A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
Hasznos tanácskozás Komáromban A Csemadok KB 1970. június 6—7-én kétnapos országos szemináriumot rendezett Komáromban, melyen Dél-Szlovákia tizenhárom vegyeslakosságú járásából mirtegy hetvenen vettek részt — járási elnökségi és bizottsági tagok. Takács András, a Csemadok KB titkára megnyitójában röviden ismertette a kétnapos iskolázás szükségességét és célját, majd Varga Béla, a Csemadok KB főtitkára bevezető előadásában szólott szövetségünk munkájáról, a párt vezető szerepének tiszteletben tartásáról, beszélt a kor szintjén álló nemzeti tudat ápolásáról. Hangsúlyozta, hogy népnevelő munkánkban érvényesülnie kell az internacionalizmus elvének. A művészeti tömegmozgalmakat illetően ne feledkezzünk meg a jó és helyes müsorpolitikáról, hassa azt át gazdag eszmeiség, pártosság és művészi igényesség. Mácza Mihály, a tudományos népművelési osztály vezetője a szakcsoportok és szakbizottságok szervezéséről, munkájuk fontosságáról beszélt. Megállapította, hogy az utóbbi időszakban általában kevés előadást szerveznek a helyi csoportok, s megjegyezte: talán azért, mert nem ismerik a lehetőségeket. Gyurcsó István, a kulturális és népművészeti osztály vezetője a művészeti tömegmozgalmakról tartott tájékoztató előadásában az irodalmi színpadok, színjátszók, táncosok, énekesek munkájáról és az előadások színvonaláról beszélt. Megállapította, hogy a művészeti tömegmozgalmak munkájában nagyon fontos az eszmei előkészítés. Jó, hogy tömegek csinálják, hasznos, hogy tömegek szervezik és nézik meg a rendezvényeket. Hogy sikeresek legyenek a rendezvények. ahhoz jő szervezés, akarat, munkakedv és sokoldalú segítség kell. Előadásának további részében felhívta a figyelmet arra, hogy az énekkari mozgalom fejlesztéséhez és kiteljesedéséhez elengedhetetlen és fontos a nagyfokú anyagi és erkölcsi támogatás Énekkaraink számára fellépési lehetőséget kell biztosítanunk, mert mikor, hol és kinek énekeljenek, ha nem a közönségnek? Dobos László, a Csemadok országos elnöke annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a tanácskozás szükséges és hasznos. Egyrészt az informáltság, másrészt az állandósuló kapcsolat megteremtése szempontjából. Előadásának első részében, bőven foglalkozott a belpolitikai helyzettel, hangsúlyozta, hogy párt- és állami szerveink milyen hatalmas, erőfeszítéseket tesznek társadalmi és gazdasági életünk konszolidálásáért. Rámutatott arra, hogy szövetségünk tagjai hogyan, miben segíthetik pártunkat célkitűzéseinek megvalósításában. Előadásának további részében elemezte az 1968-as eseményeket, az azt megelőző és követő időszakot. Több sző esett a nemzetiségi kérdésről, a Csemadok KB állásfoglalása körüli vitákról. Beszélt szövetségünk munkájának negatívumairól és az egyes túlkapásokról is. Előadásának befejező részében néhány gondolatot fűzött a maga által feltett „hogyan tovább?“ kérdésre. Nagy vonalakban körvonalazta feladatainkat és szövetségünk jövőbeli munkáját. Heger Károly, a szervezési osztály vezetője a Csemadok szervezeti életével foglalkozott. Beszélt az eredményekről és a hiányosságokról. A sokrétű és színvonalas előadásokat széles körű vita követte, majd a hallgatókból alakult háromtagú bizottság értékelte a kétnapos iskolázást. Idézzük az értékelés néhány gondolatát: „Az elhangzott előadások témái Időszerűek és az adott helyzetnek megfelelőek voltak s a szövetségünk előtt álló legfontosabb kérdésekkel foglalkoztak. A korreferátumok kellően kiegészítették és konkretizálták az egyes munkaszakaszok problémáit és feladatait. Dobos elvtárs előadásában több oldalról megvilágította a Csemadok munkájának múltját, jelenét és jövőjét érintő kérdéseket. Előadásából azonban az is kitűnt, hogy sok még a megoldatlan probléma, s ezek fékezik a Csemadok belső életének konszolidálódását. Az iskolázás résztvevői szükségesnek tartják, hogy a Csemadok KB mielőbb tisztázza a szövetség belső életében jelentkező problémákat, valamint a Nemzeti Fronttal kapcsolatos elvi kérdéseket is. Csak így érhetjük el szövetségünk életének teljes konszolidálódását. A vita nyílt, elvtársi hangulatú volt, a felszólalók az előadások témáiból eredő kérdéseket boncolgatták. Egyetértettek az elhangzott előadásokkal, ugyanakkor azonban rámutattak azokra a hiányosságokra, melyek fékezik szöveségünk munkájának teljes kibontakozását. Az iskolázásom részt vett hallgatók megállapítják, hogy az ilyen tanácskozások szükségesek és nagyon hasznosak. Ezért javasolják, hogy rendszeresíthetnék a hasonló tanáckozásokat, továbbá azt is javasolják a hallgatók, hogy a legközelebbi kétnapos iskolázást Kassán rendezze meg a Csemadok KB.“ (L. B.) A lédeci asszonyok jellépés előtti tanácskozása Zselizi képeslap Varga Bélának, a Csemadok KB főtitkárának beszédéből A köztudatban Zseliz már fogalommá vált. A népművészet is szimbóluma és motívuma a népek barátságának. A művészet egyik legszebb ágával bizonyítjuk ma is ezt a barátságot. Ma és a jövőben is kultúránk és hagyományaink ápolásával közeledjünk egymáshoz. Egymás kultúrájában is keressük a közös hagyományokat. Mert csak a kölcsönös megértés lehet legigazibb érdekünk. Minden nemzet és nemzetiség legelemibb létérdeke és egyben legnemzetibb érdeke, hogy problémáira ne az elszigetelődésben vagy gyűlölködésben keressen megoldást, hanem a testvéri egység elmélyítésében. A párt következetes internacionalista politikája, a proletár internacionalizmus eszméjéhez való hűség biztosítéka az emberi, a testvéri együttélésnek. Szocialista társadalmi rendszerünk humánumából következik a kölcsönös megbecsülés, és az, hogy az ember az embernek barátja, elvtársa és testvére. Ezek a gondolatok vezéreljenek bennünket mindennapi munkánkban. Idei népművészeti fesztiválunkon Csehszlovákia legjobb magyar népművészeti együttesei lépnek fel. A Csemadok több száz helyi szervezete megbecsülést érdemlő szeretettel ápolja e művészeti ágat. A Csemadok létezésének két évtizedében a feledésbe menéstől mentette meg a népművészeti hagyományokat. Ezt is tartja küldetése egyik fő céljának. Az eredmény: sok-sok tízezerre tehető azoknak a száma, akik rendszeresen, évente látogatják a járási, területi és országos népművészeti rendezvényeket, a Csemadok-napokat. De ezrekre tehető azoknak a száma is, akik e művészetet éltetik. Nagy-nagy megbecsülést érdemelnek fáradságos munkájukért. A népművészeti fesztiválok, irodalmi emléknapok, nevezetes évfordulókról való megemlékezés, nemzeti múltunk nagyjai szellemi hagyatékának tiszteletben tartása és közkinccsé válásának szorgal-A közönség II I
