A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-25 / 43. szám

daságllag kiváltságos helyzetet élvez­nek. Egy még nemrég is érvényben volt választási törvény értelmében a szavazati jog bizonyos vagyoni cen­zushoz volt kötve, s így a protestán­sok egyenként több tucat szavazat­tal, míg a katolikusok legtöbbször egyetleneggyel sem rendelkeztek. Így fordulhatott elő, hogy a belfasti par­lamentben csakúgy, mint a községi tanácsokban csaknem kizárólag pro­testánsok ülnek, s még a színtiszta katolikus lakosságú községeknek is protestáns a bírája. A politikai hatalomnak ilyen meg­oszlása természetesen gazdasági té­ren Is éreztette hatását. A katolikus írek egyre Jobban elszegényedtek, míg a legnagyobbrészt angol szárma­zású protestánsok minden gazdasági pozíciót elfoglaltak s így meggaz­dagodtak. S a szociális ellentétek egy­re növekedtek, míg végül véres ösz­­szetüzések robbantak ki a katoliku­sok ős a protestánsok között. A ka­tolikusok az igazságtalan választási törvény megváltoztatását követelték az „egy fő — egy szavazat“ elve alap­ján. Tüntetések kezdődtek, mire ak­cióba léptek a katonailag szervezett harcos protestáns csoportok Is. (Mind­két mozgalomnak egy-egy pap áll az élén!) A legelkeseredettebbek a har­cok Belfastban és Londonderryben, ahol a katolikusok nyomora a leg­szembetűnőbb: e városok legnyomo­rúságosabb negyedeit lakják s ki van­nak szolgáltatva a protestáns munka­adók kényónek-kedvének. A harcok hovatovább olyan mérete­ket öltöttek, hogy a londoni kormány kénytelen volt csapatokat küldeni a rend helyreállítására. A katonák az­után egyforma eréllyel léptek fel mindkét harcoló féllel szemben. A la­kosság és .a katonaság közötti össze­tűzések legsúlyosabtoikára az idén húsvétkor került sor, amikor tünte­tők megtámadták a rendőrprefektú­­rát Derryben és Armaghban A harcok során tizenkét brit katona súlyos sé­rüléseket szenvedett, ős sok embert letartóztatlak. Chlchester-Clark . észak-írországi miniszterelnök Jelenleg a legnépsze­rűtlenebb ember egész Ulsterban. A katolikusok között népszerűtlen angolbarát magatartása, a protestán­sok között pedig földblrtokreform- Javaslata miatt. Ez a földbirtok-reform ugyanis hátrányosan érintené a va­gyonos protestáns többséget. A két vallási csoport közötti harc nem merül ki csupán utcai összetű­zésekben, amelyek a legtöbbször szá­mos súlyos vagy könnyebb sebesült áldozattal járnak. A harc csaknem „fajvédő“ módszerekkel folyik. Csak­nem teljesen kizárt például a házas­ság protestánsok és katolikusok' kö­zött, vagy hogy egy katolikus család protestáns negyedbe költözzék, illet­ve fordítva. Katolikus lányok nem táncolnak protestáns fiúkkal a bel­fasti szórakozóhelyeken. A két vallá­si csoporthoz tartozó fiúk között na­pirenden vannak az utcai verekedé­sek-. Az’ Ulster jövőjéért indult harc azonban nemcsak Belfast utcáin, de a parlamentben is folyik. Vezető ka­tolikus politikusok, mint Stormont, Hume és Cooper Ulsternak Nagy-Bri­­tanniától való elszakadását és az ír Köztársaságba való beolvasztását kö­vetelik. Köztük és a Ian Paisley lel­kész vezette szélsőséges protestáns csoport között áll egy kis liberális csoport, amelynek vezetője Bernadette Devlin, az angol alsóház legfiatalabb képviselője. Ez a fiatal lány, akit a hatóságok „illegális felvonulás szer­vezése“ miatt hathónapi börtönre ítél­tek, nem a vallási fanatizmus híve, szerinte a szociális igazságtalanságo­kat kell mielőbb eltüntetni. Mivel azonban az észak-írországi protestánsok nem hajlandók önszán­tukból lemondani politikai és gazda­sági kiváltságaikról, s az állandó ösz­­szetűzések, utcai harcok következ­tében egyre több katolikus veszti el nemcsak munkáját, megélhetését, de a fedelet is fejé fölül és kénytelen az Ír Köztársaságban menedéket ke­resni, a helyzet nemhogy enyhülne, de állandóan súlyosbodik. Így semmi remény sincs arra, hogy belátható Időn belül elülnének a harcok a „Zöld sziget“ északi megyéiben. —< ta — Képek: Camera Press, London Az idegenlégiósok nem szeretik a békét Az idegenlégió az egyetlen olyan egység a francia hadse­regben, amely kizárólag hiva­tásos