A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-26 / 30. szám
H-Ö-N-X S L G E m beri han g Győry Dezső válogatott versei A ■^„politikus költő ott kezdődik és ott vég ződik, ahol megérezzük, bogy vao jövőbe üzenő mondanivalója. Győry Dezsőnél már első kötetében, az 1924-ben megjelent Százados adósságban felcsendült ez a jövőnek címzett, és maradandónak bizonyult üzenet Mint életének jó ismerője, kortársa és barátja, közel fél század távolából állíthatom, hogy bár akkori verseinek jó részében érződött nemzeti elfogultsága, már huszonnégy évével jó úton volt, hogy meglássa a nagyobb távlatokat, a gyötrő társadalmi gondokat, és ahogy Sándor László kitűnő tanulmányában Írja, kötetében hangot adjon „az áj - nemzedék ama törekvésének, amely a múlt századok hibáival és vétkeivel akar leszámolni“. Rám tapostak: tűrtem; rám köptek: törültem; de a vágy: tagadni, hittel, híve-hívőn minden gy art ósága nk — igaz volt, igaz volt. Nem így lesz márt Dnrcás dac lett a verések knnyérért-tűrt piszka: elég volt! Kiválók! Megtagadom! Vége. Gyűlölni tanulok. Es nem tűrni semmit, semmit el nem tűrni__ / Praedestinatio I Hét verseskötete jelent meg eddig, köztük a Hol a költő? című, amelyet 1931-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság nagvdíjával és a Balassi-díjja! tüntettek ki. 1957-ben Zengő Dunatáj cím mel jelent meg verseinek válogatott gyűjteménye, majd 1964-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentetett meg egy válogatást űjabb verseiből I Az élő válaszolI, Dobossy László érzékeny tollal megrajzolt arckép-vázlatával. Ebben a meleghangú írásában Dobossy találóan emeli ki a két világháború közt itt Szlovákiában kisebbségi sorsban élt költő lírájának lényegét: „Győry Dezső költészete e két évtizedben azt pé'dázza, hogy a legszűkebb tájhazából Is lehet utat találni a legtágabb emberséghez, s hogy a legzártabb és legindulatosabb nacionalizmusból is ki lehet tömi, el lehet futni a legtisztább és legkövetkezetesebb humanizmushoz.” Az ötvenes években Győry felhagyott a versírással és a prózára tért át. Regényeit népszerűvé tették írójukat; Viharoirág c. munkáját és Vérehulló szerelem címmel kötetbe gyűjtött -történelmi kisregényeit József Attila díjjal tüntették kj. Prózáiban is a szép szó mes tere maradt; a gömöri rengeteg, a Rima és a Sajó völgye elevenné válik költői tolla nyomán; hőseiben a 48-as forradalom hevülete, pátoszszal telt izzó hazafiság lobog, amelyben minden realitás mellett van valami jókaias romantika, ami a szépszavú meséidnek nagyszámú olvasótábort szerez. De bármennyire sikeres Győry munkája a 48-as forradalomról, majd további visszaemlékezése az 1918—19-es évekre (A nagy érettségij és regénye az 1944-es szlovákiai magyar partizánokról jGömöri rengetegI, széles skálájú, gazdag életművében a költészet jelenti a csúcsot, a feltétlenül maradandót. Igazolja ezt az idén tavasszal 70. születésnapjára Emberi hang címmel kiadott legteljesebb, újabb versgyűjteménye, amely érdeméhez méltón — szinte elégtételt adva — mutatja be a költőt, akiről több mint négy évtizeddel ezelőtt Móricz Zsigmond ezeket írta a Nyugatban: „Nem láttam még Szlovenszkóból olyan költőt, aki ennyire a mai modern kultúráiét harsonája volna. Benne van a magyar bánat egész régi skálája, de valami új erővel, az új szociális és emberi célok felé irányuló arccal és szívvel... Győry Dezső szinte szintetikusan foglalja magába a kisebbségi magyar tömegeknek képét, annak céljait, vágyait, bánatát s életerejét." [Nyugat, 1928. III. 1. 384. 