A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-06 / 49. szám
Ezt olvastam A moszkvai Oeuvres et Optinions szeptemberi száma közli Voznyeszenszkij ú] poémáját; oroszul és Bernadette du Crest francia fordításában. A Pliszeckája portréja igazi remeklés, újabb bizonyítéka annak, hogy szerzője a szovjet költészet ötvenes éveinek végén föltűnt „új hullám“ legmarkánsabb képviselője. Ä nagyhírű táncosnőről szóló költemény — bár a verses részek közé próza is ékelődik, és érdekes módon Vozneszenszkij egész Cvetajeva verssorokat, sőt egész strófákat is beleépít a sajátjai'közé — föltehetőleg új fejlődésszakasz kezdetét is jelzi. A zsúfolt képzeletű, bonyolult metaforákban dúskáló, sokszor bonyolultan intelektuális versek szakasza után e költemény tanúsága szerint a költő az áttetsző és lehiggadt egyszerűség szakaszába érkezett. íme a poéma befejező része: „Egy olyan lakásban ismerkedtem meg vele, ahol minden Majakovszkijról beszélt. A jalon a költő mosolygó arcképe. Egy szürke öltözetű asszony megmozdította'* karját. A kéz szerepéről, beszélt a táncban. Nem mondom el szavait. Karjai fölbukkantak és hullámoztak a mennyezet alatt, kizárólag a karja. Lába, teste csak vázául szolgált a mozgó és mezítlen virágszárak számára. Veszélyes e lakásba lépni. Majakovszkij parancsolóan örök jelenléte tiltakozás a középszerűség ellen. Nem könnyű ezt a szomszédságot elviselni. Maja elviseli. Ö a legmodernebb táncosnőnk. Korunknak megvan a költészete, a festészete, a fizikája, de nincsen táncművészete. De ő a XX. század ütemére táncol. Nem hattyúk, hanem autók és hengerek között kell táncolnia! Láttam őt Henry Moore tiszta idomaival és a ronchampi kápolnával a háttérben. / A tiszta szépség szelleme“ egy szaggatott, őrült világban, ľ A szépség megtisztítja a világot. Ez magyarázza dicsőségének egyetemességét. Párizs, London, New York sorba állt a szépségért, hogy láthassa Pliszeckaját. / Mint mindig, az a művész hódítja meg a világot, aki meghódította hazáját, j Nem pusztán a balettről van szó. A szépség kijavítja a világot. Szépségét teremtve, a művész megváltoztatja a világot. Mindenki szempillantás alatt megérti Kubában és Párizsban. / Sziluettje az egyiptomi festészet légies vonalait idézi. Es úgy szólítják, meghitten, ahogyan manapság a nőket szólítjuk, de megrendültén is, ahogy egy pogány. istennőt vagy papnőt neveznek nevén-. Maja.“ E rövid részletből is érezhető, hogy a kristályos mondatok hullámzása, a hosszúak és rövidek váltakozása feszülten Izzó benső ütemet és sodrást kölcsönöz az amúgy, első látszatra szinte értekezően kimért szövegnek, másrészt pedig a metaforákat a képzettársítások helyettesítik. S noha a hagyományos költői eszközök hiányzanak, a költői hatás tökéletes. Magam ugyan feltétlen híve vagyok a formaűjításnak és a kísérletezésnek, mégis elutasítom a türelmetlen egyoldalúságot és mosolygok azokon, akik minden hagyományos formát eleve meghaladottnak és avíttnak tartanak A Nagyvilág októberi száma például egy csokornyi novellát közöl angol, amerikai, német, szovjet és olasz szerzőktől, kitűnő írásokat, ameiv«ek sem az idősíkok keverésének, sem a cselekményszálak inverziójának, sem az egyidejűleg párhuzamosságának eszközeivel nem élnek. Mi több, mindegyikük szabályos elbeszélés, legtöbbjük első személyben írva, mondhatni klasszikus szerkezetűek. Ojfent kiderül, hogy a hagyományos eszközök nem avíttak, amenynyiben az író életlátása korszerű, vagyis hogy bármennyire is lenne fölfokozott századunk dinamikája, nem minden múltszázadi modell vesztette el érvényességét, vannak és hatnak olyan hagyományos eszközök, amelyek kifejezhetik korunk tartalmait. Mert azt mondanom sem kell, hogy mindegyik írás jelenkori jelenségekkel viaskodik és bennük a modem ember megannyi bonyolult kérdéseire keres választ szerzőjük. A kor-problematika megannyi jellemző jelentése felbukkan ezekben a novellákban: az elidegenedés, az emberek közötti kommunikációs-zavarok, a bürokratikus elembertelenedés, persze korántsem tételek illusztrációjaként. Ám tény, hogy mindezeket a jelenségeket lehet hagyományos eszközökkel is ábrázolni, vagyis nemcsak a hagyományos és a modernség ötvözöttsége és nem csupán az új formák érvényessége