A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-27 / 39. szám
A giccs Ha az ételt elsózzák, a tésztát túlcukrozzák, a pörköltet nyelvégetöre paprikázzák, mindig jeltámad bennünk az a gyanú, hogy a túl sok cukor, túlzott paprikaadag, marékkai szórt só valami más ízt akar „elhallgattatni". Nos, a giccs agyoncukrozott tészta és tülsózott leves. De vajon milyen ízt akar eltüntetni a giccs szakácsa? A giccsör Inevezzük végre nevén a gyereket), szemlélete alacsony szintjét, tudásának, művészi-emberi értékeinek hiányosságát leplezi. A gicscsör voltaképpen majd olyan káros, mint a kuruzsló orvos. Elállja, vagy inkább eltorlaszolja az utat azok között, akik egymásnak rendeltettek. A giccsör távoltartja közönségét az igazi művészettől, mint ahogy a sarlatán eltanácsol ja betegét az igazi, jól jelkészült, gyógyító orvostól. Mik az eszközei a glccsőrnek? Mindenekelőtt a téma: a cica gombolyaggal. Két cica, két gombolyaggal. Ez a kép ára szerint növelhető, vagy redukálható. Cigánylány. Cigánylány és cigányfiú. Cigánylány, cigányfiú és egy közéjük odahajlú cigányprímás. Árpolitika, mint fentebb. Holdvllágos éj. Havas holdvllágos éj, egy-kéthárom szarvassal — ár és méret megállapodás szerint. Vajon mire alapítja számadását a giccsör? Arra, hogy az emberek java része nagyon szereti az állatokat. Hogy az ember bezárva négy fal közé, áhítozik a természet után. Hogy az embereknek — éppen elzártságuk miatt — csak nagyon halvány emlékeik vannak az erdőről, a naplementéről, vagy a teltholdas éjszakáról. Elegendő hát, ha e hiányos emlékek közül a legkézenfekvőbbet idézik fel számára. E rövid elmefuttatás eredményeként kimondhatjuk, hogy a giccsör a témával hat, ahelyett, hogy az ábrázolással hatna. Mert óriás tévedés az, hogy a szép, vonzó modell f lett légyen az kis macska, ctgánylány, háborította fenyő vagy hűvös patakhoz siető szarvasj, már a mű szépségét is biztosítja. Leonardo torz vénembereket rajzolt, a ml Mednyánszkynk elesett csavargókat, Rembrandt a gettó számüzöttjeit. A legnagyobb németalföldi mesterek egyenesen keresték és meg is találták a groteszket (mondjuk így: a mulatságosan rútat/. Müvük remeklés lett mégis. A túlcukrozott, mézédes modell nem helyettesítheti az igazi művész látását, ábrázolásmódját, emberismeretét és mély, humánus életfilozófiáját. De hát a giccsör nemcsak a témával bűvészkedik, hanem bizonyos hatóeszközökkel ts. Helyesebben a hatások és eszközök túlfokozásával. Nála a vörös égalj lángnál ts lángolóbb. A hó a meszelt falnál ts fehérebb. Rikít a zöld, a sárga, a rózsaszín, minden felfokozva, mint valamely rossz cigányzenekar hangszerei, melyek egymást kiáltják túl. Mindez a jó ízlésű mütirtö számára veszélytelen. De veszélyes az olyan giccs, amely a nagy művészet talárjába öltözik, a bölcselkedés álorcáját rakja maga elé, a hipermodern, az európainál európaibb életművészel álruhájában lép elénk.A durva giccs 100 léte ÉpplSg! i-. swfií- ' «• ,• méterről megmutatkozik. Ez nem. Ez azt szenvelgi, hogy ö valami magasztos művészeti elv heroldja. De valahogy mégis védekeznünk kell ellenei — mondja az olvasó. Mi sem mondhatunk mást: bizony, védekezni kell! De hogyan? Aki Arany Jánoson, Vörösmartyn, Ady Endrén, József Attilán nevelkedik, azt nehezen csapják be álköltők, hamis próféták. Akinek füle Bachhoz, Mozarthoz, Liszthez, Bartókhoz szokott, nem igen megy lépre, ha álmuzslkusok álmuzsikája csalogatja. A giccs és igaz művészet örök vitájában egyetlenegy segítőtársunk lehet: a gyakorlat. Látásunkat erősítsük meg a nagy mesterek szemévelI Tanuljuk meg úgy szemlélni a világot, ahogy Dürer és Rembrandt, Rubens és Velazquez, Goya és Munkácsy, Renoir és Szlnyeí, Daumier és Derkovits látta... Ez a gyakorlat biztosan azt eredményezi majd, hogy lassan-lassan megsejtük a jegyeket, amelyek az igazi művészet és az igazi művészetet teszik. Könyv? Olvasmány? HogyneI Kitűnő segítség az is, hiszen Rippl Rónai nemcsak festett, de írt Is. Munkácsy nemcsak festményein, hanem emlékirataiban is megörökítette gondolatait. Delacroix nemcsak képzőművésznek óriás, de prózalrónak is. Es pompás tanúságokat meríthetünk Baudelaire, Zola, Puskin írásaiból. De az igazi iskola mégiscsak a természet és remekművű alkotás szemlélete. Mtért tartjuk mindezt olyan fontosnak? Mert a giccs ellen való védekezés több, mint műértőt, müveltkedö sznobizmus: létfontosságú védekezés az ízléstelenség ellen, amely egykönnyen átcsaphat az igaztalanba, amitől meg kell védeni nemcsak szemünket, de szellemünket ts; végső fokon: emberségünket. GÄL GYÖRGY SÁNDOR MacháCek felvételei A titokzatos „E" betű Németh Lajos Csontváry Kosztka Tivadar életművét bemutató nagy monográfiájában azt írja, hogy az 1302-ben festett „Selmecbánya látképe“ című festményén először jelentkezik Csontváry művészetének panteisztikus jellemvonása. „Csontváry hű akar maradni a természeti látványhoz — írja könyvében Németh Lajos —, hiszen még a háttéri kékbejátszú hegyen az erdőirtás „E“ betű formáját is odafestette. A monográfiában nem találunk utalást arra, hogy a festményen, a háttérben látható erdőrengelegbe hogyan került oda a jól kivehető „E" betű. Erre pontos magyarázatot a Selmecbányái Hetilap 1899. április 30 i számában megjelent hírben találunk, amely beszámolt arról, hogy „eredeti, de költői emlékjelet“ létesített Vadas Jenő, az egykori selmeet Bányászati és Erdészeti Akadémia tanára, az 1898. szeptember 10-én ui-vgyilkos kezétől meggyilkolt Erzsébet királyné emlékének. Vadas fenő professzor az erdő egy részében ugyanis a fákat és bozótokat ügy irtotta ki, hogy hatalmas „E“ betűt alakított ki. Csontváry akkor festette meg a Selmecbánya látképe című képéi amikor az irtás után messziről is jól látható volt az „E“ alakú tisztás a hegyoldal erdőrengetegében.
