A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-06 / 36. szám
MoirtM «gyík a Vaaallt| aianfinnoj templom & Reklám úr Hxiíréayi Lerejit* ás Brody János «xerxsnsériys Copyright by Zenemákiadó Válla lat. budajuss« REKLÁM UR g g+rp g ** SZÖRÉNYI LeventO-BRÖDY János Barátom Reklámár lele-mányes ember Lehelne jobb.de ha nemjiát ez sem számit Ezernyi gond és eldön - tetlen / kérdés. -Qj l — Brf----^m El-adja jól miről azt gondolnád, nem kell. Barátom Reklámár ü- gyesen kábít. Ne várd a választó reklámé a döntés, Az e- let sze__ep, Az é- let szé__ép, Az é let szé__ép, nagyon szép szé__ép, nagyon szép, Vegyen ma még, Vegyenma £_/_9__L-p- F______,__fg rg+ r? rg s<m. ____ $ még, Neszárja szét az é-le - tét! ,£] G £j G (TgCGiT n 0111 0 / I / simile Ncwia-na O.S.al Coda ÉCODA Barátorr\Reklámúr vészé-lyes ember! ORDÔDY KATALIN OLg&fi időn IV. A hatalmas gép sima szárnyalással ereszkedik alá a vnukovól repülőtérre, mikor Moszkvában lángra gyúlnak az esti fények. Az izgalmasan Szép kettős kivilági fásban — mintha a neonok a haldokló naptól, az égbolt pedig e neonoktól kapná kUlönös ragyogást! fényét — fut velem a taxi a Hotei Peking felé. Az üt mentén hyírfallgetek Integetnek, sofőröm pedig látjla, hogy Idegen vagyok, átveszi a cicerone szerepét. Később is tapasztaltam, hogy a moszkvaiak rendkívül szívesen magyarázzák, mutatják a fővárost a turistáknak, mert szeretik, mórt büszkék mindarra, amit itt teremtettek — és méltán. Elhaladunk az egyetem épülete mellett, pompás új ’lakónegyedek maradnak mögöttünk, a Lenin sugárúton a Szovjet Tudományos Akadémia Elnökségének épületében világit néhány ablak. Bonn vagyunk már a városban, aluljárókon haladunk át s Moszkva képe, a Jellegzetes tornyos épületek oly Ismerősek, mintha már jártam volna itt valaha. A képeslapok, újságok, a televízió képernyője és a filmvászon hozták hozzám Ilyen közel, de ez most mégis más, ez valóság. Szobám nyitott ablakából még sokáig nézem a kivilágított várost, melynek lélegzése, zajai megszűrve jutnak csak fel a hetedik emeletre. Beárad a nyárt est langyossága, s ha a fáradtság nem húzna az ágyba, legszívesebben beievegyülnék a moszkvai éjszakába. Másnap délelőtt akad egy sereg hivatalos elintézni valóm, de délután sétára Indulok. Lassan, ráérősen, nyitott szemmel, kíváncsian. Az impozáns Majakovszkij szobortól indulok e'i a Gorkij utcán. Nyomban szemembe ötlik, hogy a város ünnepel. Hétköznapjaiban, dolgát végezve Is Ünnepel. A Lenin centenáriumról beszélnek a transzparensek, a plakátok, az új ezüst egyrubeles, Jelvények és ezer apróság, amivel az ember lépten-nyomon találkozik. S most, hogy visszagondolok, helyesbítenem kell: nemcsak Moszkva ünnepel, de az egész óriási birodalom, hiszen hasonló jelenséggel találkoztam mindenütt, amerre megfordultam, csupán nem tudatosítottam annyira. Vásárlási szándék nélkül szégyentelenül bemegyek az üzletekbe, körülnézek a jellegzetesen orosz péksütemények, nyalánkságok között, szememmel végigtapogatom a szlnpompás nyári ruhakelméket s szimatolok a halüzlet hosszú üvegpultjai mögött felhalmozott Ismert és Ismeretlen halféleségek, sajtok között, ö, ilyesmiken át is ismerősebb lesz egy város. Legtovább ácsorgók azonban két szőrmeüzletban. Látok néhány nagyon csábító bundát, gallért, kialapot, és hozzá még az ára Is csábitól Gyors fejszámolást végzek. Legszívesebben a zsebembe, illetve a táskámba nyúlnék, de aztán győz a józan belátás. Csak óvatosan a pénzzel, több nap mint kolbász! Igen, ha valami honoráriumra szert tehetnék... — és reménykedve gondolok a magammal hozott novellákra. Észrevétlenül alkonyodni kezd, a Gorkij utca virágzó hársfái ontani kezdik az Illatot s egyszeresek ktéiok a Vörös-tér elő. Ha képekről valamit jól Ismerek Moszkvából, akkor a Vörös-tér az, most mégis lelassulnak lépteim, megállók, annyira faszéinál a közvetlen találkozás. Igen, a Vöröstérrel találkozni élmény, Tulajdonképpen miért Is olyan gyönyörű? Olyan óriási? Nem. Sok gyönyörű architektónlkaílag tökéletesebb teret láttam már, de a Vörös tér egyszerűen nem hasonlítható semmihez sem. Ebben rejlik lenyűgöző hatása. Fenség van benne és történelem. Nagyon régi történelem és nagyon mai. Csupa ellentmondás a tér és csupa összhang. Nem röstellem bevallani, a látvány meghatott. A csodálat első bénító pillanatai után Irányt vettem a közepébe, ahol mint valami mag körül egyre sűrűbben nyüzsög a tömeg. A teret lezáró Vaszilij BlazsennoJ templom mesebeli hagymakupoláinak százféle mintázatán, százféle színén Játszani kezdett az alkonyt napfény. Ragyogóbb pompával a Vörös-tér nem fogadhatott volna. A Mauzóleum sötétvörös mdrványtümege már árnyékba borult, a Kreml hires toronyórája lassú méltósággal elütötte a nyolcat S akkor jött az őrségváltás peckes léptekkel. A tömeg a Mauzóleum elé csődült, hogy semmit ne mulasszon a látványosságból. Hogy az ember Moszkvában „mindent" megnézzen, ahhoz hoszszú hónapok kellenének és nehéz eldönteni, mibe kóstoljon bele, ha a rendelkezésére csak néhány nap áll. Bejártam a Kremlt az Angyali üdvözlet székesegyházát, ahol a cárokat koronázták, végigjártam a Lenin Múzeum termelt, amelynek anyagát a centenárium alkalmából még külön gazdagították, például Lengyelország Is egész termet küldött hozzá „Lenin és Lengyelország" címen. Egy szenvedélyes élet bontakozik ki előttünk, egy meg nem alkuvó forradalmár hányatott élete, akinek eszmél megváltoztatták a föld egyhatodát és akinek hatása még ma is tovább munkálkodik. A rendőrség tőszomszédságában működő titkos nyomda gépel eredeti elrendezés szerint a hűen reprodukált környezetben, a Kremlbe!) dolgozószobája, a golyóktól átlyuggatott egyszerű köpeny, a mérgezett golyó, a mai beat-frizurára emlékeztető vörösesszőke paróka, amelyben illegalitásba vonult, nemcsak a géniuszt, az embert is közelebb hozzák. A mauzóleum előtti sorbanállással szerencsém volt. A Kreml mögötti park útjain kilométerekre menő hosszúságban tekereg kettős sorokban az emberkígyó nap mint nap. Aki Moszkvába jön, mind látni akarja Lenint. Naponta pedig — mondta annak a csehszlovák turistacsoportnak a vezetője, akikhez csatlakoztam — kétmillió Idegen fordul meg itt. Csoportunkat nem tudom milyen protekció folytán nagyon kedvező elhelyezésben részesítették, amit így éli Is élvez tem. Ha a sor végére kel’i beálinom, talán estig ts ácsoroghatok. Így az ismeretlen katona enlléké-18