A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
séges lenne az Indián nyelv és kultúra tekintetében, leküzdenlök a sok szétszórt törzs vetélkedését. Mindazonáltal a gazdag történelmi hagyományaikra büszke Indiánok öntudata egyre nő, éppúgy, mint ahogy egyre szenvedélyesebbé válnak a tiltakozó akciók és tüntetések. Mindazok, akik saját szemükkel győződtek meg róla, hogyan élnek az amerikai Indiánok, egyöntetűen tanúsítják, hogy éppen az indiánok által lakott területeken hiányzik az, ami ma az embert teljesjogú állampolgárrá teszi — a szolgáltatások hálózata. Kereskedni csak népművészeti tárgyakkal, „szuvenírekkel“ szabad, az Indiánok szükségleteiket pedig néhány mozgó boltkocsiban szerezhetik be. De a más körzetekben uralkodó viszonyok is Igazolják az Indiánok követeléseinek jogosságát, hogy a Nlxon-kormány ne nyomja el őket restriktiv Intézkedésekkel, hanem hogy több pénzt fordítson az indiánok lakta területeken Iskolák, lakások, utak éplótésére, az egészségügyi szolgálat fejlesztésére. Védelmet akarnak s Jogaik kiterjesztését a földtulajdonra és a vízre, segítséget a rezervációk iparosításához. Saját úton akarnak haladni, ha még 'egyelőre nem Is tudják, hogy ez az út hova vezet. Míg a négerek többnyire az iparvidékeken élnek, városokban, ahol többé kevésbé ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a többi lakosság, az amerikai Indiánoknál egészen eltörő a helyzet. Az USA területén levő 248 rezerváció mindegyike — ezek kiterjedése összesen 31 millió hektár — maga választja törzsi tanácsát és ennek elnökét. Az önrendelkezés elég magas szintű, viszont Igen nagy mértékű a szétszórtság, amely szintén gátolja, hogy az Indiánok mint egységes nemzetiségi csoport védelmezzék jogaikat. A rezerváclókban ezért növekvő tendenciát mutat a munkanélküliség, akárcsak a gyermekhalandóság. A rezerváclókban élő indián lakosság évi 1500 dolláros átlagjövedelme még a hivatalos statisztika szerint is mélyen alatta van a megélhetési minimumnak. Érdekes, hogy az amerikai Indiánoknál mindeme kedvezőtlen körülmény ellenére ma bizonyos populációs robbanás mutatkozik. Századunk elején hivatalos népszámlálási adatok szerint már csak 220 000 volt a számuk, ma viszont az indiánok az USA leggyorsabban szaporodó nemzeti kisebbsége. A születési arányszám a rezerváclókban két és félszer olyan magas, mint az Egyesült Államok egyéb területein, ami előre jelzi a katasztrófát. Az egyetemi végzettséggel rendelkező indián szakemberek, akik Igen sokoldalúan foglalkoznak a rezerváclókban uralkodó viszonyokkal, adatokkal bizonyítják, hogy ha a jelenlegi szinten marad a rezerváclókban a munkanélküliség, amely a helyi viszonyok szerint 40—80 százalékot tesz kt, ez már a legközelebbi években katasztrófális következményekkel járna az indián lakosságra nézve. 1500 körül, Kolumbus Kristóf idejében, az ' “Egyesült Államok mai területén kereken egymillió Indián élt, míg számuk 1910-ben már csak 220 000 volt. A teljes kihalástól csak az mentette meg Amerika öslakólt, hogy létrehozták a rezervációkat. A törvényes védelem alatt — a rossz életfeltételek ellenére is — növekedett az indiánok száma a mai 700 000-ie. Az Indián kérdés megoldására az Egyesült Államokban két lehetséges út kínálkozik: az Indiánok egyenjogúsítása vagy külön státus létesítése a számúkra. Különös és talán