A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-11 / 41. szám

A Dunáméul) Múzeum kiállítótermében ez alkalommal Milan Mravec nagyméretű olajfestményeivel ismerkedhetett meg Komárom és környékének művészetpár­toló közönsége. A meghívóul is szolgáló kata­lógus bőven Informál Mravec Milánról és mű­vészetéről. A kivándorlók esküvője vagy a Leo nardo de Vinci ihlette Utolsó vacsora című megrendítő vásznainak témafelvetése és élmény­anyaga többször variálódik alkotásaiban. Az emigráció kérdése sokat foglalkoztatja, mint ahogy gyakran jut szóhoz képein a folklór is a maga rusztikus színpompájában, környezethű Milan Mravec kiállítása Komáromban hangulatában, dinamikájában. Alakjainak ro­busztus formaadásávaí, súlyos vonalvezetésével egykori freskótanulmányainál is erőteljesebben mutatkozik meg a monumentális művek alkotá­saira hivatott művészi egyénisége. Modernsége előtt sem lehet értelmetlenül állni, mert ké­peinek tartalmi ereje és harmonikus színvilá­ga, tematikai variálódása, nemes ötletessége felemelő humánumot áraszt. A kiállítást Jaroslav PolakoviC műtörténész méltatta. Hangsúlyozta, hogy Milan Mravec ed­digi alkotásaiban leginkább az űzött, meg­hajszolt ember felé fordult. Emberi sorsok és meggyötört életek érdekelték elsősorban s áb­rázolásában így „változtatta“ valósággá gyak­ran misztikus szimbólumait. Jelképei így minő­sültek azután társadalomrajzzá, művészileg megfogalmazott történéssé. Bánat és csendes öröm, tragikum és fel-íeltörő fanyar humorú pillanatképek rögzítődnek képein, s így válnak a művészet segítségével történelemmé. Kompo­zícióinak szuggesztiv ereje egyre inkább Iga­zolja művészi szándékának igazát s alkotó módszerének helyességét. Milan Mravec 1938-ban született Rakován. Már középiskolai tanulmányai közben Is fog­lalkozott festészettel. Az 1953—58-as eszten­dőkben elvégezte az Iparművészeti Középis­kolát, majd 1958—64-ben a bratislavaí Képző­­művészeti Főiskolát. Azóta több egyéni és cso­portos kiállítása volt. 1964-ben és 1966-ban a pozsonyi Fiatalok Galériájában (Galéria mla­dých J állította ki figyelemre méltó festmé­nyeit, majd 1965 és 1968 között Brünnben, Bratislavában és Prágában vett'részt több tár­laton. —«m — I A dzsessz királynője Varázsa megfejthetetlen. Kiáll a színpadra egy testes, markáns vonású néger asszony és énekel. Önfeledten dalol, s közben végigjárja az emberi ének szinte min­den műfaját és lehetőségét, improvizál: játé­kos kedéllyel kap jel egy-egy dallamot, más­kor himntkusan sejtelmes atmoszférát áraszt, valami leírhatatlan belső erő fűti-hevíti minden hangját. Kriszíályttszta éneke betölti a szín­ház hatalmas nézőterét. A hangok mintha a föld mélyéről, tiszta fogásként törnének elő. Néha elementáris erővel zengenek, máskor a végtelennek tűnő, improvizált dallamok el­ringatnak, s időtlenné válva vesznek körül. Va­rázslatos pillanatok ezek ... Ella énekel. Ella Fitzgerald 1920-ban született, a virginiai Newport News városában. Kétesztendős volt, amikor szülei New Yorkba vándoroltak, ahol apja elhagyta családját. Édesanyja mosásból élt, s oly sokat villáit magára, hogy egy vá­ratlan betegség szinte órák alatt végzett vele. A 12 esztendős Ellát nagynénje nevelte. A kis­lány már iskolás korában amatőr énekverse­nyeket nyert. A hires néger dobos, Chick Webb felfigyelt tehetségére, s lehetőséget biztosított számára: felléphet a zenekarával, s ha elnyeri a közönség kegyét, heti 15 dolláros gázsival szerződteti. A Savoy közönségének tetszett az ismeretlen lány, s Ella azontúl Webb zenekará­val szerepelt. A hires dobos 1939-ben, 32 éves korában meghűlt, s ö átvette a zenekart, amely­nek 1943-ig vezetője volt. Ekkor már világhírű énekes, hanglemezeit szétkapkodják, szirupos slágerekből remekműveket formál, bejárja a világot. ■ lói ismerjük csodás hanglemez!elvételeit, dé ha végighallgatnánk belőle több százat, akkor sem kapnánk olyan megismételhetetlen él­ményt, mint budapesti dalestjén kaptunk. Hal­lottunk fájdalmas bluest, fülbemászó slágert, dzsesszt, spirituáléi, újra gyönyörködhettünk Gershwin Summertime-jában. Ez az utánozha­tatlan énekes mindent tud, amit előadóművész tudhat. Elképesztő hangterjedelme, virtuozitása vetekszik bármiféle hangszeres improvizáció­val. Művészete egyedülálló és megismételhetet­len. Több mint három évtizede a dzsessz koro­názatlan királynője. S Ellát sosem fogják del­­ronizálni... K. Gy. Szemtől szembe ,.. (Bán Béla felvétele) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom