A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
Szép magyar komédia 3. folytatás 13. Anna átfogta Bálint fejét és rácsókolt a vércsíkra, majd szája egyre jobban közeledett a férfi szájához. Bálint nyitott szaroméi oldódott a csókban, mert boldog pillanatukat idegen, halk, ritmikusan közeledd zaj zavarta meg. Bálint pupillája hirtelen megdermedt és ösztönös, végvári gyakorlattal egy jatagánt vont éld, majd egy bokor mögé buxödtak A nagy csendben egy őzsuta jelent meg szemük elótt, a levegőbe szimatolt, s nagyokat szökkenve tovatűnt. Anna nevetve hanyatlott az avarra, s Bálint feloldva hajolt fölé. Egy rövid csók után Anna félrelökte a férfit, felugrott, s szinte parancsolóan mondta: — Kapcsold kil Iá. Bálint egy pillanatig meglepetten bámult a parancsoló hangra, majd felállt, s ügyetlenül bontogatni kezdte a kapcsokat és a szúrós töket. Anita derűs vórakozással fejtette le magáról a kibomló ruhát és egy szál Ingben valami dallamot dúdolva ismét táncolni kezdett. Bálint csodálattal nézte a gyönyörű asszonyt, majd felkapta és karjaiban ringatva, összefonódva táncolt vele egy lombos halom tövéig, ahová gyengéd, de sokatmondó mozdulattal lefektette... A domb túlsó oldalán csonthalom hevert, a koponyák üres szemgödreiben labada tekergett, de a szerelem édes pillanatét még ez a kép sem zavarhatta meg. IS. Bálint Rédei Bonaventura asszonyság udvarában van. Az asszonyság joviálisán biztatta az izmos, vérmes suhancot: — Nézd meg, a tiéd lesz — s Bálinthoz hajolva, a markát tartotta. — Vigye nőném, mert megbánom — mondta Bálint. — Áldjon isten, tied a három virágszál, jó erűt a cseréhez — kacagott derűsen Bonaventura, s egy pillanatra megtorpant a lépcsőnél kacéran álldogáló három lány előtt: — Na, isten veletek — s elégedetten ment az udvar felé, ahol egy lovászflú Bálint kényesen táncoló paripáját járatta. 1B. Bonaventura házában áil a mulatság, a ze nészek csak veritékezve tudják követni a gyors ritmust. Bálint a kipirult arcú latrinka ás a két nagymellő parasztlány között táncolt és dirigálta az ütemet: — Hlp... hop... —sa három eladott „virágszál“ nekikeseredve riszálta megát. Bálint táncba révült arccal élvezte a körülötte forgó lányok tánclejtóseii, s a nagy forgásban már maga is fáradni látszott. A „cifrákra“ azonban felderült, s tovább ingerelte táncos társnőit. A zene, a tánc már fokozódó monoton rohamba csapott át, • végül már csak a duda Uhegését lehetett hallani. 17. Bálint Ismét Egerben van, de ezúttal Anna boltíves szobájának mennyezetes ágyában találjuk, ahonnan vágyakozóan eleresztett arccal szemlélődött a halk vfzcsabogás irányába. A holdfénynél Annát látta fürödni egy alacsony teknőben, akinek a víz sziporkázva csillogott fényes, nedves testén. Bálint nem győzte szemeit hizlalni a gyönyörű női testen, ahogy előtte törülközni, majd fésülkttdnl kezdett. Anna, látva a férfi sévárgó pillantásait, finoman kacérkodó mozdulatokkal sétálgatni kezdett a szobában. Végül megállt egy nagy kelengye-ládánál, ebből egy dtszos ruhát emelt ki, s Bálint elé lépve, maga elé tartotta. 18. — A menyasszonyi ruhám volt... — mondta Anna. — Most már Máriáé. Nem is kell igazítani. Ilyen nagy a lánynmt... Meg se ismernéd — és Bálint elé guggolt. — Szép vagy! — békolt Bálint. — Közelébe se engedlek. — folytatta hirtelen felállva Anna. — Zsófi nőném mindent elpletykál, mindent... Fuj, Bonika latrinkái... Bólint e szavak hallatára előszűr elfordult, majd felállt és öltözködni kezdett. Anne a ruhákat rakosgatta, s közben száraz keserűséggel folytatta: — Mindig van egy malom, ahal gyülekeznek. Egy malom, egy tisztás, egy patak . .. A budai pasa megint panaszt tey Béesben.