katonákból áll, kulcsfon­tosságú szerepet játszott Csád ban, amikor segítséget nyújtott Francoíse Tombalbaye elnök­nek a felkelések leverésében. A Fort Lamyban állomásozó légionáriusok azt állítják, hogy szerelmük a légtó, noha egye­sek beismerik, hogy megtévesz­tő propagandával csalogatták be őket. A légió két gyalogos ezrede Madagaszkár szigetén és a fé­mérméi szemben fekvő Afar- Isszat területen, Franciaország még megmaradt afrikai száraz­földi gyarmatin állomásozik. A műszaki ezred állomáshelye Franciaország csendes-óceánt atomkísérleti telepe. A kiképző és rendfenntartó ezred a lovas­sági ezreddel együtt Aubagne­­ban van. Az ejtőernyősök zöme Csádban tartózkodik, de októ­berben vissza kell térniük Kor­zikára, Az idegenlégió összlét­­száma 7050 !ö, alig több mint 300 a tisztek száma, csaknem valamennyien franciák. Egyet­len francia tiszt sem töltheti teljes pályafutását a légióban. , fsán Lacaze ezredes, a légtó Fort Lamyban állomásozó „pá­ráinak'" I ejtőernyőseinek! 56 éves parancsnoka elmondotta, hogy örömmel kapott a pa­rancsnoki kinevezésen, amit három évvel ezelőtt ajánlottak fel neki. Lacaze 25 éves tisztt pályafutása során kilenc évet töltött a légiónál. Az Idegenlégiós filmek rajon­gói nyilván csalódottságot érez­nek, ha megtudják, hogy a lé­giósok többé már nem szolgál­tatnak laazságot egymásnak és a dezertőröket sem temetik nya­kig a Szahara homok fába. A fe­gyelem azonban továbbra ts ke­ményebb, mint más francia fegyveres egységnél. Lacaze elmondotta, hogy a körülmények a légióban most sokkal jobbak, mint korábban. Több a „ceremónia", mint a francia hadsereg más alakula­tainál, de a légionáriusokba be­­lenevellk, hogy erre büszkék le­gyenek. A légiónak most nem okoz nehézséget, hogy havonta száz fűt — csupa önkéntest — ver­buváljon. Ezek háromhetes ki­képzést kapnak a Marseille kö­zelében levő Aubagne-ban. Ha bevágnak, ötéves szerződést íratnak alá velük és jelentős toborzási díjat kapnak. Az úi légionáriustól nem kér­dezik az Igazi nevét és a nem­zetiségét. Ha megadja ezeket az adafokat, akkor közük vele, hogy n léalóban hamis nevet kell felvennie. Ha akarja, más nemzetiséget is felvehet. Bármi legyen ts tgazt családi helyze­te, nőtlenként veszik jegyzék­be. a tbqlonártusok fele jelen­leg francia, de úgy kell feltün­tetni ók magukat, mintha bel­gák. kanadatai vagy svájciak lennének, hogy külföldieknek“ minősüljenek. Az igazt külföl­dieknek ötéves szolgálat után foguk van a francia állampol­gárságra. A légionáriusoknak mintegy 20 százaléka német. A légionárius hároméves szol­gálat után „visszakaphatja“ Igazi személyazonosságát, ha ezt óhaltja, és ha a légió biz­tonsági hivatalának vizsgálatai megállapítják, hogy nincs el­lene letartóztatást parancs. Ha kiadtak Ilyen parancsot elle­ne, akkor ezredese azt taná­csolja neki, hogy tartsa meg „légtói személyazonosságát". Ha vtsszaválto'lk eredeti én févé és beismeri, hogy nős, ak­kor egy összegben háromévi családi pótlékot kap. Ha kidé rül, hogy korábban szolgála tot teljesített a „rendes" francia hadseregben, szolgálati éveinek megfelelő zsoldot kap. Mialatt a jövendő légionárius három hetet tölt Aubagne-ban, a francia rendőrség és az In­terpol kartotékaiban megnézik, hogy az illetőt körözik-e? A lé­gió elnéz kisebb bűntetteket, de már egy szökésben levő gyil­kost például elutasít. Ha a rendőrség érdeklődik valaki után, akiről tudja, hogy felvet ték a légióba, azt válaszolták, hogy Ilyen nevű személy nem szerepei a nyilvántartásban. Az újonc hfiszhstes kiképzést kap a korzikai Bontfacctóban. Bármilyen katonai tapasztalat tál rendelkezzék ts, ugyanolyan kiképzést kap, mint bárki más és őrvezetöként kezdi meg szol­gálatát. A volt altiszteket azon­ban általában gyorsan előlép­tetik. A légió tengerentúli háborús akciókban a francia tengerész­gyalogsággal együtt vesz részt. Ezt korábban gyarmati gyalog­ságnak nevezték, de a nevét megváltoztatták, nehogy meg­sértsék azt a tizenkét afrikai államot, amely védelmi egyez­ményt, ,államcsíny ellent biz­tosítást" kötött Franciaország­gal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom