A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-20 / 51. szám
ROKON CSELED Ardamica Ferenc elbeszélései A közeljövőben a Madacti Könyvkiadó Egyszemű. éjszaka címmel, Tőzsér Árpád előszavával gyűjteményt jelentet meg kilenc elinduló fiatal verseivel. Tekintélyes szám ez, eggyel meghaladja az ötvenes években jelentkezők számát, de mint a múltban, ezúttal is csak az eljövendő esztendők tanúsítják majd, ki szolgált rá az előlegezett bizalomra, ki válik az elindulók közt valóban költővé. Szépprózában már lényegesen kevesebb az új ígéret, s ez így volt a múltban is, viszont á verselőkkel szemben kiforrottabb stílussal, kialakultabb világképpel, egyénibb arculattal jelentkeznek; novelláik címe alatt nem lehet a neveket felcserélni, mint a versíróknál, ahol ezt a cserét szinte uniformizáltnak mondható avantgarde kísérletezésük alapvető hangja, túlgyakori egyforma pesszimisztikus életérzésük megengedné. Kövesd! János elbeszélő modorában és prózái tematikájában más árnyaltsággal jelentkezik, mint Mikola Anikó vagy Kovács Magda, s ugyanez állapítható meg Reszeli Ferenc vagy Bereck Károly írásairól, nemkülönben a kritikusként, esszéíróként oly hangsúlyosan jelentkező Mészáros Lászlóról, aki egykét ígéretes novellájával hívta fel tehetségére és képzettségére figyelmünket. Az említett prózaírók mindegyikénél, noha egyiküknek sem volt még alkalma kötetben bemutatkoznia, mind stílusban, mind a mondandó maiágában és pozitívumában jellegzetesebben mutatkoznak meg a vérbeli író kritériumai, mint a fiatal versíróknál. Ardamica Ferenc, akinek kiadónk A rokon cseléd című kötete megjelentetésével módot adott a bemutatkozásra, tehetség tekintetében korántsem emelkedik az említettek fölé, s novellái kiadását alighanem annak a ténynek köszönheti, hogy kísérletezése hosszabb idő óta tart, lapjainkban és folyóiratainkban megjelent és közlésre még nem került munkáiból lektorai segítségével összeállíthatott egy kisebb kötetet. Mindenekelőtt jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy. a gyűjteményből kimaradtak fülledt erotikájú, erősen ponyvaízű, nemegyszer az aberráció síkos talajára tévedő elbeszélései, elnyújtott elemzései a pubertásról, az ébredő nemiségről. A csattanó nélküli humortalan humoreszkjei, erőtlen szatírái sem szerepelnek a kötetben — helyettük többnyire olyan írásai kaptak helyet, melyeknek gyökérzete mai életünk talajába fogódzik, történetük a jelenben vagy a közelmúltban játszódik le, s amelyekben helyes szociális érzékkel a munkahelyén és másutt tapasztalt visszásságokra hívja fel figyelmünket, A publicisztika buktatót azonban nem tudja elkerülni, amikor sokrétű élményeit riporteri frisseséggel veti papírra. A novellák tematikája körül nincs különösebb hiba, a cselekmény szövésében is járatos a bemutatkozó Ardamica, s a kötetbe foglalt novellákban a túlírás veszélyét is elkerülte. A szükséges önkontrollt, s a mélyebb bepillantást alakjai jellemzésében azonban hiányolom. A megnevezett öt novellista mindegyikének stílusában több a sajátos szín és íz, kísérletezéseikben merészebbek, a széppróza új hullámai olykor őket is elragadják — Ardamicánál nem érezni ilyen belső és formai megújulásra való törekvést, kötetében alig van oldal, amely megállítana, stílusa szépségével, egyéni színeivel visszalapozásra késztetne. A kötet első elbeszélésének — Alberichgasse — hőse kissé ósdi felfogású, s ezt Adramica jól érzi, talán ezért teszi osztrákká. Kár, hogy Kurt szüzessége elemzésében nem hatol mélyebbre, csupán tényként közli, nem adja meg okát, vajon neveltetésének, hitbuzgó környezetének vagy valami sokknak rovására írható-e? A Kocsikísérő legfeljebb a napilap mértékét üti meg. Hol a hiba? Egy világot nem látott tanyasinál még elképzelhető, hogy fogalma sincs a vérmérgezésről, ám Duba Iván tisztára a történet drámai befejezése kedvéért primitívebb a kelleténél. Az eset természetesen megtörténhetett, de Ardamlcának is meg kell tanulnia, hogy a művészet nem az élet puszta másolása. Az Akt című novellája — Ismerve korábbi, első megfogalmazását is — ebben a rövidségében, s az ízléstelen naturalizmusok kihagyásával erősen megjavult, közlésre éretté vált. De nem hibátlan 1 Polgári házak ebédlőinek falán ritkán láthatunk aktokat, hálószobáikba is csak gazdag nagypolgárok aggatták őket. Itt alaposabban meg kellett volna indokolnia Ardamicának, miért is van az özvegynek ilyen aktképe? Nem elegendő a „pfujozóknak“, a nemtetszésüknek kifejezést adó látogatóknak azzal megvédeni a képet: „A megboldugult kedvelte!“ A Társasutazás is nélkülözi a mélyebb, elemzést, a megkívánt érlelést. A téma kifogástalan, hatásos és drámai, de hogy nem kerekedett ki igazi nagy novellává, alighanem a szerző tapasztalatlanságának tudható be. Soós Lila nem tudná, hogy a társasát folyamán Auschwitzban is megállnak? Erre épül az egész írás, s így natvságával hitelét veszti, másodkézből kapottként hat. A felbujtó vagy gyilkos anyaga is jó, ám a bolond felbujtogatásának analízise túlságosan naiv. A falubeli infernót égőbben, tüzesebben írhatta volna meg Ardamica, a lélek gyehennáját is döbbentőbben kellett volna érzékeltetnie. A kis kötet több novellája, köztük Az új munkaerő, A negyedik részlet, Tengerparti szerelem, A családtag, Máriusz, én és a libaketrec Ardamica vitathatatlan íráskészségéről és tehetségéről tanúskodik. A kötet címadó elbeszélésében, A rokon cseléd ben kifogástalan a környezet rajza, Ardamica friss elbeszélő hangja itt egyénibb vonásokat sem nélkülöz. Különösen ez a novellája ígéri, hogy új színt hozhat szépprózánkba, amennyiben elemzéseiben nem marad a felületen, megtanul belső monológokkal is élni, jobb lélekismeretre törekszik és eltünteti stílusa sápadtságát. A bemutatkozó kötetnek vannak biztató pozitívumai. Ardamica még nem vérbeli eioeszélő, megfelelő önfegyelemmel, elmélyültebb munkával azonban azzá válhat, ha emellett az eddig hiányosnak érzett esztétikai tapasztalatait is gazdagítani tudná. Kiadónk igen helyesen megadta neki a bemutatkozás lehetőségét. Most rajta a sor, hogy igazolja a beléje vetett bizalmat/ EGRI VIKTOR Illői Pál: ZENDÜL AZ OSZTÁLY Ilku Pál 1930-ban írt s először 1936- ban kiadott diákregénye annak idején nagy visszhangot keltett. A szerző a frissen érettségizett fiatalember szemével látja a szegény sorsú diákok és az „urak országát“ híven szolgáló tanárok közé emelt, áthághatatlan falat, melyet az osztály zendüléssel próbált lerombolni. Gondolati, művészi értékein kívül a fiatalok politikai éleslátása, az ösztönösségen túlmenő, konok Igazságkeresése teszi időállóvá és a csehszlovákiai magyar irodalom megőrzendő hagyatékának részévé ezt a könyvet. Leopold Lohold: VÉLETLEN Az utóbbi évek szlovák Irodalmában figyelemre méltő hely Illeti meg Leopold Laholát, a sok megpróbáltatáson keresztülment próza- és drámaírót. Elbeszéléseiben Lahola mesteri módon tárja fel a győztesek és a vesztesek lelkületét. Noha az egyes írások mondanivalójukban politikumot hordoznak, az író számára sohasem elsősorban a politikum a fontos, hanem Inkább a — kis vagy nagy horderejű — szándékos emberi cselekedet, de mindenekelőtt a bűntett lélektani háttere érdekli. Lahola minden írása tökéletesen szerkesztett, mélységesen megrendítő dráma. Sósdi Sándor: A SÁRGA BOHÓC Két teenager furcsa; de korántsem alaptalan elképzeléseiről tudósít Sásdl Sándor új regénye. Egy napjainkban játszódó drámai kaland hátterét fedi fel két-két család — életmódjuk szerint egymástól messze eső, nyárspolgári mentalitásuk megnyilvánulásai folytán mégis óhatatlanul összekapcsolódó társadalmi rétegek — múltjában. Voltaképp három nemzedék útját, egyéni és társadalmi lehetőségeit körvonalazza az író — a szervesen összefüggő, valamiképp mindig sorsdöntő és színes epizódokban. A külső változások itt kevésbé fontosak, de annál mélyebb vonást hagynak az egyénekben a nemzedékről nemzedékre öröklődő, belső tulajdonságok. Baráth Lajos: KÜRSŐ KORON A sportvilág mindig tartogat izgalmas, érdekes eseményeket a kívülállók számára. A hosszűtávfutók kemény versengését ábrázoló regény feltárja egy vidéki sjmrtklub viszonyait; bemutatja a „nagymenőket“, a sportprimadonnakat s a körülöttük keringő trénereket, lányokat, „népséget, katonaságot". De nem ezzel vívja ki az irodalombarátok érdeklődését. Hanem az Irodalmi példázattal, amely messze túlmutat önmagán. Tisztesség és gátlástalan érvényesülési düh, emberek „külső körre“ szorítása és letaposása — nemcsak a sportvilág rezerváclóiban tenyészik. John Breine: A FÉLTÉKENY ISTEN Az angol „dühös fiatalok“ legjobb prőzaíróját első könyve, a „Hely a tetőn" filmváltozatából ismeri a magyar közönség. Ez a mű iegüjabb s tálán legsikerültebb regénye. Tárgya a mai angol élet — egy tapasztalatlan, de korántsem komikus vagy férfiatlan, fiatal tanárember kalandjainak tükrében. Hősünk kezdetben Igazi mama-kedvence, pedig a nők kedvence Is lehetne — s egy kissé csakugyan azzá is lesz, noha anyja zsarnoki szeretető a papi pálya felé terelné. Bűn-e a házasságon kívüli sze. relem, bűn-e a válás? — e kérdésekre kell választ találnia. Braine regénye minden pikantériája ellenére mélyen etikus alkotás, melyből életkedv és emberség árad.
