A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-13 / 37. szám
Melich Ctibor, az állami gazdaság Régi uradalmi majorok szürke képe jelenik meg képzeletemben: szuroksötétség, féltengelyig érő sár. Látom a süppedt béreslakások hosszú sorát, a tenyérnyi ablakokat, a közös konyhákat, a penészszagú, nyirkos falakat. És látom az elesett, maszatos gyerekek hadát, amint a bűzös trágyatelepek környékén, vagy ruhát szaggató bozótok sűrűjében Játszanak. Ugyanakkor látom szemükben a csodálatot is, amikor vasárnap délutánonként egy-egy nótáskedvü béresember Ismerős dallamokat csal ki bütykös ujjaival ütött-kopott harmonikájából. A béresgyerekek szeméből kiolvasható volt a muzsika embert szépítő varázsa, az a ritka gyönyörűség, ami olykor megérintette a lelkűket ős tarka szivárványként ragyogta be sivár életüket... Mint egy rossz, nyomasztó álom. Volt, elmúlt. A mai major képe merőben más. Érdemes körülnézni és Írni róla. ■ Gyula, Lándor és Karva — tulajdonképpen ebből a három majorból tevődik össze az állami gazdaság. 4500 hektár a földterülete. A három termelési egységnek 15 telepe van, ahol mintegy 1200 ember él, dolgozik. A főigazgatóság székhelye Gyula. A gazdaság nagy része egyházi birtok volt. Az elhanyagolt, elavult termelési eszközökkel és épületekkel nagyon nehéz volt az Indulás. Azóta sokat fejlődött a gazdaság, s most már minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy a jövő években még rohamosabb legyen a fejlődés, korszerűbb a gazdálkodás, amt magával hozza a nagyobb jövedelmet és a dolgozók életszínvonalának emelkedését. Tarlcs János főzootechnikus elmondta, hogy központosítják az állattenyésztést. Bokroson épül fel a sertéshizlalda, Kolozson a tehenészet. A tervezésnél gazdasági és emberi szempontból indultak ki. Például: a gulyás reggel tiszta ruhában beül az autóbuszba — négy autóbusza van a gazdaságnak, melyek' mindig a dolgozók rendelkezésére állnak —, és kiutazik a lakhelyétől távolabbra eső telepre. Déltájra elvégzi a munkáját, lemosakszlk, átöltözik s a busszal hazautazik. Délután aztán sörözgethet, szórakozhat, esetleg a ház körül tehet-vehet. Délutánra pedig a második műszak gulyásai veszik át és folytatják a munkát. — Valahogy így érhetjük el, hogy dolgozóink kulturáltabb viszonyok ős körülmények között dolgozhatnak, élhetnek — mondja Tarlcs János mosolyogva, s még hozzáfűzi: — Ez a célunk, s meg is valósítjuk! A növénytermesztés feladatairól és terveiről Melich Ctibor, a gazdaság Igazgatója — egyúttal főagronómusa — tájékoztat. — Néhány évvel ezelőtt célul tűztük ki, hogy szálas- és szemestakarmányból önellátók leszünk, illetve, nem vesszük Igénybe az állami takarmányalapot. Ezt a célunkat elértük. De foglalkozunk ipari növények (cukorrépa, dohány, zöldségfélék), termesztésével, sőt van gyümölcsösünk és szőlészetünk is. Karván például korszerűen berendezett szőlőnemesítő telepünk van, ahol alanyokat és oltványokat nevelünk. Szociális szempontból ez Igen fontos létesítmény, mert a téli időszakban 80—70 családfenntartót tudunk foglalkoztatni. Gépesítés — Kimondottan jó — mondja Tarlós János. — Ezen a téren Is vannak elképzeléseink, terveink, melyeket a közeljövőben szeretnénk megvalósítani. Jó munkaszervezéssel és felvilágosító munkával arra akarjuk rábírni a gépkezelőket, hogy ne dolgozzanak többet nyolc óránál, de a nyolc óra alatt valóban dolgozzanak és használják ki a gépeket maximálisan. Ml a technikai forradalmat ügy képzeljük el, hogy a megvásárolt gép maximális kihasználása révén fussa le magát két év alatt. Nem baj, lesz helyette új, korszerűbb, melylyel hatékonyabb és jobb minőségű munkát tudunk