A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-13 / 50. szám
NATO támaszponthoz tartozó épületek is a közelben. Csakhamar magam is meggyőződhettem NATO-egységek jelenlétéről a szigeten. Amikor néhány nappal később éppen az ebédemet fogyasztottam a Mare Monte szálló teraszán, egy angol helikopter körözött a partvonal fölött.- Mit röpül itt folyton ez a masina? - kérdeztem a pincértől.- Nem messze innen, Karavasban van a NATO három radarállomásának egyike - válaszolta suttogva a pincér, visszaadta a kijáró aprót és elcsoszogott. A MEGOSZTOTT SZIGET Görögök és törökök évszázadokon át békésen éltek és dolgoztak egymás mellett a szigeten. Görög lányok török legényekhez mentek feleségül és megfordítva. A mindkét néphez tartozó parasztok együtt művelték a silány földeket, s aztán az est leszálltával békésen üldögéltek egymás mellett a ciprusi falvak pittoreszk főterének apró kávéházaí előtt. Ciprus szigete 1960-ban nyerte el függetlenségét. S aztán már nem sokáig tartott a békés együttélés. Az Athénből és Ankarából támogatott szélsőséges görög, illetve török nacionalisták kezdték egymás ellen uszítani a sziget lakosságát. Az események további lefolyása közismert: véres összetűzések robbantak ki a szigeten a görög és a török lakosság között, s a helyzet olykor már annyira kiéleződött, hogy a két NATO-partner: Görögország és Törökország fegyveres beavatkozásának veszélye fenyegetett. Hosszas huzavona után végülis a Biztonsági Tanács határozata értelmében ENSZ rendfenntartó alakulatokat küldtek ki a szigetre, A ciprusi határozat meghozatala után a ciprusi kormány hatékony intézkedéseket hozott a rend helyreállítására. Igyekezett ellenőrzése alá vonni a különböző szélsőséges, felfegyverzett görög csoportokat. Felszólította a török lakosságot, hogy ral öblítettem le. Éppen aznap volt ez, amikor kitört a testvérgyilkos harc Jordániában Husszein király csapatai és a palesztínai gerillák között. A szálló teraszán szólt a zene, de ezt minduntalan túlharsogta a közeli Akrotiri támaszponton feles leszálló helikopterek, bombázók és szállítógépek motorjának düocrgése. Az öböl egyébként csendes vizét a Royal Navy hadihajói barázdálták. A lebukó nap fényében a figyelmesebb szemlélő megkülönoöztethette a dél, vagyis Szuez felé irányuló rakéták csillogó fejét. RADARÁLLOMÁSOK Amikor egy este visszatérőben voltam Famagustából Nikosiába egy gépkocsin, amit Louis P. Loisoutól, a legnagyobb ciprusi utazási iioda tulajdonosa kölcsönzött oda, az országúttól nem messze drótsövénnyel körülvett épületcsoportra lettem figyelmes. — Micsoda katonai objektumok ezek? - kérdeztem kísérőmtől.- Semmilyenek, hanem a Voice of America (Amerika Hangja) közvetítő állomása. Vannak azonban a lérjen vissza otthonába az internálótáborokból. A rend helyreállítására kifejtett: igyekezet nem volt könnyű sem a ciprusi kormány, sem az ENSZ rendfenntartó alakulatok számára. A görög és török szélsőséges csoportok nem engedelmeskedtek a kormány felszólításának, további támadásokat hajtottak végre, olykor egész falvakat felégettek. Milyen az élet a szigeten ma?- Sötétedés után ne lépd át a Green Line-t - figyelmeztetett a csehszlovák követség egyik tagja. S éppen ez a figyelmeztetés ösztökélt arra, hogy átlépjem a Green Line-t, a főváros görög és török lakosságú részét elválasztó „zöld övezetet". Nem kellett messzire mennem. Néhány száz méternyire a szállodámtól a főváros Leóra Street nevű főutcáján egy kék-fehér csíkozású őrbódéra lettem figyelmes. Előtte állig felfegyverzett „anyaországi*' görög katona, feje felett a kék mezőbén fehér keresztet ábrázoló görög zászlóval. Látta rajtam, hogy idegen vagyok, s így átengedett a másik oldalra. Pár lépés után a senki földjén ismét katonák. Homokzsákok mögött néhány kéksisakos ENSZ- katona, fölöttük az ENSZ kék zászlóját lobogtatta a szél.- Ajánlom, hogy ne sokat mászkáljon erre, ha kedves az élete - figyelmeztetett egy szőkehajú svéd fiú. Ha már idáig eljutottam, tovább megyek, gondoltam, s további húszharminc méter után betonakadályokhoz jutottam: itt már a félholddal és csillaggal ékes vörös török zászló lobogott. Megkerültem egy tüskésdrótköteget és a török katonával folytatott rövid tárgyalás után beléptem a főváros törökök lakta negyedébe. Most találkoztam először igazán a ciprusi problémával . .. RICHARD KIRÁLY CSODÁLKOZNÉK Másodszor egy verőfényes nyári napon találkoztam a ciprusi komplikált nemzetiségi kérdéssel, amikor elhatároztuk, hogy kimegyünk Kyreniába s megfürdünk a tengerben. Mercedesünk , kerekei álmosítóan surrogtak a Drakeos Avenue kitűnő aszfaltján, amikor hirtelen szögesdróttal megerősített betonfal állta az utunkat. A piros-fehér őrbódéból török katona jött elő. Amikor meglátta a diplomáciai testület jelzését a kocsinkon, tisztelgett és tovább engedett minket. Ismét a sziget török részén jártunk ,.. A kimondottan keleti jellegű falvak házginok országút felőli falain és mindenféle táblákon még ma is ilyen feliratok olvashatók: „Törökök vagyunk és azok is maradunk!" „Mi törökök szabadságot akarunk!" „Nem adjuk a földünket senkinek!“ Azonkívül sok helyen ott a figyelmeztető tábla: „Vasak böige", vagyis tiltott terület. Itt vannak a jól felfegyverzett török katonák táborai. Kocsink szerpentineken kapaszkodik felfelé, egyre magasabbra jutva a partot a sziget belsejétől elválasztó hegyekben. Az egyik hegytetőn ott látjuk Hilariont, a keresztesek egykori várát, ahol Oroszlánszívű Richárd angol király is táborozott a Jeruzsálem felszabadítására indult hadaival. A várnak ma csak egy része áll a látogatók rendelkezésére, a másik részében a török katonáknak van megfigyelő pontjuk. Negyedórái utazás utón ismét viszszajutunk az ENSZ-csapatok ellenőrizte zónába, ahol ezúttal egy fiatal finn katona üdvözöl minket, Néhány száz méter után egy görög bunker mellett hajtunk el, s festői tengerparti táj bontakozik ki előttünk. Az utat szétlőtt házak és gazdaságok szegélyezik. Aztán ismét visszatérünk Nikosiába. Ezúttal azt az utat választjuk, amely a lusignani időkből származó, legnagyobb épségben megmaradt kolostor - Belapais mellett visz el. A kolostor körül épült faluban is a néhány évvel ezelőtt itt dühöngött harcok nyomaira bukkanunk. Kilőtt ablakok, félig vagy egészen lerombolt házak. S mivel már késő van, ezúttal kénytelenek vagyunk a legrövidebb utat választani a főváros felé. Utunk a brit főkormányzó volt nyári palotája mellett visz el, ahol „a változatosság kedvéért" görög zászló lobog. S itt várt rám egy további meglepetés ... Előttünk megszámlálhatatlan mennyiségű személy- és tehergépkocsi kígyózott.- Hát ez meg micsoda „tengeri kígyó"? — kérdeztem a kísérőmtől. — Ez egy görög kocsikból álló konvoj, amit ENSZ-katonák kísérnek. Ilyen konvojok közlekednek naponként kétszer Nikosiából Kyreniába és vísszo - hangzott a válasz. (Mintha rendőri kísérettel kellene, mondjuk, a pozsonyiaknak Nyitrára jármok, .hogy útközben a szerediek meg ne támadják őket.) A derék Oroszlánszívű Richárd biztosan csodálkozna rajta, ha élne, hogy mi folyik manapság az ő büszke várónak közvetlen közelében. Szöveg: Jlftl SAMO Képek: CAMERA PRESS, London Oszlopsor, az antik hellén kultúra emléke Salamisban 19