jellemzi jelenkorunk irodalmát. Es mennyi a változatosság ezekben a Maupassant vagy Csehov technikájával elmondott „beszélyekben“, akad közöttük a mélylélektanra alapuló lélekrajz bűnügyi történet keretében (Bernadino Zapponi: Az életem mélyén egy hang van ... J, társadalmi szatíra (William Humphrey: Az indiai), Csehov szelíd szomorúságával elmondott történet az emberi rosszaságról (Jurij Trifonov: Galambhalál), E. T. A. Hoffmann fantáziájával rokon vízió egy különös világvégéről (Anna Maria Ortese: Szürke napudvar) és még anekdotára épülő tárca-novella is, amely a polgári kapzsiság szellemes rajza (Anthony Burgess: Bárcsak meghalna a feleségem). Jellemzőnek tartom e tekintetben-Peter Handke ugyanebben a számban közölt kisregényét is. (A kapus félelme tizenegyesnél). Ez az igen fiatal író, aki eddig közölt regényeiben és színdarabjaiban kizárólag a minden hagyománytól elrugaszkodott bukfencekkel hökkentette meg olvasóit és nézőit (láttam egy darabját Münchenben, a színpadon másfél órán át a föl s alá járó színészek félszavakat, összefüggéstelen szavakat és félmondatokat mormoltak) most sajátos szintézisre törekszik, a Kafka hagyományokat és a „nouveau roman“ egygyéötvözésére, visszatér a lineáris szerkesztéshez, a történet folyamatos elbeszélésének módszeréhez. Mindezt nem a hagyomány mellett vagy a modernség ellen írom. Csak fölfigyelek az irodalom mozgásának egy meggondolkoztató mozzanatára, és arra kérem az olvasót, gondolkozzék el maga is. SZÁSZ JÁNOS » Illlllllllíllllllllllllil 13 iskolaügyi dolgozó a köszönőlevél kiosztása előtt MÁR HÚSZÉVES 1970. november 13-án 9 órai kéz dettel ünnepi ülésre jött össze kö rülbelül százötven magyar pedagógus, hogy megünnepelje a csehszlo vákiai magyar iskolák fennállásának 20., a CSKP megalakulásának 50., valamint a NOSZF 53. évfordulóját az udvardi Szövetkezeti klubban. A meg hívókat az Érsekújvárt Járási nemzeti bizottság oktatásügyi szakosztálya, az Iskolai és Tudományos Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének járási vezetősége küldte szét. Az ünnepi ülésen megjelent az érsekújvári járás képviselőin kívül Mózsi Ferenc, a SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Főosztályának vezetője, Duchon József központi tanfelügyelő, Varga Béla, a Csemadok Központi Bizottságának első titkára és még sokan mások. A megnyitó beszédet a helyi iskola egyik kis útíörőlánya mondotta tökéletes szlovák és magyar nyelven. A megnyitó beszéd után az úttörők gyönyörű vörös szekfűcsokrot nyújtottak át a meghívottaknak. Mózsi Ferenc minden részletkérdésre kiterjedő alapossággal elemezte a nemzetiségi iskolák helyzetét, eredményeinket és hiányosságainkat, további célkitűzéseinket. Beszélt pedagógusaink áldozatkész munkájáról, az új iskolák építéséről, a tankönyvekről, a jelen legsürgősebb tennivalóiról. Varga Béla többek között a következőket mondotta: — Több okból is különös szeretettel jöttem erre az ünnepi ülésre. Elsősorban azért, mert mindig szeretettel töltöm néhány órámat azok körében, kiknek munkája nélkül el sem tudnám képzelni a Csemadok életét, másodszor pedig azért, mert ebben a 20 évben nekem is van valamilyen Az Érsekújvári Vnb alelnöke átadja Mózsi Ferencnek a város emlékérmét. szerepem, mert pedagógus vagyok és az is maradok, s nem utolsósorban ez a szép ünnepség szűkebb pátriám területén zajlik, ahová mindig örömmel jövök. — Ezen alkalommal is szeretném megköszönni a sok ezer magyar iskolaügyi dolgozónak, pedagógusnak a Csemadukban kifejtett munkásságát és ugyanakkor ígéretet is teszek, hogy a Csemadok mindig segíteni fogja a proletár nemzetköziség szellemében az iskolaügyi szervek nemes célkitűzéseit. Ezután Duchon József központi tanfelügyelő köszönőlevelet nyújtott át tizenhárom iskolaügyi dolgozónak, ezek a következők: Burza Olga, Czibor Mária, Kovács Eszter, Brigan Dezső, Cziria Sándor, Csókás Károly, Hegedűs Flórián, Nagy József, Pán Béla, Péter József, Sáfi Árpád, Száraz Béla és Varga Béla. Mózsi Ferencnek és Duchon Józsefnek az Érsekújvárt Vnb alelnöke, Dráfi elvtárs nyújtotta át Érsekújvár emlékérmét. A helybeli magyar tannyelvű iskola és Csemadok kedves műsorával zárult az ünnepi ülés. A helyi magyar tannyelvű iskola műsorából.