végezni. Ez ma korkövetelményl Lakásviszonyok, átlagkeresel Gyula-majorban a portalanitott út két oldalán kétlakásos, fürdőszobás Ikerházak sorakoznak egymás mellett. A házak előtt vlrágoskertek pompáznak, de tartozik a lakásokhoz tágas udvar és zöldségeskert is. Az utca végén tizenhét lakásos épület emelkedik a magasba, (összesen tehát negyvenegy család iaktk korszerű és ízléses lakásban. Vajon álmodtak-e hasonló életkörülményekről a hajdani béresek és cselédek kései utódai!? — Sajnos, a gazdasághoz tartozó 15 telepen elég rosszak a lakásviszonyok — mondja Melich Ctibor igazgató. —■ Pedig évente mintegy 8—900 ezer koronát fordítunk javításokra. A majdnem hiába szétszórt összegből az évek nem kívénkozok el innen. Bizony óriási változás történt a mezőgazdasági dolgozók életében ... — Folyik-e szocialista munkaverseny? — Újra kibontakozóban van. Dolgozóink 600 ezer korona értékű munkakőtelezettséget vállaltak. A versenyt félévenként értékeljük ki. Dicsekednem is szabad? — kérdi mosolyogva. Rábóllntok. — Szlovákiában a felsőbb szervek 24 eredményesen dolgó üzemet választottak ki, ezek vesznek részt a „Szocialista módon dolgozni és élni“ mozgalomban. Köztük egyedül a miénk mezőgazdasági majorban jártam folyamán bizony Jónéhány korszerű lakást építtethettünk volna fel. Nem tehetjük, nem tartozik a jogkörünkbe. Ellenben többször kértük a nemzeti bizottságokat, adjanak telket a dolgozóinknak, hogy építhessenek családi házat. Kevés megértéssel találkozunk, hosszadalmas az ügyintézés .. . pedig két célt is elérnénk: jó lakáshoz Jutnának a dolgozók és helyhez kötnénk őket. Átlagkeresetek: az állattenyésztésben 1780—2000, a növénytermesztésben 1170—1300, a gépkezelőké 1800—2000 korona. Azonkívül kapnak gabonát, tejet, 20 ár földet, építkezésre kölcsönt, jutányosán fuvart, de rendszeressé vált a dolgozók üdültetése, lehetőség van külföldi utazásokra és társas kirándulásokra. A dolgozók átlagos életkora — 42—45 év között mozog, ami igen örvendetes — mondja Plfkó Ferenc, a központi műhely vezetője, s egyben az üzemi pártszervezet elnöke. — Sok a fiatal dolgozónk. Igaz, sokan a környező falvakból járnak be dolgozni. Az a lényeg, hogy jól dolgoznak és megtalálják a számításukat. Plfkó Ferenc 1946-óta dolgozik a gazdaságban. Amint mondja, nagyon elégedett a sorsával. — Jól keresek, jól élek. őszintén mondom, megszerettem a mezőgazdaságot, amit az is bizonyít, hogy már 23 éve itt dolgozom és üzem. Ennek mi igazán nagyon örülünk. Egy épülő villa Mert az lesz, villa, az emeletes, lapostetejű, négyszobás, összkomfortos családi ház. Ha minden jól megy, novemberben beköltözhet a gazdája, aki nem más, mint Solík Miklós 31 éves traktorista. Az elmúlt évben 26 000 koronát keresett, 10 mázsa gabonát vehetett hivatalos áron, s neki termett a 20 ár kukoricaföld. Felesége szintén dolgozik, azonkívül vezeti a háztartást, gondoskodik a fiúról, kislányról, baromfit, hízót nevel. — Szép lesz a villája. — Szép, de meg is kell érte gürcölni alaposan. — Segítséget, kölcsönt kapott-e? — A gazdaságtól kaptam 40 ezret. Ez stabilizációs kölcsön, nem kell visszatéríteni. Tíz évet írtam alá érte. Mondja már! Tizennégy éves korom óta itt dolgozom, jó nekem itt, megszoktam... A takarékpénztártól is vettem fel 30 ezret, a barátok, ismerősök segítenek az építkezésen, lassan majd én is vlsszasegítem, a kölcsönt is letörlesztem... — A családja nem sínyli meg az építkezést? — Nem. A koszt, ruha megvan, ahogy az dukál, és az a fontos. Szórakozni, kirándulásokra járni meg ráérünk még. — Azt hiszem, maga lesz a legboldogabb ember, ha beköltözhet az új lakásba? fiör \ v Gyula-major utcája rnriTj«
