A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-27 / 52. szám
Buddha fogának tiszteletére retek között zojlik le. Nehéz lenne pontosan leírni, kinek milyen szerep jut a felvonulásban. A menet élén férfiak haladnak, akik amolyan karikásostor-félével durrogtatnak, így jelezve a menet élének érkezését. Ezután következnek a zászlóvivők az egyes tartományok, templomok zászlóival és címereivel. Szédítő ritmusban peregnek a dobok. Fülhasogatóan sírnak, jajgatnak a sípok, s ez az egész hangorkán magával ragadja a táncosokat és dobosokat, forognak, pörögnek a menetben; különösen a színpompás egzotikus viseletbe öltözött táncosok nyújtanak feledhetetlen látványt. A menet mindkét oldalán fiatal fiúk haladnak; vállukon vastag bambuszrudakkal, ezek végén vaskosarakban Illatos forgács ég. Mások szurokfáklyát visznek, amit ügyesen fel-feldobnak s ismét elkapnak - menet közben. Ezután következnek az ünnepélyesen feldíszített elefántok. Az elsőn egy magas rangú egyházi méltóság ül, kezében értékes kéziratok pálmaleveleken. A következő felcicomazott elefánt hátán további jelentős tisztségviselő, kezében ezüst végű lándzsa, tisztségének jeléül. Eredeti méltósága a királyi elefántistállók felügyelője volt, ma ő Buddha fogának legfőbb őre. Ezután polgári méltóságok egy csoportja következik, alantasaiknak és saját zenészeiknek, táncosaiknak kíséretében. Három elefánt jelenik meg a színen, a középsőnek, egy hatalmas hímnek aranylemezekkel vonták be óriási agyarait. Neve hagyományosan Radzsa, vagyis király. Ö viszi hátán egy kis toronyban a Buddha fogát rejtő aranyszekrénykét. Méltóságteljesen lépked a fehér szőnyegen, amit előtte lelerítenek és mögötte ismét felsodornak. .Templomszolgák hosszú bambuszrudakon baldachint visznek fölötte. Radzsát csodálatos arany- és ezüsthímzésű vörös bársony takaróba öltöztették, mely két óriási fülét, és orrmányát is betakarja, csak a szemeknek hagyva nyílást. Éjjel lámpaelemmel táplált száz és száz apró villanyégő teszi még meseszerűbbé a pompás felszerszámozást. A Radzsát kétoldalt kísérő elefántok is drága hímzett takarókkal és villanyégőkkel vannak felékesitve. Lábukon karikák, nyakukban csengők, ezek minden lépésnél ezüstösen csilingelnek. Az ember azt sem tudja, mit nézzen inkább. Színes villanyégő-füzérekkel és hímzett takarókkal díszített további elefántok, hármas csoportokban. A csoportok között ismét táncosok. Egyesek a legjobb akrobatákat is megszégyenítő ügyességgel hosszú bambuszrudakon égő forgácscsal telt vaskosarakat egyensúlyoznak. És ismét elefántok. Legtöbbjüknek láncokkal összekötve a hátsó lábai. Aztán megint dobosok és síposok. Az elefántok nyakán a mahut (hajcsár) ankuszszal (ösztökével) a kezében; egyesek színes napernyőt tartanak a fejük fölött. S a forgatagban mindenütt fiatal fiúk magas rudakon díszes legyezőket visznek. A menetben a következő elefánt-csoport előtt kandyi méltóságok íépkednek. Fejükön négyszögletű kalap, felső testükön diplomata frakkra emlékeztető, gazdagon hímzett kabát - a XV. századi portugál divat szerint, alatta ráncolt bő nadrág (mi gatyának neveznénk). A nadrágot aranynyal hímzett öv fogja össze, nyakukban súlyos lánc. óriási medailonnal, ujjúkon remekmívű gyűrűk a híres ceyloni drágakövekkel, övükön berakósos tőr vagy kard. Lábukon ezüst lemezekkel díszített, felkunkorodó orrú keleti papucs. A méltóságot növeli a kitömött has; minél nagyobb valakinek a hasa, annál nagyobb a tekintélye. És megint elefántok és elefántok. Az egész olyan, mintha az Ezeregyéjszaka valamelyik meséje kelt volna életre — hollywoodi filmen. Azzal a különbséggel, hogy itt minden valódi: a nyolcvan elefánt, a szingaléz méltóságok, a táncosok, zenészek és fáklyavivők, az ezer esztendős templomok, az egész megfoghatatlan atmoszféra, a vallási fanatizmus, mindenminden — talán Buddha fogának kivételével. És az egész ünnepséget nem jópénzű amerikai turisták szórakoztatására mint show-t rendezik . . . Mert a ceyloniaknak, szerencsére még nem a dollár az istenük . . . Szöveg és képek: JAROSLAVA STÉTINOVÁ 19
