A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-26 / 30. szám

kezdte, később a száritó részleg ve­zetője volt, két éve pedig igazgató­helyettes. A közeljövőben Nyttrőn az új üzemben megindul a terme­lés, oda készül. Egyrészt szükség van ott Is jó szakemberre, másrészt a szive is odahúzza. Nem mintha itt nem érezné jól magát. Nyitra környékéről származik. Ott szeret­ne végleg letelepedni feleségével és három gyermekével.) Problémák Az eredmények még Jobbak le­hetnének, ha ki lehetne bővíteni az üzemet egy szárító részleggel. Mivel az üzem jelenlegi kapacitása 200 ezer liter tej, 80 ezret vlsszla kell adni a termelőknek takarmá­nyozásra, noha ezt a mennyiséget sokkal nagyobb hasznossággal is fel tudnák dolgozni. Azzal kell szá­molni, hogy a mezőgazdaságban a termelés egyre fokozódik, ami az üzem nehézségeit még inkább meg­növeli. Ezt az illetékesek is észre­vehetnék I További probléma az, hogy az élelmiszerboltok vasárnap nem tartanak nyitva. A fogyasztók kénytelen szombaton megvásárolni a tejet. Nyáron ez kellemetlenül érinti azokat iá családokat, ahol hűtőszekrény nincs, viszont van csecsemő (főleg fiatal házasokról van sző, s ezeknek a száma nem csekély). Az üzem vezetősége azt javasolja, hogy a nyári Időszakban néhány bolt vasárnap is árusítson tejet. ' Megelégedettek a dolgozók Kiss Jenő: A termelési részleg helyettes vezetője vagyok (az Mórocz Béla igazgató Miklós Dezső főkönyvelő igazgató szerint rövidesen a főnö­ke lesz). Életkorom: huszonöt év. Nagymegyeren érettségiztem, utá­na elvégeztem a tejipari techniku­mot Csehországban. Eleinte voltak nyelvi nehézségeim, de semmi hát­rányom nem származott magyar nemzetiségem miatt. Sok igaz ba­rátra leltem. Négy éve dolgozom az üzemben, szeretem a szakmá­mat. A fizetésem 2000 korona kö­rül mozog. Tavaly célprémium és nyereségrészesedés címén 6000 koronát kaptam. Tagja vagyok az üzemi asztalitenisz-csapatnak. Megnyertük a járási bajnokságot és az üzemek közti versenyt is. Szeretem a természetet. Nősül-' ni?.., Hát hogy is mondjam .., előbb-utóbb csak rákerül iá sor, de inkább utóbb — mondja ne­vetve. Bánska Judit: Technikus vagyok a vajazóban. Tíz éve dolgozom a szakmában. Szeretem, A fizeté­semmel Is elégedett vagyok. Egye­dül élek, üzemi lakásban lakom. Azért szeretem a társaságot, van­nak barátaim. Három és fél évig udvarolt egy fiú. Szerettem. Há­zasságot ígért. Aztán egy szép na­pon valami közbejött, és minden befejeződött. Kár... Dehát mit lehet csinálni?... A dolgozók 90 százaléka magyar nemzetiségű. En szlovák vagyok, de nagyon jól ér­zem magam ebben a környezet­ben ... Takarékoskodom. Autót szeretnék vásárolni. Talán egy év múlva megkapom. S még egy szö­vetkezeti lakásra vágyom, aztán ... az ember társas lény, nem élheti le remeteként az életét, nem igaz? Győri Katalin: A palackozóban dolgozom a töltőgép mellett. A munkám nem nehéz. 20 éves vagyok, testvérem nincs, 1600 ko­ronát keresek, özvegy édesanyám­mal élek. Szeretek olvasni, rend­szeresen nézem a tévét, szórakozni nem igen járok. Néhány év múlva szeretnék férjhez menni és szép családi életet élni. Ez minden vá­gyam. Ugye, nem sok? Bognár Margit: 22 éves vagyok, öt éve dolgozom a palackozóban. Iparitanulő-lskolát végeztem a szakmában. Heten vagyunk testvé­rek, négyen még a szülői háznál élünk. 1700 korona körül keresek. 500-at hazaadok, 300-at megtakarí­tok, ruházkodom, kicsit szórako­zom, de a hónap végén megma­radt összeget (300—400 koronát szintén a takarékpénztárba te­szem. Szeretek olvasni, úszni, kor­csolyázni, tévét nézni, szeretem a beat zenét, szívesen táncolok, de a magyar nótákat sem vetem meg. Udvarlóm? Most nincs... A jövő évben szeretnék külföldre utazni: Bulgáriába, Romániába vagy Jugo­szláviába. Szeretném meglátni a tengert, hallgatni a zúgását és lubickolni a hullámaiban ... Orsovlcs Adrlanna: Szintén ipar rltanuló-iskolát végeztem, s a la­boratóriumban dolgozom. Két és fél éve mentem férjhez. A férjem sztntén itt dolgozik. Kétszobás, összkomfortos üzemi lakásunkat szépen berendeztük, már csak né­hány dolog hiányzik, remélem, az is meglesz hamarosan. Takarékos­kodunk. Talán szövetkezeti lakás­ra, talán autóra... A munkámat szeretem, szívesen csinálom, mert találok benne szépséget. Kielégít.. Szabad időnkben otthon teszünk­­veszünk. Mindketten szeretünk ol­vasni, úszni. A férjem asztaliteni­szezik. Valóban elégedett vagyok a sorsommal. Továbbra is boldog házaséletet akarok élni, mint ed­dig... Utószó helyett A műüt mellett szerényen meg­húzódó üzemben 195 ember dol­gozik serényen. Sorsuk összefonó-Fehér László munka közben dík az* üzem életével, és egy pon­ton találkozik az egyéni és a tár­sadalmi érdek. A fiatalok keresik, s meg is találják helyüket az élet­ben. Dolgoznak, hogy boldogulja­nak, hogy terveik és vágyaik meg­valósuljanak. Az idősebbek pedig sorsuk, életük kiteljesedéséért küz denek, mint például Mórocz Béla igazgató. 41 éves. Kemény, küzdel mes volt az élete. 1963-ban meg­halt a felesége. Három apró gyer­mek maradt utána. A magányos férfi újra megnősült, anya kellett a gyerekek mellé, s az új házas ságból további két gyermek szü­letett. Élete nagy részét az üzem­ben tölti, kisebbik részét^a csa­ládjával. — Szép, kiegyensúlyozott az éle­tünk — mondja. — A gyerekek miatt soha nem támadt nézetelté­rés köztünk. Nincs már nekem semmi vágyam — pedig nem ér­zem magam fáradtnak —csak becsülettel felnevelni az öt gyere két. Remélem sikerül... A kémény füstölög. Az üzemben zakatolnak a gépek. A csövekben szüntelenül áramlik a tej... Prágában és a nyugati országok­ban talán nem is sejtik a gyár termékeinek a fogyasztói, hogy a Csallóköz szivében értük is össze­mosódnak a nappalok és az éjsza­kák a kis üzemben... LOVICSEK BÉLA P RAN DL SÁNDOR felvételei Orsovtcs Adrlanna a laboratórium ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom