A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-08 / 45. szám
gette feleségének a rákot ételhordóban: — Tudóin, fiam, csak úgy szereti, ha élve látja!... Rákászással, halászással meg kalandos tejszerzéssel színesülnek a pásztorkodás emlékei. Alommá, emlékké szlnesülnek az István bácsival eltöltött napok, pedig az a fölocsúdtató igazság, hogy földbirtokosok és falusi nagygazdők karmai között vergődött a filléres szegénység. A halászás, rákászés és tejszerzés nem kalandot, hanem nélkülözhetetlen élelmet jelentett. A szegénység nem hagyta nyugodni a fantáziát. Azt mondta neki egyszer Pista bácsi: — Van itt a Zúgóban egy kis darabka föld parlagon. Megdolgozzuk, paprikát, paradicsomot és zöldséget termelünk .,. Évtizedek teltek el azóta, és Kugler János aranyembere már régen nyugdíjba vonult. Háromablakos ház, szölölugas, vaskerítés a falu szélén: ennyi Kosúton a Mancal-porta. Dörömbölni kell előbb, csak azután csoszog ki az öreg. — Te vagy az? Szervusz János. Rég nem jártál nálunk. Ej, csak az a nyugdíj több lenne. Ej, csak később születtem volna. Milyen jó a mostani fiatalnak. Mindent készen kap. No gyere beljejbb és ülj le. Betegeskedem mostanában. A fatelepre se tudtam elmenni. Nem is jutott tüzelő. Jól teszed, ha gondoskodni akarsz a tüzelőnkről. Hat gyereket szült a feleségem, három meghalt, három él, de egy sincs Itthon. Egy Pesten, kettő Pozsonyban. Ha betegek vagyunk, megáll az élet. Ores a ház, pedig menynyit gürcöltünk, hogy fedelünk legyen. Emlék szel, milyen nyomorúságosán kevés volt a cseléd bére? Ha Relznerék nem adtak volna hl telbe, éhen is halunk ... Nehéz szívvel távozik legtöbbször Mancalék tói és megy vigasztalódni a közeli Fekete-majorba, Fekete báró egykori majorjába. Két öreg cselédház állt Itt, az egyiket már lebontották, helyére újat építettek. Három házaspárt költöztettek bele. Az egyik modern, kétszoba-konyhás „cselédlakás" bérlője Molnár Ede tervező. Felesége Komáromban szerzett mezőgazdasági szakérettségit. Zootechnlkus. Oj bútorok; de a tévé, rádió és minden szükséges villamos háztartási gép is megtalálható a lakásban. Az udvarra állított faházikóban Moszkvics pihen. Nem azért nyit be Molnárékhoz, hogy összehasonlítson. Hogy Mancal Istvánék nehéz életét felejtse. Svéd típusú modern Istállót építtet a majorban. £s az új Istállót is Molnár Edénére akarja bízni. A hegyi-majorban rengeteg új családi ház épült. Régi épület jóformán nem is maradt. Valamikor a diószegi cukorgyárhoz tartozott a birtok. Egykori tulajdonosai a Glázerek, Dlamantok és Kufnerek. A gazdasági udvar irodájába mindig benyit. Sok emlék fűzi a szobához. A kosúti sortüzet követő napon a határban fogták le a csendőrök, és ide kísérték be vallatásra, kihallgatásra. Kugler József bátyja házát sem kerüli el. Az asszony feketében fogadja. Nemrégen halt meg a férje. Ha Idegennel keresi fel a régi portát, azt a szobát is megmutatja, amelyben Major István, Száraz József, a kosúti Szaganék ős a helybéli Kuglerok azt fontolgatták: a csendőrkordonra való tekintettel lefújják-e a tüntetést? Talán harmincán is szorongtak a kis szobában s együtt ebédelt a sok vendég. „Pirított sertésmáj és fejessaláta volt ebédre“ — emlékezik vissza Kugler Józsefné. Kuglerék szomszédságában lakik Oravec Rudolfné, lánykori nevén Turcsek Vali. Gyerekkori játszótársak, a kommu nista ifjúsági mozgalomban pedig igazi jó ba rátok, elvtársak voltak. Kosúton áll még néhány régi béreslakás, nyomortanya. Üj családi házak és régi béreslakások között jár-kel. És naponta sok-sok ismerőssel, elvtárssal találkozik. Szagan Mihállyal, Molnár Sándorral, Tepllczky hnb-elnökkel, Krlzsan Ferkóval. De ugyanúgy Diószegen, Galántán, Hldaskürtön, VIzkeleten, Nagyföldémesen és az érsekújvári járásban is vannak barátai a mozgalomból. Talán nincs is olyan község a két járásban, ahol ne lenne ismerőse. Diószegen erős párt- és ifjúsági szervezet volt abban az Időben. A harmincas évek elején Iskolázásra Is össze tudták hívni az ifjúsági szervezetek vezetőit. Hidaskürtön Bartos Dezsőéknél jöttek össze, és mflsort is adtak: daloltak, szavaltak. A rendőrség rendszerint csak későn értesült a forradalmi versekről, dalokról, amikor neki már bottal üthették a nyomát. Egyszer egy nagyobb szobában akartak szerepelni, de az érdeklődők száma a százötvenet is meghaladta: ki kellett menni az udvarra. Szülőfalujában meg ponyvát húztak ki az utca fölé, az alatt daloltak, szavaltak. Ezek a legszebb emlékei, amelyekre jóleső érzéssel gondol vissza. Az arca azonban el is komorul, amikor a sortűz tragikus emléke villan az eszébe. A csendőrök Zsabka Sanyit, legjobb barátját és elvtársát lelövik. Megfogadja fölötte: még elszántabban harcol a kizsákmányolók rendszere elleni 1927-ban jegyezte el magát a kommunista mozgalommal. Apja nem élt már akkor. Ezen a birtokon volt béres, majd aratógazda, ahol most ó az igazgató. Szerencsétlenül járt. Növendék állatokat szállítottak, az egyik leugrott, ő megkapta és megszakította magát. 1923-ban el is temették. Apja helyére fiatalabb bátyja állt be cselédnek. Édesanyja? A kosúti sortüz után öt is kihallgatták, de ő mindenre azt válaszolta: „A fiamtól kérdezzék magi“ Kugler János 1934-ben töltötte le a katonaidejét. Rövid tanácskozás után összecsomagoltak, felkerekedtek és felköltöztek Pozsonyba. Trnavkán, az akkori Dornkaplin laktak, és ha pénz szűkösen is került a házhoz, édesanyja a keveset is be tudta osztani. Trnavkán a párt segítségével népi akadémiát szervezett. 1936-ban pedig a Gumón gyárba csempészték be a barátai. A párt újjászervezését bízták rá. A présekhez osztották be, ott dolgozott 1940-lg, letartóztatásáig. Egy esztendőt töltött vizsgálati fogságban, majd bizonyíték híján elengedték. A lebukottak nem vallottak. Édesanyja sokat szenvedett, rladozott. Évente legkevesebb két-három házkutatást élt át. Negyvenegy márciusában újra letartóztatták a fiát. Éjszaka az ágyból rángatták ki. -— „Látod, fiam, milyen nagy bajt zúdítasz magadra“ — sírta kötényébe az édesanyja. Legidősebb bátyját, annak fiát, a fiatalabb bátyját és az öccsét is lefogták akkor. Illavára kerültek mindahányat Negyvennégy szeptemberében engedték ki a börtönből, és mert a rendőrség tovább körözte, hajszolta, elvtársai azt tanácsolták: utazzék el Kelet-Szlovákiába. A Vörös Hadsereg Nagymihálynál volt már és Kassa felszabadításáért harcolt. Ogy döntött, Magyarországon keresztül utazik, úgy biztonságosabb. Velký Grobnál szőkö‘t át a határon egy volt Ulaval fogolytársa segítségével. Nála aludt, útbaigazítást is tőle kapott. „Reggel négykor Induljon és blcikllnl“ Galántán egy Pifkó nevű rendőrtől szerzett álnévre szóló Igazolványt. Három napig tartózkodott szülőfalujában, csak a bátyja és Pifkó rendőr tudott az ottlétéről. A szülőföld rejtette, óvta, és fiai sem hagyták cserben soha. Sokszor elment hazulról, fiatalos lelkesedése elszólította. És vissza Is tért mindig. Mert az otthont, gyermek- és ifjúkora Dulgozó szobájában emlékeit soha nem tudta elfelejteni. Lehetett vizsgálati fogságban ülhetett Illává zárkáiban a Feketevlz, a Zúgó, szülőföldjének szivet szorító és melegítő képe elkísérte mindenüvé. Egészen fiatalon, tizenhét éves korban is merte fel: a szegény is emberi És hogy van egy ország, ahol az elnyomott milliók ragadták kezükbe a hatalmat! Sem börtön, sem a csendőrök ütlegel nem tudták eltántorítani e felismeréstől. v A felszabadulás után Kassán városi párttltkár, majd Pozsonyban a Szakszervezeti mozgalom egyik vezetője lesz. Mikor a magyar dolgozókra nehéz idők járnak (kitelepítés, deportálás), az események őt sem hagyják érintetlenül. Ki kell válnia a szakszervezeti mozgalomból. Négy hektár földdel kárpótolják a város szélén. Kölcsönt vesz fel és gazdálkodik. Pénzes Jóska, Fábry Jóska, elvtársai, barátai többször is felkeresik trnávkal lakásán és hívják Magyarországra: Konok és makacs válasza: „Míg az utolsó magyar is nem megy el, nekem itt a helyem.“ És az idő őt igazolja. Rendbe jönnek a dolgok, lelkesen részt vesz a Csemadok életrehívásában, a magyar iskolák indításában. A Csehmadok KB-nak-évek hosszú sorén át volt tagja. Az ötvenes évek legelején az SZLKP KB mező gazdasági osztályára kerül. Az egyik legfontosabb szakosztály vezetőjévé nevezik ki. Nappal szlovákiai méretben szervezi, irányítja a falvak szocializálását, este az éjszakába nyúló órákig tanul. Vizsgára, érettségire készül sok száz és ezer tegnapi elnyomott társával. S a hatvanas évek elején újra haza szólítja a szülőföld. A kosúti Magtermesztő Állami Gazdaság igazgatójának. Azóta (írja versében) „én kifelé tartok, szinte egyedül. A reggeli ködben elmegyek tova, de este ismét visszatérek hozzád, megpihenni, gyermekeim szülővárosa“. mAcs József Szedik a cukorrépát a hidaskürti gazdaságban Mancal Pista bácsi otthonába