1.) Sándor László, a költő barátja, kötetének értő válogatója és az alapos felkészültségre való bevezető tanulmány szerzője — Dobossy L. mellett Győry költészetének legszakavatottabb ismerője — nem titkolja el, hogy a negyvennyolcas hagyományokat őrző, puritán család szellemi környezetében gyorsan fejlődő kezdő poétát a jobboldali nacionalista körök próbálták magukhoz édesgetni, ám Gyóry nem kanyarodott le „a maga választott útról: a haladás, a szociális gondolkodás, a humánum útjáról, szinte valami eleven erő hajtja-sodorja az újarcú magyarság felé“. A húszas évek derekán és a későbbi esztendőkben, a Sarlós-mozgalom megindításakor Győry a Kisebbségi Géniusz gondolatának propagálója. Reveláciőként hatottak az Ojarcú magyarok nemesveretű, dübörgő sorai, melyekben szívének minden erejével és szépségével fejezte ki látomásait: csodálatos csillagok, botorkáló fiatal szikrák, más fényű, más lángú, más színű tüzek, csillogjatok, égjetek, szánjatok erre, szánjatok arra, szánjatok szerte, vár az ég, komor ég, fekete magyar ég. Nagy p rá baknak ideje jött ránk, nagy sorsok omoltak sárba. szent új komoly fiatal arcok váltak át a végzet parancsára mássá, mint voltak, akiktől lettek dk is, változott szent, szomorú arcok, kik bűnhődünk az apák vétkéért... Egy egész ifjúsági megmozdulásnak adott tápot ez a verse, de az egész kötet ilyen felrázó; sorra idézhetném az Egyik nagyapám, Másik nagyapám mélyen megragadó sorait, a „hazajött eretnek“ gyengéd hangú szerelmes strófáit, amelyekben Gőmörről beszél vagy prédikátor kifakadását, hogy nem szent a kenyér, ha csak fl] nyomort szülni ad erőt! Ha a sokszor idézett, új utat mutató Ojarcú magyarok intés volt, mit ahogy egykor politikus költészetének nagy elődje, Ady intette az ő kora fiataljait — nem tartom kisebbnek, gondolataiban csonkábbnak a „Számvetés-t. Képeiben talán izzóbb és hangjában lázitóbb: Halottak lesznek a mai arakból, pattant buborék a jelszók nyoma, a múlt orcáján csak szeplők leszünk s aljazó szalma trófeumaink, — de küol a falvak, városok, s az éhség apadtra kínzott szemgolyók fölött tovább huhog sakálos áccakánk — pajtás, mit ér, ha ennek a nyomornak nem adtnnk többet, mint magunk vagyunk?! Kritikusai, akik kezdeti költészetében — olykor jogosan — Ady-hatásra mutattak rá, magyarság-tudatában pedig zavaros elemeket találtak. ma egész költészetének felmérésekor elismerik. hogy mindenfajta maradi, álhazafias törekvéstől távol tartotta magét, és az újarcú magyarság emberséges programjával a zengő Dunatáj népei közt igen becsületesen hidat verni próbált, költészete nem elkésve — utólagos igazolásként — riadóztatott, felismerve a fasizmus veszélyét. Európa belereszket és hányja a keresztet: meglódult az űj tatárjárás gépnyfllal a benzinabrakon. a hűdött béke kúrágyáná! örök éhséggel, mint a bálvány, áll, áll, szótlan lovával a barna Dzsingisz kán fia. (Találkozásom a nácihaddal/ A prágai Vencel téren, 1939. III. Bővebben szólnom kellene tájköltészetének varázsáról, a Levelezőlap a Karsztről két gyönyörű soráról: amíg virág, nap, tavasz, lázadás van, ó, addig, addig érdemes az élet — elemeznem kellene szerelmi lírája harmatosán gyengéd színét jHogy hogy szeretlek, A mi nászutunk/, ám ezekből a verseiből nem áll össze olyan elevenen és színesen az a kép, mint közéleti poéziséből, amely tisztán mutatja egész életútját, és a kisebbségi magyarság sorsának vállalásától, a haladás gondolatának elkötelezett, hídverő raagyarságélmény meghirdetésétől, a vox humana sokhúrú megszólaltatásán át a szocialista ember hitvallásáig, a „Lármafát" verő Hitler-gyűlöletéig és azon túl az öregkor bölcs búcsúzásáfg vezet: Túl aszút szűrő Időkön, ismétlem évhajtó őszön: űzve is a hídépítés s az örömért derűs küzdés volt hitünk s szép cél-szavunk. Ezért láthatlak most csúcsnak, s vallom: Tátra-piri Csúcs vagy! S én — vállalván — hirdethessem Tanod: jövőnk s igazunk j Búcsúsorok/ EGRI VIKTOR Nagy József: Tusrajz
