A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-18 / 42. szám
A Hallstatti-tóban talált szlovák ötszázkoronás bankjegyek egyike bankjegyekkel telt zsákok, mint Alois Seethaler elmondotta, egymás köztelében úsztak. Ha ugyanis hosszabb ideje lettek volna a vízben, nem valószínű, hogy megmaradtak volna egymás mellett. Azonkívül a bankjegyek alig szívtak valami vizet magukba. A rendőrségi szakértők véleménye, mindezek figyelembevételével, megtegyezett abban, hogy a bankjeggyel teit zsákokat megtalálásuk előtt négy-hat órával dobhatták a tó vizébe. A bankjegyek tüzetes vizsgálata után megállapították, hogy a volt Szlovák Köztársaság pénzéről van sző, összesen 30 millió korona értékben, és valamennyi bankjegy 500 koronás, egyik oldalán Jánosik képével, a másikon a Magas-Tátra hegycsoportjával, az előtérben egy stilizált csendélettel. A kibocsátás időpontja: 1941. július 12. Az egyenként száz darab ötszázkoronást tartalmazó bankjegykötegek szalagján a csomagolás dátuma többnyire 1944 november. Valamennyi bankjegy teljesen új volt, még nem került forgalomba, tehát a Szlovák Nemzeti Bank bratislavai intézetének trezorjában őrzött tartalék bankjegy-készletből származott. Az osztrák újságok, akkor még nem tudva, hogy a bankjegyek valódiak vagy hamisak-e, találgatásokba kezdtek, összefüggésbe hozták a leletet Hitlerék hírhedt pénzhamisító műhelyével, más feltevés szerint — s ez Járt a legközelebb a valósághoz — egy hadipénztárról lehetett szó, amit az összeomláskor valamelyik náci funkcionárius, a nem létező Alpenfestungba (Alpesi erődbe) menekülve magával vitt és aztán eldobott. Másnap, ahogy a talált bankjegyeket Linzbe, majd onnan Bécsbe, az osztrák belügyminisztériumba szállították, nálunk is megjelent az újságokban a ČTK néhánysoros híre a leletről, azzal a feltevéssel együtt, hogy esetleg hamis pénzről van szó. Ez tévedésnek mutatkozott, amire az Osztrák Nemzeti Bank szakértői csakhamar rámutattak: a pénz valódi volt! Azonnal Bécsbe utazott a Csehszlovák Állami Bank bratislavai flóklntézetének egy tisztviselője, aki szintén Igazolta a bankjegyek valódiságát. Tájékoztatták a vizsgálat addigi eredményeiről, majd a bankjegyeket — néhány mintapéldány kivételével — jelenlétében elégették az Osztrák Nemzeti Bank különleges kemencéjében. Az olvasót bizonyára érdekelni fogja a legvalószínűbb verzió, hogyan került ilyen mennyiségű pénz a háború végén Ausztriába s az idén a Hallstatti-tó vizébe. A háború végén a fasiszta szlovák állam számos vezetője az előrenyomuló szovjet hadsereg elől Nyugatra menekült. Bizonyára nem volt nehéz nagyobb összeget felvenniük a Szlovák Nemzeti Bank még forgalomban nem volt bankjegy-készletéből. Ezzel azután elindultak az úri. Alpesi erődbe, ahol a nácik végső ellen állást akartak tanúsítani. A Hallstatti-tóban talált pénz valószínűleg egy ilyen ’emigránstól származik. Ha tekintetbe vesszük a bankjegy-kötegek terjedelmét és súlyát — több mint hatvan kilogramm —, elképzelhetjük, hogy nem volt könnyű menekülni ekkora teherrel. Ezért valószínűnek látszik, hogy az illető a csomagot vagy elrejtette egy barlangban, vagy pedig egy megbízható kallstatti polgár gondjaira bízta. Amikor aztán a szlovák pénz elvesztette idehaza az érvényét, nem törődött többé vele, ugyanúgy a letéteményes sem. Ez valamilyen kényszerítő körülmény következtében — talán el akarta adni a házát, ahol a bankjegyeket rejtegette, vagy már meghalt, és az örökösök nem tudtak mit kezdeni a csomaggal — meg akart szabadulni a pénztől. Hogy miért éppen titokban, azt nem lehet tudni. Amint a lelet megvizsgálásakor