A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
Orgyilkosok nemzetközi galériája: diktátorok, feltalálók, trónörökösök, művészek A 25 éve* Robert Mogulra a rendőrik minden rábeszélése ellenére leugrott eg, New York-i bérhá* tetejéről. Cigarettával a szájában, csukott siammel Méreg: Erwin Rommel Pisztoly: Mar, von Votsera és Rudolf osztrák trónörökös Revolver: van Gogh Romok alatt: Sámson Vizbetúlt: Rndolt Öleséi Puska: Ernest Hemingway Tabletták: Marilyn Monroe Akik távozni akarnak az életből Mária Ingének zsebéből kivett egy egyélű borotvapengét. „Ez mindig nálam van — jelentette ki. — Pilar azt mondja, szorosan a fül mögé kell helyezni és aztán itt véglghúznl. Itt van egy nagy ütőér, s ha itt végighúzod a pengét, semmiképpen sem tévesztheted el az eret. Pilnr azt is mondja, hogy ez itt nem fáj és hogy nem tudnak semmit tenni ellene az emberek." 1940-ben Irta le ezeket a sorokat Ernest Hemingway „Akiért a harang szól“ című könyvében. 21 évvel később, 1901. július 2-én ő maga határozta meg halálának óráját. Lelki depressziónak egy pillanatában szájába lőtt vadászpuskájával. Mary, Hemingway özvegye, először úgy nyilatkozott, hogy férje baleset áldozata lett. A barátok és a rokonok is lázas Igyekezetét fejtettek ki, hogy minden gyanút eloszlassanak, miszerint az író kezet emelt volna önmagára. Hogy a duzzadó életkedvnek ez a szimbóluma egyszerűen nem tudott megbirkózni az élettel — azt még Hemingway olvasói sem tudták elhinni. Tipikus volt, ahogy az emberek reagáltak a Nobel-dljas író halálának hírére. Mert akárhányszor történik egy öngyilkossági eset, a rokonok és a nagyközönség iszonyattal, utálattal vagy kínos érzésekkel reagálnak. Vallási, neveiéit vagy érzelmi szempontok szerint az öngyilkos gonosztevő, aki önmagát, Isten képmását megsemmisíti és — a katolikus vallás szerint — elveti magától Krisztus keresztjét. Leike sötét, mint egy gyilkosé, akitől csak annyiban különbözik, hogy az áldozata önnön maga. Ilyen előítéletek árnyékában egész hada vonul végig a huszadik századon azoknak, akik az élettől és a sorstól legyőzve, önként mennek a halálba. Soraikban mindenféle fajta embereket megtalálhatunk: Diktátorokat, mint Hitler, tábornokokat, mint Kömmel, filmcsillagokat, mint Marilyn Monroe és zseniális írókat, mint Ernest Hemingway. öngyilkosok mindenütt vannak a világon. 365 000 ember — ez megfelel Luxemburg egész lakossága számának — távozik évente önként az élők sorából. Nemzetközi statisztikai adatok szerint a halál okát tekintve az öngyilkosság a kilencedik helyen áll —' megelőzve a tüdőtuberkulózist. De a tbc-vei ellentétben, amelyet világméretű kutatómunkával lényegében sikerült leküzdeni, ez- Idáig — néhány orvostól és pszichiátertől eltekintve — alig törődött valaki az életkedvüket elvesztett emberekkel. Az „aki távozni akar, nem kell feltartóztatni" elv alapján a másvilágra vezető útjukra bocsátjuk az öngyilkosjelölteket. S ezek távoznak. Egy beteg New Yorkban nem a kórház 17. emeletéről ugrott le, hanem felakasztotta magát az ablak keresztfájára. Perzsiában egy életunt nőmet turista azt hazudta teheráni gengsztereknek, hogy 10 000 márka van nála — és kívánsága szerint meggyilkolták. És az arvüijuarmint eszkimótörzs — mely mindössze 120 lelket számlál — annyira életunt, hogy félő, teljesen kihal az öngyilkosságok következtében; Ahány ember ezt a világot elhagyja, annyi oka van hozzá. Berlinben 1959-ben egy egész leányosztály tanulói közösen meg akartak válni az élettől. Romy Schneider filmje, a „Lányok egyenruhában“ teljesen elvette az életkedvüket (szándékukat az utolsó pillanatban sikerült megakadályozni) Délnyugat-Afrikában a hererók — egy bantu törzs — önként mentek a sivatagba, hogy ott szomjan haljanak. Nem voltak hajlandók, hogy egy kilátástalun harcba bocsátkozzanak. Szomorú statisztika Ha a négerek egy archaikus és elfogadható motívumát tudták nyújtani öngyilkosságuknak, úgy a német öngyilkosság-kutatók az életuntságért éppen azt a vívmányt teszik felelőssé, amelynek biztosítani kellene az emberi eg zisztenciát: a jólétet. A háború befejezése óla Németország isméi az élén áll azoknak az országok nak, ahol a legelterjedtebb az öngyilkossági járvány. Amit a bombázások, az összeomlás és a hé ború utáni infláció nem tudtak megtenni, az sikerült a jólét-klímának a Szövetségi Köztársaság ban: minden 100 000 ember közül évente 20 vet végjt önkezével az életének (Belgiumban 14, az Egyesült Államokban 10, Angliában 11J. 1965-ben a rendőrség 10 569 öngyilkossági esetet jegyzett fel. Ezek közül 6842 volt a férfi és 3727 a nő. Az élettől való menekülés ugyanebben az évben nem sikerült 13 441 embernek. Közü lük 6415 volt a férfi és 7026 a nő. A motívumok után kutatva, lelki és testi bajok egész skálájába ül közünk. Gyógyíthatatlan betegségek, idegbántalmak kétségtelenül a leggyakoribb okok, de ugyanilyen gyakran panaszkodnak öngyilkosok búcsúlevelükben környezetük meg nem wtésére. Ok - o jólét? Az Öngyilkosságok okait kutató szakemberek legutóbbi kutatása ikkal arra az eredményre Jutottak, hogy Nyugat-Németország gazdaságilag túlfűtött atmoszférája egyenesen előmozdítja az öngyilkosságokat: amióta a Szövetségi Köztársaság polgárai az emberiesség helyett a pénzt és a szerelem helyett a sikert tekintik az élet alaptörvényeinek, egyre több Ingadozó, törékeny lelkületű, kevéssé életerős ember mond le a létéri való küzdelemben önként ez életről. A