paradox is, hogy éppen a mai modern indián mozgalom tagjai ellenzik az egyenjogúsítást és u külön státus mellett törnek lándzsát. Magyarázható ez azonban azzal, hogy semmi közösséget sem akarnak vállalni az olyannyira hírhedt „amerikai életformával“, az „American Way of Llfe“-fal, amit magáénak vall az amerikai négerek többsége. Az indiánokban ugyanis mélyen gyökerezik a kétség a teljesen tndusztrlalizált modern társadalom iránt. Meg kívánják őrizni aránylag gazdag saját kultúrájukat. Egyes helyeken olyan messzire mennek, hogy az indián és a fehér partner között kötött házasságot a iväzerváclóból való kizárással büntetik. Washington jelenlegi „Indián politikája“ ezzel szemben az ún. „terminizáláson" alapul. Ez azt jelenti, hogy bizonyos megszabott határidőkön, terminusokon belül fokozatosan le kívánják bontani a gátakat a rezervációk és az USA lakossága között. A demokrata és a republikánus párt vezetőinek véleménye meg egyezik abban, hogy az Egyesült Államokban meg kellene szűnnie az Indiánok megkülönböztetésének. A végső cél einemzetlenítésük, keveredésük a többi amerikaival a hírhedt „melting pot“-ban — a népek olvasztókemencéjé ben. Ámde a több millió dolláros állami támogatás, az Ígéretek sem tudták eddig megingatni az indiánok szilárd ellenállását a teljes asszimilációval szemben. Legszabadubb Indián területük a vllágón, Alcatraz-, a San Franciscólöbölben fekvő volt ördögsziget börtönépületeínek Jelképes megszállása további, az eddigieknél nagyobb indián lázadásoknak veti előre az árnyékát. ' Meg lehet érteni a fehér férfiak és nők rokonszenvét az indiánok szabadságmozgalma lránt. jane Fonda csatlakozása ehhez a mozgalomhoz az idén tavasszal és nyáron sokszorosára növelte ezt a szimpátiát. A rezervációk határán nagy táblák jelennek meg, ílgyelmeztJtve, hogy a látogató tartózkodjék turista attrakciók és szenzációk hajhászásától. Így például az Arizona állambeli Oralbt rezerváció bejáratánál egy tábla áll a következő felirattal: „Fehér látogatók, figyelem! Olvassátok figyelemmel: Tilos a fényképezés a rezerváció egész területén. A fényképezőgépeket elkobozzuk, tekintet nélkül az esetleges károsodásra Magnetofon használata ugyancsak tilos. A törzsi tanács rendelkezése." Amikor a Camera Press londoni sajtőírodu fotóriporterének ennek ellenére sikerült lefényképeznie két fiúi ebben az arlzonul rezervációban, búcsúzóul ezt mondták neki: „Nem leszünk tovább Is tétlenek, mint valaha nagyapáink, példát vettünk a szabadságukért sikeresen harcoló más népektől. Először Is sokat, nagyon sokat meg akarunk tanulni az Iskolában. Azt, hogy kl Itt az úr Amerikában, csak müveit ős öntudatos ember tudja bebizonyítani. Hisszük, hogy ezt még egyszer emlékezetébe idézzük a hatalom mai birtokosainak. Meg akarjuk érni, míg eljön az idő, amikor az Egyesült Államoknak indián elnöke lesz!“ A laikust is meglepi, milyen különös, megfontolt eszközöket választottuk az indiánok harcukhoz. Míg a Fekete Párduc mozgalom a fegyveres harc mellett döntött, s tagjai gyakorolják mindenfajta korszerű fegyverek kezelését, az indiánok saját úton, mindenekelőtt a műveltség, az emancipáció segítségével kívánnak eljutni az önrendelkezéshez. Mindenesetre ma már azzá lettek az Egyesült Államokban, ami azelőtt sohasem voltak — politikai erő, amivel a Nixon-kormánynak számolnia kéil... —ta—
