A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-27 / 52. szám

m m i jt f w. * * i»* it-MuH! o Pr Vi ‘vJI BE**»* * \ mfim i. 1 y v és ajándék A mrnzt, hogy mindenki egyenlő, először a hóesés mondja ki: vézna fenyőt, nagy jegenyét, csöpp bokrot és teli fákat tudott egybesimítani. Osszefogóznak s libegnek most is fehérben a hópihék. Karácsony meleg áramában megférnek békén, mint majd a népek, fortyanós apók, csintalan kamaszok, csitrik és zsémbes nénikék. Ti is, kik utánunk egyre jöttök, fehérbe bugyolálva, akár a pelyhek, segítsetek a hétköznapokba is átvezetni a karácsonyi meleget » BATTA GYÖRGY Karácsony A báke és a szeratet ünnepén a díszes fenyőfa Illata betölti a meleg szobát, és a család apraja nagyja együtt örvendez az ajándékoknak. Az ajándék — legyen az értéke bármilyen csekély Is — minden­kinek mosolyt varázsol az arcára. Gyer­mekkorom karácsonyának aranyozott dió­ja, aszalt szilvája és fonnyadt almája még ma Is melengeti szivemet. Ma már persze az ajándékok pénzbeli értéke jóval na­gyobb. Van munkalehetőség, magasabb az életszínvonal, tetszetősebb, drágább aján­dékokra futja a megtakarított pénzből. A szeretet, a megbecsülés értékét azon­ban nem lehet pénzben kifejezni. Éppúgy, ahogy az anyai szeretetet sem pótolhatja semmi. Szocialista társadalmunk gondos­kodik a munkában megfáradt öregekről, az elhagyott gyerekekről, akiknek a szét­dúlt családi otthon helyett a közösség te­remt elviselhető feltételeket, hogy álla­munk szerető gondoskodása folytán újra visszataláljanak az életbe. A közösség asz­talán felhalmozott szeretet-csomagok sok­sok Öregnek és ftatalnak derítik mosolyra az arcát; ez az a pillanat, melyben elfe­lejtik az egyéni bánatot és tiszta szivükből érzik, hogy egy nagy-nagy családhoz tar­toznak. Nem alamizsnát kapnak, hanem emberhez méltó megbecsülést. Az ember örök vágyáról, a békéről Is Illik szót ejteni e havat szitáló, lámpafé­nyes, csendes estén. A béke teljessége — ez lenne az emberiség legnagyobb aján­déka. Évezredek óta óhajtja az emberiség a békét. A rómaiak legendás Janus-templo­mának kapuja békében zárva, háború ide­jén nyitva állt. Hét évszázadon át csak egyetlenegyszer volt bezárva janus templo­ma — annyi háborút viselt a római nép. Ha felépítenék a világ modern Janus­­templomét, ki tudja, mikor csukódna be végleg a kapuja? Mikor teljesülne az em­beriség örök vágya? Nincs béke az olaj­fák alatt; szabadságáért harcol Dél-Viet­­nam népe; bombák robbannak Kambodzsa és Laosz földjén... fekete Afrika ege alatt portugál zsoldosok készülnek újabb és újabb vérrengzésre. Oél-Amerlka hegyei­ben „Che“ Guevara harcostársai gyülekez­nek, hogy szem beszálljanak az amerikai monopolisták által pénzelt bábkormányok tábornokaival. A világ haladó erői az em­beri szabadságjogokért küzdenek. Békében élni, alkotni az emberiség ja­vára, ezt csak olyan társadalom biztosít­hatja, ahol megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása. Ilyen társa­dalomiban élünk ml a szocialista világrend keretében. A háború: borzalom, értékeket, életet, kultúrát pjuszttt. A háború a béke halála. Hogy mit jelent a béke az emberiségnek, ezt a nemrég elhunyt magyar költő, Váci Mihály Így összegezi: Az emberiség leggyönyörűbb nemzedéke Adta magát kétszer Is halálra önkéntes bőkezűséggel, hogy ne legyen többé alázat, éhség, háború, rabtartók és népek üldözése.- d -Cich Kolomon felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom