekvései, a haladó szellem előretörése, az irodalom a művészet, a kulturális erők jelentős értékeket hoztak felszínre. E törekvések fő jellemvonása a haladó hagyományok megmentése és értékelése, a szocializmus előfutárainak harcos munkássága, ismeretterjesztő és politikai előadások rendezése, a műkedvelő színjátszás, a haladó irodalom, sajtó, tömegművészet kifejlesztése volt és a felmerült nehézségek ellenére kimagasló eredményeket ért el. A fejezetben Mohr Gedeon, Esze Tamás, . Turczel Lajos, Botka Ferenc, Gömöry János tanulmányai kerültek közlésre. „A kassai költők versiéiből“ csoportosításban Merényi Gyula, Urr Ida, Petneházy, Ferenc, Rácz Olivér, Gyüre Lajos két-két verssel szerepel. A kötet legterjedelmesebb része a Kazinczy nyelvművelő napok teljes előadói anyagát tartalmazza. Az előadások anyagának még vázlatos ismertetése is messze túlnövi ennek az írásnak kereteit, s így csupán a tanulmányok szerzőit és címeit sorolja fel: Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében. Deme László: a nyelvi kultúra kérdései és feladataink. Teleki Tibor: Otmutató a földrajzi nevek gyűjtéséhez. Bárczi Géza: Nyelvművelés és nyelvtudomány. Végh József: Az önkéntesek nyelvjárási gyűjtéséből. Korom Tibor: A jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesületek munkájáról, terveiről és problémáiról. Kovács Győző: A polgári ízlés Kazinczy nyelvmentő törekvéseiben. A kötet befejező részében Herceg János áttekintő képet nyújt a félévszázados jugoszláviai magyar irodalom fejlődéséről, eredményeiről az első és a feltörő második nemzedék jeleseiről. Balia László a kárpátukrajnai magyar irodalom biztató kezdetéről számol be, mely ma már olyan alapokon nyugszik, melyre építeni ehet. Czine Mihály a romániai magyar irodalomról szóló tanulmányában emlékezik az első nemzedék nagyjaira, alkotásaikra, sorsukra és a felszabadulás utáni években jelentkezett új nemzedék eredményes munkásságát elemzi. A szerkesztés Turczel Lajos gondos munkája. DALLOS ISTVÁN Nagy János plakettje Foto: Prandl