kiderült, egyes kötegekbőí hiányzott néhány bankjegy, mégpedig kerek összegekben. A szak értők ebből arra következtetnek, hogy a bank Jegyeket valószínükig megpróbálta elégetni. De a bankjegyeket, igen jó minőségűek lévén, nagyon nehezen lehetett közönséges eljárással elégetni, nem még ilyen mennyiségben. Ezért aztán á pénz rejtegetője egyszerű megoldásra határozta magát: betömte a bankjegyeket néhány zsákba, és június negyedikének éjjelén bedobta őket a Hallstatti-tóba, ahol — még mielőtt elmerülhetitek volna — megtalálta őket a koránke'iő Alois Seethaler. Ennyi az egész „rejtély“... —ta-~ Osztrák lapkivágások Abból a* alkalomból, hogy az utóbbi hetekben Ludvík Svobada köztársasági elnök meghívására Mohammed Zahle Sah afgán király és felesége, liba Hazrat Humira Begum királyné hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tartózkodott, megnőtt az érdeklődés Afganisztán iránt. Több olvasónk kérésének eleget téve az alábbiakban bemutatjuk ezt a délnyugat-ázsiai országot. <• AFGANISZTÁN TERÜLETE: 857 500 KM2 LAKOSSÁGA: 16,1 MILLIÓ (1983) FŐVÁROSA: KABUL, 456 342 LAKOS (1967) ÁLLAMFORMA: KIRÁLYSÁG AZ ENSZ ÉS A COLOMBO-TERV TAGJA A Délnyugat-Ázslában elterülő Afganisztánt Irán, Nyugat-Pakisztán, a Szovjetunió és Kína határolja. Lakosságának 53 százaléka afgán, 20 százaléka tadzsik, 9 százaléka üzbég, 3 százaléka hazara, 2 százaléka tükrmén, a többi kafir, beludzs, perzsa, arab, indiai és kirgiz. Afganisztán az első világháború után 1919- ben tudta kivívni függetlenségét, s ezt az imperialista mesterkedésekkel szemben úgy biztosította, hogy 1926-ban semlegességi és megnemtámadási szerződést kötött a Szovjetunióval. Ezt a máodik világháború után gazdasági és műszaki együttműködésről szóló megállapodásokkal egészítették ki. A samltegességl és megnemtámadási szerződést 1965-ben 1975-ig meghosszabbították. Az ország felszíne meglehetősen változatos. Közepén gerincként halad végig a 3000 m magas Szeflr Kuli és a 6—7000 ni magas Htndukus hegylánc. Északi előterük a szovjet Közép- Ázsiához kapcsolódó löszös síkság, amelynek időszakos folyói az Amu-Darjába torkollnak. A hagy vidéktől délre eső terület a Hilmond mocsárba tartó folyócskák vidékén is sivatagi jellegű. Az éghajlat általában erősen kontinentális, de a Kabul folyó völgyében szubtrópusi. Az év) középhőmérséklet a főváros vidékén 14" C, a Kabul völgyében 16" C. Az évi csapadék mennyisége a hegyvidékeken 250—300 mm, az északi és déli területeken 100 mm körüli. Afganisztán fejlődő agrárország. Ásványkincsekben nagyon gazdag. Vas, szén, kőolaj, azbeszt, króm, kén, arany, ezüst, csiilárnpala és több más ásvány forduí elő, de a bányászásuk még viszonylag kis mértékű, vagy el sem kezdődött. A gyáripart a gép-, textil-, cement-, gyufa-, szappan-, kerámia- és az élelmiszeripar képviseli. A háziípar legfontosabb terméke az afgán perzsaszőnyeg. Az ország területének 14 százaléka szántó A fontosabb növényi termékek a búza, kukorica, rizs, köles, árpa, zöldség, hüvelyesek, burgonya, gyapot, cukorrépa, cukornád, dohány, szőlő és gyümölcsök. Az állattenyésztés vezető ága a karaküljuhtenyésztés. Az első, 5 km hosszú vasútvonal 1960-ban épült. A közutak hossza több mint 13 000 km. A sivatagos területeken fontos közlekedési forma a teve- és öszvérkaraván. Az Amu-Darjén ős a Kabul folyón jelentős a hajózás. Kabul és Kandahar mellett nemzetközi repülőtér van. A lakosság mintegy 60 százaléka ma Is írástudatlan. Az alapfokú oktatás kötelező és Ingyenes, de a gyerekeknek csak kis része jár rendszeresen iskolába. Két egyetemén 2000 diák tanul. hét 119
