A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
A tudomány optimizmusa M ind a szakirodalomban, mind a pub lícisztikában sokat vitatott téma korunk nagy tudományos és technikai átalakulása, a tudományosműszaki forradalom törvényszerűségeinek érvényesülése. A prágai Tvorba munkatársa olyan szovjet tudósokkal folytatott beszélgetést a közelmúltban, akik már régóta foglalkoznak a tudományos-műszaki forradalom általános és sajátos problémáival. A beszélgetésen részt vett: G. J, Glézerman, az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiájának prorektora, Henrich Myikolájevics Vol kov, a filozófiai tudományok doktora, Alekszandr Myikolájevics Grzsegorzsevszkij professzor, Edvard Arturovics Arab- Ogii, a filozófiai tudomáuyok kandidat»- i sa és Viktor Georgejevics Lebegyev, a közgazdaságtudományok kandidátusa. A sok időszerű kérdést és távlati problémát felvető beszélgetést az alábbiakban ismertetjük. A szocializmus előnyei A beszélgetés résztvevőt megállapították, hogy a tudományos-műszaki forradalom számos bonyolult műszaki, gazdasági és társadalmi probléma elé állítja az egész emberiséget. Egyértelműen szögezték le viszont azt, hogy amíg e problémák a kapitalizmusban kiélezik a meglévő ellentéteket, s magának a rendszernek a létét is veszélyeztetik, addig e problémák megoldása a szocializmusban az élet minden területén annak megerősítését szolgálja. Annak alátámasztására, hogy a tudományos-műszaki forradalom eredményeit csak a szocializmus képes felhasználni az egész társadalom javára, Atab-OgÜ kandidátus a falu-város ellentét amerikai megoldását hozta fel. A mezőgazdaság közismerten magas fokú mechanizálása Amerikában arra vezetett, hogy a mezőgazdasági munkások nagy tömegei városokba költöztek. Az Egyesült Államok déli részéről főleg a néger lakosság özönlött a városokba. Ez a nagyvarosok legszegényebb negyedeinek felduzzasztását vonta maga után. VagyiS az Egyesült Államok déli részét jellemző, a kizsákmányolás primitív formáival párosuló kulturális elmaradottság egyszerűen „áthelyeződött“ az ország más részeibe! S az eredmény — a megoldhatatlan problémát jelentő gettók. A technológiai fejlődés tehát kevésnek bizonyult a szociális /problémák megoldásához. Grzsegorzsevszkij professzor a szakmai továbbképzés szerepét vizsgálva rámutatott arra, hogy a szocializmus mentes az antagonizmustól, hogy a tudományos-műszaki forradalom kibontakozása, az ezzel járó problémák megoldása a szocializmusban összhangban áll az egész társadalom alapvető érdekeivel. A kapitalisták manapság jelentős eszközöket áldoznak a dolgozók egyes rétegeinek szakmai továbbképzésére. Erre Is örvényes azonban Engels találó megállapítása, hogy a burzsoázia csak annyi ismerettel ruházza fel a munkásokat, amennyire saját céljai eléréséhez szüksége van. Az Egyesült Államokban például a magasan képzett szakkáderekkel szemben nő a kevés haszonnal járó ágazatokban alkalmazott alacsony képzettségű dolgozók száma. A kommunizmus fejlődésének mindkét fázisa feltételezi a dolgozók kulturális-műszaki fejlettségének fokozását, s ezt nem köti szociális rétegekhez. A szocializmusban a technikai fejlődés az élet- és munkakörülmények megjavítását célozza. f. Glézerman utalt arra is, hogy a tudomátiyos-műszaki forradalom azért a szocializmusban sem mentes az ellentmondásoktól. A szocializmus előnyei sem automatikusan realizálódnak. A munkaerő racionális felhasználása, a termelés struktúrájában végbemenő változó sok, az átképzés nem fájdalommentes folyamat. Még kidolgozásra vár a tudományos-műszaki forradalom szocialista stratégiája. „Ezért hangoztatjuk annyira a társadalom tudományos irányításának fontosságát melynek megoldására maximális figyelmet kell fordítanunk“ — mondotta G. J. Glézerman A marxista-leninista elemzés szükségessége A polgári ideológia képviselői a két ellentétes társadalmi rendszer keretei között végbe menő tudományos-műszaki forradalom közös vonásait, a tudomány, a technika és a termelés fejlődésében mutatkozó azonosságokat a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek elküdösítésére használják fel. A konvergencia-elméletet hirdető polgári ideológusok, felnagyít va a közös vonásokat, azt állítják, hogy egy és ugyanazon indusztrializált társadalom két változatáról van szó. Ez az apologetikus elmélet elhallgatja a két társadalmi-gazdasági formáció közötti alapvető különbségeket. Arab-Ogli rámutatott, hogy e mozzanatot sokszor a konvergenciaelméleltel szembeszálló marxista tudósok sem tudatosítják eléggé. Az alapvető különbségekkel együtt azt is hangsúlyozni kell, hogy két, történelmileg kialakult, egymást követő társadalmi rendszerről vari szó. A tudományos-műszaki forradalomról szóló marxista-leninista elmélet Arab-Ogli szerint e folyamat politikai kihatásának megítélésében van kitéve teginkább a torzítás veszélyének. Általában kétfajta szélsőséggel találkozunk. A jobboldali opportunisták azt szeretnék „bebizonyítani“, hogy a tudomány és a technika változásai szükségtelenné teszik a szocialista forradalom megvalósítását, mert e változások automatikusan megoldják a társadalom fejlődésének jelenlegi és jövőbeni problémáit. Az effajta nézetekkel párhuzamosan látszólagos „baloldali“, de valójában Szélsőséges „elméletek“ Is születnek. Képviselőinek a tudományos műszaki forradalmat eredendően káros jelen ségnek, csapásnak tartják, mely megnehezíti a kapitalista társadalmi-gazdasági rendszer felszámolását, azt állítják, hogy a politikai prob lémák megoldása csak politikai, szociális esz közökkel, a tudományos-műszaki forradalom kikapcsolásával valósítható ineg. Arab-Ogli felhívja a figyelmei a szélsőséges, deformált nézetek elleni következetes harc szükségességére, mert hatásuk jelentős szerepet játszó egész társadalmi rétegekre és csoportokra is kiterjed. A tudományos-műszaki forradalom társadalmi kihatásai Arab-Ogli a tudományoarműsaaki forradalomnak a kapitalista és a szocialista társadalom struktúrájára gyakorolt hatását elemezve utalt a marxista szociológusok és közgazdászok körében jelentkező azokra a nézetekre, melyek szerint a jelenlegi feltételek között nemcsak az anyagi termelés területén foglalkoztatott dolgozók tevékenysége tekinheto produktív munkának, hanem a nem fizikai dolgozók egyes csoportjainak munkája is. A legújabb felfogások szerint a fejlett szocialista országok valamennyi gazdasági tevékenységet kifejtő dolgozója az ismert marxi „összmunkás“ fogalom körébe tartozik. A „összmunkás“ kialakulásának folyamata a kapitalizmusban Is végbemegy. Ennek kapcsán Arab- Ogli úgy vélekedik, hogy a kapitalizmusban egy ezzel eientétes tendencia is érvényesül: a műszaki dolgozók felső rétegének tagjai, az államapparátus alkalmazottai, a magántulajdonosok és az uralkodó elit egy olyan társadalmi csoportot alkotnak, mely rákényszeríti akaratát a társadalom többségére. „Ezt a cső portot — mondotta Arab-Ogli — az »összkapi talista« fogalommal jelölhetjük.“ Hangsúlyozta, hogy e vázolt folyamatból kiindulva kell megítélni az értelmiség mai helyzetét és szerepét is. Statisztikai kimutatások igazolják, hogy a kapitalizmus feltételei között az utóbbi időben növekszik az anyagi javakat termelő bérmuti kasok száma. Az üzemek egyre több szellemi munkást foglalkoztatnak — mérnökök, technikusok bocsátják áruba munkaerejüket. Egy olyan proletarizálódás megy végbe, mely a szellemi munkát végzők egyes rétegeit, az érdekek azonossága alapján a munkásosztályhoz közelítik. „Azonban e téren is óvakodni kell az általánosítástól“ — jelentette ki Arab-Ogli. Hangsúlyozta, hogy amint szembe kell száll nunk a munkásosztályt a fizikai dolgozókkal azonosító helytelen, elavult nézetekkel, úgy el kell utasítanunk azt a szemléletet is, mely a munkásosztály körét valamennyi szellemi dolgozóra kiterjeszti, -G. j. Glézerman erősen vitathatónak tartja az Arab-Ogli által megalkotott „összkapitalista“ fogalom helytállóságát. Nem tartja szerencsésnek e kifejezést többek között azért sem, mert a burzsoázia tábora egyre szűkül, a kizsákmányolok osztályán belül pedig fokozatosan elkülönül egy, a proletarializálódó értelmiségiekkel szemben jelentéktelen számú felső réteg, s ez csak kiélezi a kapitalisták közötti ellentéteket. Glézerman szerint az „összkapitalista“ fogalom nem fejezi ki és nem érzékelteti e valóságos vonatkozásokat. V. G. Lebegyev azt hangsúlyozta, hogy a teoretikusoknak a termelő munka jellegének tisztázására, a tudományos-műszaki forradalom által kialakított új típusú munkás tulajdonságainak meghatározására kell törekedniük. A gazdasági és társadalmi fejlődés arra en ged következtetni, hogy az új típusú munkás egyesíteni fogja magában a mai munkás és mérnök vonásait. „Éppen ezért kell bírálnunk a munkásosztály vezető szerepének csökkenéséről szóló metafizikus elméleteket“ — mondotta V. G. Lebegyev. A fejlődés távlatai A résztvevők a beszélgetés befejező részében megkísérelték az elkövetkezendő évtizedben végbemenő fejlődés perspektíváival kapcsola tos fejtegetések összegezését. H. N. Volkov magának a tudománynak a fejlődését tartja az egyik legfontosabb folyamatnak. Véleménye szerint az ember alkotó tevékenységének e szférájában is az eddigi extenzív fejlődés intenzív jellegűvé válik. A tudományos kutatóhelyek és laboratóriumok hálózatának kiszélesítésével és a kutatók számának növelésével szemben a tudományszervezés és a kutatási eredmények hatékony társadalmi felhasználása kerül előtérbe. V. G. Lebegyev rámutatott: az elmúlt évtizedek folyamán a tudományban annyi új eredmény született, hogy lehetetlen né vált azonnali gyakorlati felhasználásuk. Szerinte az előttünk álló évtizedet a tudomány mai eredményeinek széles körű felhasználása jellemzi majd, meg az anyagi-műszaki bázis forradalmi megújítását eredményezi. A tudó mánnyal szoros kölcsönhatásban levő technika fejlődését illetően Lebegyev a kővetkező prog nózist vázolta fel: minőségi változások következnek be az energetikában, az atomenergia döntő fontosságú energiaforrássá válik. Az új típusú megmunkáló gépek bevezetése folytán jelentősen lerövidülnek a termelési folyamatok. Az automatizálás és a kibernetika általános alkalmazása a termelés irányításában lehetővé teszi az alkotó munka elmélyülését, a termelési folyamatok alaposabb elemzését. Lebegyev szerint a felsorolt újítások a munka termelékenységének ötszörös-hatszoros növekedését eredményezhetik. (ki)
