A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-13 / 50. szám

BÍRKÓZÓBAJNOKBÓL SZOBRÁSZMŰVÉSZ Löffler Béla újabb alkotása Kassa századvégi terjeszkedés» a Malom-árok és az 1870-ben lefektetett vasúti pálya között folyt. Itt a szépérzékkel rendelkező polgárok telepedtek meg s építették fal kerttel övezett családi házaikat. Az egykori Szent László utca az egészen addig terjedő liget fái közt nyitott utat az állomás felé. Ebben az utcában szüle­tett Löffler Béla szobrászművész 1906-ban egy gázgyári tisztviselő fiatalabb fiaként. Itt kerestük fel őt, s tudtuk meg, hogy Isko­lái elvégzése után az egészségügynél helyez­kedett el De már korán kitűnt Jeles testi adottságaival. Nem volt olyan sport, melyet ne űzött volna. Legkiválóbb teljesítménye azonban a birkózáshoz fűződik. Előbb a légsúlyban, majd a pehelysúlyban szerezte érmeit. Egész kiállításra való arany, ezüst és bronzérme van. Különösen jeles eredményt ért el, amikor a pehelysúlyban aranyérmet szerzett legyőzve az akkori magyar és olimpiai bajnokot, Galam­bost, a kárpátaljai Ungváron megrendezett baj­nokságon. A külső fizikai teljesítmények mellett a húsz­harminc esztendős ifjú Időt talált magának arra, hogy kora Ifjúságától kezdve a benne szunnyadó hajlamait Is fejlessze. Amíg hivatalát betöltötte és edzéseit ellátta, az elmélyülésre Is maradt ideje. Házuk pincéjében agyagot formált és mintázott. 1934 táján még birkózó sikerét érte el a már említett Galambossal szemben, s három esztendővel később, 1937-ben már meg Is tartotta első önálló kiállítását Kas­sán, a Kelet-szlovákiai Múzeumban. Ezeket az esztendőket nemcsak az elmé­lyülés, hanem a formaküzdelem és farmaalakí­­tás akarása is Jellemzi. Leghatásosabb alko­tásai azok, melyek kemény anyagból, kőből valók. Az anyag felismerése vezeti, hogy az anyag követelményeinek megfelelően stilizál­jon. El Is hagyja az apró részleteket s erősen stilizál. 1937 óta rendszeresen kiállít az összes kollektív képzőművészeti kiállításon, de ön­állóan Is. Természetesen a művészi meglá­tások s a reájuk következő elmélyülés még nem elegendő. Komoly és lankadatlan tanul­mányok következnek. Csaknem minden eszten­dőben ellátogatott külföldre. Bejárta Olaszor­szágot, Görögországot, Egyiptomot, Ausztriát, Németországot, Angliát, Franciaországot, Ame­rikát s végül 1967—68-ban egész esztendőt töl­tött el Kanadában, ahol maga is dolgozott és több helyen kiállított. Képzőművészeti érdeklődésének köre sokol­dalú. Arcképszobrászattól történeti emlékmű­veken keresztül kompozíció, szociális téma­kör, sport, háborúellenesség és az ősi humá­num mind alkotásig érlelődik benne. A szob­rászati anyagot variálta, hogy leghatározottab­ban fejezhesse ki mondanivalóját. Törekvése a harmónia felé Irányul. Azok a kompozíciói a leghatásosabbak, ahol az emberiesség tárgykörét ragadja meg, mint amilyen az anyaság, a szeretet, a barátság. De Löffler Béla több műemlék alkotója is. A legkiválóbbak a dargól „Győzelem" és a duklal „Az aknaszedő keze". Alkotásából szá­mos emléktábla is került ki, melyekkel a Szlo­vák Nemzeti Felkelés hőseit örökítette meg. De megörökítette kassai festőművész társait is, példaként említjük a képünkön bemutatott Csordák Lajos emlékművet. Továbbá számos emlékműnek helyreállítója is. A legjelentősebb ezek sorában a kassal Immakulata, fjs az ő ke­ze alól került ki a Dóm északi falában elhelye­zett II. Rákóczi Ferenc emlékmű Is. így lett a birkózóbajnokból szobrászművész, akinek jubileumi kiállítása Kassán a Kelet­szlovákiai Képzőművészeti Galériának 1966 május—júniusában nagy eseménye volt. Az akkori hatvan esztendős művész nem kevesebb, mint 182 darabját állította ki nagy sikerrel. A most 64 esztendős művész jövőre, hatvanöt éves korában készült egy kiállításra. Megkérdezzük, a közel kétszáz alkotása kö­zül melyik számára a legkedvesebb? Elmoso­lyodik s úgy feleli: Lehet-e, szabad-e az apá­nak gyermekei között különbséget tennie? Hát nem mindegyik egyformán kedves neki? De a legutolsó Is az lehet. így kívánkozik az élre a Pelsőcön 1970. no­vember hatodlkán leleplezett szovjet hősi em­lékműve. Erről kérdezzük. Müve Iránti komoly szeretettel feleli: „Mér régen meg akartam mintázni ezt a témát. Régen hordoztam ma­gamban. Arra törekedtem, hogy rokonszen­ves, nyugodt megjelenés legyen. Feladatom az volt, hogy ezt vigyem a travertlnra. Azt hiszem, sikerült. Nincs túl exponálva a figu­ra." S valóban Pelsőc népe a leleplezés után megilletődötten néz föl az öt méteres magasban derűs ábrázattal mosolygó ifjú szov­jet katonára, aki azokat a hősöket testesíti meg, akik itt adták életüket az ország szabad­ságáért. —: Mik a további tervei? — kérdezzük. — Gyermektelen vagyok feleségemmel, hű­séges élettársammal együtt. Ezért azt a gon­dolatot érleljük magunkban, hogy ezt a családi házunkat örökségképpen Kassa Tárasnak ado­mányozom azzal a céllal, hogy múzeummá alakítsák. Hiszen itt nemcsak negyveneszten­dős állandó szobrász-tevékenységem gyűjte­ménye található, hanem az az eredmény Is, mellyel a már részben a Kassai Múzeumnak átadott képzőművészeti gyűjtésemet őrzöm. MOHR GEDEON A sikeres szeptemberi turné utón csendesebb napok köszöntöttek a Thália Színház művészeire. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy megkezdődtek az 1970/71-es évad első darabjának pró­bái. A színházi csend: készülődés, egyféle alapozás. S a jelen esetben kivételesen nagy szük­ség van erre, hisz az új darab, amivel a második évadot nyitják, nem a könnyebbek közül való. Sartre Az altonai foglyok című drámája nemcsak aktualitásával, de filozófiai igényes­ségével is magasan kiemelkedik a szerző mü­vei közül. A drámát Beke Sándor rendezé­sében mutatja be a színház. A főszerepre a miskolci Nemzeti Színház művészét, Farkas Endrét hívták meg, aki sok-sok kiváló alakí­tással örvendeztette meg a közönséget. Mel­lette láthatjuk majd Sunyovszky Szilviát, Gá­lán Gézát, Csendes Lászlót és Szabó Rózsit. A képen: Farkas Endre és Gálán Géza J. Laputka felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom