A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-13 / 37. szám
kiy&tfsi&k Ma Tényleg befejezetlen Schubert VII. H-moll szimfóniája? A legnépszerűbb szimfóniák egyike az ún. Befejezetl e n, vagy sorszámmal a VIII.nak jelölt Schubert-mű. Mindkét elnevezés téves. A h-moll szimfónia 1823-ban keletkezett, Schubert a kéziratot — ismeretlen okból — félretette, s így az csak évtizedekkel később került elő. 1828-ban komponálta a „Nagy“ C-dur szimfóniát, mely — szintén tévesen a Vlies sorszámot kapta. Ennyit a számozásról. Sokkal bonyolultabb probléma a mü befejezetlensége. Tény, hogy csak két tétel készült sl, s néhány ütem a harmadiknak tervezett scherzóból. De Schubert, mint ismeretes, ezek után még igen sokat komponált, s ha akarta volna — bizonyára be is fejezhette volna a szimfóniát. Máig megfejtetlen kérdés, miért nem folytatta a munkát. Erre aligha válaszolhatunk, viszont úgy is kérdezhetünk: valóban befejezetlen érzést kelt a h-moll szimfónia, amikor hallgatjuk? Hiányérzetünk marad? Kívánkozik oda még egy-két tétel? Valószínűleg nem a megszokás sugallmazza a megállapítást: a h-moll szimfónia így — kéttételes formában — a teljességet adja: önmagában zárt alkotás. Fogadjuk el ilyennek, hiszen rendhagyósága ellenére a legcsodálatosabb és legvarázsosabb szimfóniák egyike a zeneirodalomban. Első tételét (Allegro moderato I a csellók és a bőgők fájdalmas témája indítja, s csak ezután szólal meg a hegedűkön a „főtéma“. Ezt és a többi témát ts szinte körülöleli, körülfonja a gazdag, rendkívül könynysd ritmikával játszó, sőt helyenként lebegő hatást keltő zenekar. Nosztalgikus jellegű a félreismerhetetlen bécsles, csellókon eldalolt melléktéma. A lírai hangulatot helyenként megtörik a zenekar fájdalmas kérdései, felcsuklásai, drámai fokozásai, de utána ismét viszszatér az alapkarakter: Schubert talán legszemélyesebb vallomáshangja. A második tételt (Andante con motoj két téma uralja: az egyik egyszerűségével, gyermeki naivitásával, szinte túlcsorduló érzelemvilágával hat; a mástk fájdalmasabb karakterű, erőteljesebb, állandó, gyötrő kérdéseket sugalló. Az alapkarakter itt is hasonló az első tételéhez, ami minden valószínűség szerint azzal magyarázható, hogy Schubert a mü megszületése Idején tudta meg, hogy gyógyíthatatlan beteg. Így tehát a szimfónia búcsúzásnak, végső összegezésnek is felfogható. Vagy talán még inkább: az élettel való szembenézésének, az emberi küzdés, víaskodás, elmélkedés és belenyugvás egyik legszebb példájának. Jó tanács nyáron Tűző napon és nedves, párás levegőn sose lógjunk hozzá a kocslápoláshoz. Ne mossuk lorrő vízzel, sem lúgos, savas vagy olyan anyagokkal, amelyek karcolnak. £ célra a szintetikus mosószerek sem alkalmasak. Ha nem kapunk kimondottan autóápolásra készült cikket, akkor maradjunk inkább a tiszta víznél. Száraz ronggyal se türölgessiik a port, mert az karcol, csak puha, finom tollseprűvel tisztítsuk a kocsit. Autós tanácsadó Biztonsági öv és fejtámasz Örvendetes, hogy a hazai autósok közül mind többen alkalmazzák a biztonsági övét és a fejtámaszt. A biztonsági öv jelentősége a gépkocsiban nyilvánvaló. Nemcsak a hirtelen fékezésnél játszik nagy szerepet, hanem mindenkor, amikor hirtelen sebességcsökkenés következik be, főként ütközéseknél, borulásnál, ilyenkor az autó utasa, ha nincs szilárdan az üléshez rögzítve, továbbhalad a kocsin belül ugyanazzal a sebességgel, mint amivel a jármű haladt az ütközés előtt, nekiütődik a karosszériának. Hová ültessük a gyermeket Semmi esetre sem előre, a vezető mellé! Ez a hely egyébként is minden autóban a legveszélyesebb. Ez a „halálos" ülés! Adott 'esetben, gyors fékezésnél, az itt helyet foglaló számára még a volán sem nyújthat támasztékot. Előre bukása közben a kiálló részekkel tűzdelt szerelvényfalon, napellenzőn, vagy éppen a szélvédőüvegen összezúzhatja kezét, fejét. A felnőtt utas azonban rendszerint előre látja a veszélyeket, tehát viszonylag jól fel is tud készülni azok kivédésére. A gyermeket azonban rabul ejti a mindig újat, érdekeset hozó táj, s így kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a számára amúgy is ismeretlen veszély-szituációkat fürkéssze. És félreértés ne essék: az még veszélyesebb,ha a gyermek történetesen az édesanyja ölében ül. Persze, a vezető mellett, elöl. Az igaz, hogy az anyai ösztön rendszerint erősebb annál, semhogy a hirtelen előbukkánó veszélyhelyzetben csupán önmagát védje. Ilyenkor görcsösen magához szorítja a gyermeket, hogy óvja. Azonban éppen emiatt — mivel nem is tud támaszkodni — még nagyobb tehetetlenséggel bukik előre, saját testsúlyával is a szerelvényfalhoz préselve a gyermeket. Hol üljön tehát a gyermek? Hátul! Mégpedig úgy, hogy lehetőleg ne nyúlhasson hozzá az ajtónyitó zárhoz. Az egészen kis gyermeket pedig (ha már mindenáron magunkkal kell vinnünk) lehetőleg a támlára erősíthető, jó konstrukciójú gyermekülésben utaztassuk. Kapcsoljuk be jól, nehogy útközben kiszabadítsa magát és kiessen onnan, de a lábalnak és kezeinek azért szabad mozgást biztosítsunk. (Itt említjük meg, hogy a kocsiba szerelt biztonsági övét nem csupán az országúton, a nagy tempójú haladás közben, hanem a városon belüli utazásnál is ajánlatos bekapcsolni.) Borulásnál, erős tarolásnál, zuhanás közben — még nagyobb bukkanó esetén is — számtalan sérülés, illetve belső ütközési lehetőség veszélyeztett az utas testi épségét. Baleseti statisztikák bizonyítják, hogy a biztonsági övvel felszerelt kocsikban a halálos sérülések ritkábbak, s azt is megakadályozzák, hogy az autó utasa karambolnál kirepüljön a kocsiból. Régebbi típusú kocsikban azonban nincs kapocs, amelyre beakaszthatnánk a biztonsági öv fémcsatját. Sokan barkácsolással segítenek ezen, sőt mivel a biztonsági öv elég drága, maguk készítenek hozzá hasonló hevedereket. Ám a rosszul, meggondolatlanul elhelyezett biztonsági öv veszélyes is lehet. A gyári készítmények bizonyos rugalmassággal rendelkeznek, hogy az előrelendülű testet mozgásában fékezhessék, s főként azért, hogy normális körülmények között ne feszítsenek, ne akadályozzák és zavarják az utast, a vezetőt. Speciális szövéssel készülnek ezek az anyagok, amelyek nem pótolhatók ugyanolyan jól egyszerű vászonhevederrel. A biztonsági öv használata egyszerűnek látszik, de felszereléséhez ki kell kérni a szakember tanácsát. A fejtámaszról elterjedt hiedelem, hogy csak a kényelmet szolgálja. Kétségtelenül hasznos, különösen hosszú túrautakon, de a fejtámasz nem felesleg'as a városban sem, ahol pedig többet kell a fejet forgatni vezetés közben. A kényelmes vezetés legtöbbször biztonságosabb, de a fejtámasz hatásos védelem olyan esetben is, ha kocsinkba hátulról belefutnak és fejünk hirtelen hátracsukllk. (Ez könnyen csigolyatöréssel, illetve kiugrással járhat.) Főként a ködös, síkos úton, nagy forgalmú helyeken, Így a városban is igen gyakori a „stószolás“, a kocsik egymásba futása. A fej kitámasztása célszerű azért Is, mert csökkenti az ilyen esetben előállható sérüléseket, másrészt csökkenti az izmokat támadó rezgések és a rázás fárasztó hatásait is. Lila pereszke Lepista nuda — Círovka fialová — Rudo- Cechratka fialová — Violetta Rőtelrttterltng. Kalapjának átmérője 6—12 cm, először ernyőalakú, azután kisimul, majd a szélei töicsérszerüen felemelkednek. A színe kékes-, szürkés- vagy barnáslila. Minél öregebb a gomba, annál inkább veszít 111 ás színéből. A lemezei először kékeslilák, később hússzlnűek és a tünk mellett fogásán elállnak. A tönk magassága 5—10, vastagsága 1,5— 3 cm. Hengeralakú, alul vastagodó. Színe szürkéskék, lila, később egyre halványul. A bele először halványlila, később még halványabb, először elég kemény, majd meglágyul. Kellemes illata és íze van. A spórái fehérek, néha gyengén lila vagy okker árnyaiatúak. Előfordulása. Szeptemberben és novemberben található lomb- és tűlevelű erdőinkben egyaránt. Csoportokban, vagy köralakban helyezkednek el. Sokféleképpen elkészíthető. rrrar
