A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-06 / 36. szám
läŕt* kaegység volt nálunk, és azt sem tudtuk mindig kifizetnll — mondja és összeráncolja a homlokát. Emlékezik. Igazat mond. Tornagörgőn nagyon szegény emberek laktak a háború előtt. A község plébánosa is azt mesélte, hogy a prédikációja alatt fagyoskodtak a gyermekek és a felnőttek egyaránt, mert télikabátja senkinek sem volt... Tűzoltóból Valamikor nagyon régen történt Görgőn. Amikor még a dédapáink is csak egyetlen Ingben jártak, amikor még nem veszítették el a csikófogaikat. Pünkösd vasárnapjőn tflzoltóbélat rendeztek, amin azután meg is jelent a falu apraja-nagyja. Húzta a cigány, fogyott a bor, ropták a táncot, kurjongattak a görgőiek. S amikor mér a jókedv a tetőpontra hágott, hallják ám, hogy verik félre a harangot, s kint az Utcán rémülten kiabálnak: — Tűz van! Tűz vanl... — Ég a másik kocsmai... Több sem kellett a görgőtöknek, csapot-papot, mindent feledve, rohantak volna tüzet oltani. Éppen a kocsmával szemben volt a tűzoltószertár, s mellette... a bikaistálló. A 16 is megbotlik, az ember is tévedhet, pláné akkor, ha már van egypár atmoszféra nyomás benne. Tévedtek a görgőiek is! Nem a tűzoltószertórba rontottak be, hanem feltörték a 1>ikaistálló ajtaját, s egyikük Tarkánál fogva megragadott egy bikát és húzni kezdte kifelé. Azt hitte, hogy a vízoltásra szolgáló csövet fogja. A bika annyira megijedt, hogy ... kezdett, mire a bátor görgői elordította magát: — Megálljt... Vizet szüntess! Az örök fiatalok A Hét olvasói, a Csemadok-tagok bizonyára' tudnak róla, hogy az idén megrendezett országos népdalverseny győztesei között volt a tornagörgői énekes csoport is, tizenkét görgői férfi. Ez kis szám ugyan, de milyen férfiak a görgőiek. Egytől egyig legény az mind a talpán. Mielőtt még külön bemutatnám őket kedves olvasóinknak, beszél-' ni szeretnék arról, hogyan is láttak munkához. Hallgassuk csak meg legnagyobb pártfogójukat, a földművesszövetkezet elnökét, Burkus Jánost, és a csoport karmesterét, Török László iskolaigazgatót: — Amikor láttuk a magyarországi Röpülj páva népdalverseny országos sikerét, gondolkozni kezdtünk! — kezdte a szövetkezeti elnök. — Azután egyszercsak felhívott Csáji doktor űr és Török Laci, hogy nálunk is össze kellene hozni egy énekkart. —■ összeszedtük a jóhangú embereket. Mind szövetkezeti tag volt, mindnyájan jól dolgoztak, támogatnunk, segítenünk kellett őket. Láttam magam is, hogy nagy kedvvel énekelnek. S ez nem kis áldozat. Estig a mezőn dolgoztak, este meg lelkiismeretesen jártak a próbákra, éjszaka tizenegykor tnentek haza — beszéli Török László. — Hát így kezdődött. De mi magunk sem hittük, hogy győzni fogunkl — Ezután méginkább telik majd rájuk a kultúralapból! — mosolyogja ki Burkus János. — Hiszen a mi embereink! Hét traktorista, egy raktárnok, egy pénztárnok, a zootechnikus, az építkezési cső port egyik tagja és a mentős... Ennyit hallottam róluk bemele gítőnek és már sietnem is kellett, nehogy lekéssek a próbáról, mert ők mindig pontosak! Valóban azok voltak, s a lét szám teljes. Pedig már nem éppen fiatalok. A legfiatalabb a 37 éves Sallay István és legöregebb az 57 éves Bartók László. Kissé szomorkás hangulatban kezdődött a beszélgetésünk: — Mikorra a gyereketek felnőnek, már senkinek sem kell a szép magyar népdal! — hajtotta le búsan a fejét Laci bácsi. De a többiek nem hagyják anynyiban a dolgot: — Megcsömörlenek majd a suta slágerektől, meg a beat zenétől. Megkomolyodnak, s akkor átpártolnak a népdalhoz! Ebből azután olyan parázs vita keletkezik, hogy még az éjféli harangsző sem vet neki véget. De a vita is lecsitul és végre énekelni kezdenek. Ügy dalolnak, mintha legalább hatvanan lennének. A tizenkét ember közül öt kitűnő szólóénekes lehetne. Künn a pusztán ... Nem idevalósi... Lóra, csikós, lóra ... Amott legel, amott legel... Régen voltam náluk, június 6- án, de még mindig látom szemükben a lelkesedés tüzét, hallom szép hangjukat, a gyönyörű magyar népdalokat. S örökre az emlékezetembe vésem azt, amit akkor búcsúzóul Bartók Laci bácsi mondott: — Ha nem akadnak itt nálunk fiatalabbak, mi tizenkettőn mindhalálig énekelünk... Ameddig csak lesz szép magyar népdal a világon! Nem felejtem el, Laci bátyám, amit ígértél, amit ígértetek. Nem is felejthetem el, hiszen azóta már Gombaszögön is láttalak-hallottalak benneteket. Nektek, egyesegyodül nektek köszönhetem, hogy megismertem smaragdország lelkét ... Ha a vég* jó ... Azt tartják, hogy minden jó, ha a vége jó. Tornagörgőn sok jó anekdotát hallottam, s remélem, nem haragszanak meg, ha leírom rögvest a negyediket is: Valamikor réges-rögen a görgői halastavak helyén hereföldek voltak. A Bafa repülőgépe kényszerleszállást hajtott itt végre, s a pilóta segítségért ment. A görgőiek nézték-nézték a fura eketaligát, azután jó erősen lekötözték, nehogy kereket oldjon. Arra Jöttek éppen a szomszéd községbeli atyafiak, s egyikük a bajsza alatt megjegyezte: — Nézzétek csak, a görgőiek lekötözik a repülőgépet, nehogy lelegelje a lóheréjüket! Remélem, a görgőiek is mosolyognak, hiszen mindez már régen történt, és talán — igaz sem volt. Nézem ezt a csodálatos falui, lelki szemeimmel látom még csodálatos embereit, s érzem, hogy smaragdország búcsút int felém, mert a fiává fogadott... NAGY LÁSZLÓ ENDRE A lombok zöld függönyén keresztül lesett rétek a kastély Hétvégi barangolás Az Antol*múzeumban Minap llaaská Štiavnica (Selmecbánya/ környéke1* túriam. A várostól kb. S lem re, Antol községbe látogattam el. az Antal -mfreenmot kerestem. A kastélyt, amelyben ma múzeum van, nehezen találtam may. A fák lombja, csaknem teljesen elrejti a magas falakat, mintha n kastély búvóhelyről figyelné a tájat és a kíváncsi embereket. Helyén a XV. században egy kisebb vár állt, majd a XV- XVI. században többször gazdát cserélt, lilöszbr Kruslch báró, majd Pálffy, azután llléshúvj tulajdonába kerüli, később az egész birtok a koronára szállt. 1829-ben pedig II. Ferdtnánd király Csdbrád és Szllnya várát, s Uradalmát Koháry Péternek lydndékozta. A mostani kastélyt az egyik utód. Koháry András építtette ti/já 1744—50 közölt. Mivel n Koháry család a Habsburgok teljes szimpátiáját élvezte, így a kastélyt Is a bécsi kultúra légköre vette körül. A kastély utolsó ura Cobury bolgár király volt, aki 1944 novemberéig élvezhette a mesés td/at és a kastély szinte felbecsülhetetlen kincseit. 84 éves kordban Sváfcbdn telepedett le. A kastély csak 1982-ben, Antol-múzeum néven nyílt meg a nagyközönség előtt. Abban az Időben kúpott a földszinti szobákban helyet, az erdógazdaságl, a faipart, valamint a vadászati gyűjtemény. A legtöbb érdekességet talán az emeleti szobákban láttam. Itt pihen a múlt teljes díszben, a gyönyörűen díszített falak között. Az egyik szobában ott áll az a kincset érő bútor ti, amelyet még Coburg bolgár király hozott magával, egy másik helyiségben pedig Marle Antoinette bearanyozott bútorában gyönyörködhettem. De legszebbek a Jcastély kápolnájának a freskót, melyeknek színei olyan üdék, mintha ma fes tették volna őket. Pedig 1750 óla senki sem renoválta, szinte hihetetlen, hogy ezeket a színeket 220 évvel ezelőtt lesiették. Kissé odébb az egyik szalon falait kézimunka kárpit takur/u. Itt találhatok a legdrágább bútordarabok: egy asztal kél gyertyalartOval és a jahtUkör. Ezeken évtizedekig dolgozott a mester, hogy szépségűk századokig lündökölfön. A földszinti szobákban a csehszlovák faipar érdekességeit, gyártmányait mutatfak be. A fafaragás elbűvölt a látogatókul: fatörzsekböl ké sziléit bútor, asztal karosszékkel. Néha éppen at egyszerűségben rejlik a művészet. Elgondolkoztató, hogy mire képes az emberi kéz s az úgy együttműködése. Több vállalat mutatja Itt be u gyártmányait, pl a Preglejka, n. p. Banská Štiavnica, a Drevolmpregna, n. p. Žilina. A többi szoba a vadászsport kedvelőinek nyújtja a legmegmaradandóbb 1élményt. Itt ajánlatos hosszabb Ideig elidőzni annak, akt szereti és Ismeri az állatvilágot. A látottak után megnyugodva búcsúztam el az Anlol-múzeumlól és a kedvesen kalauzoló Marta Novákovától, aki olyan oduadótm metélt a kastély múltjáról, filmszerűen Visszapergette a beporosodott évszázadok sok sok érdekességét. Jóleső érzéssel hagytam magam mögött a kastélyt. Visszanéztem: a lombos fákat a szél kissé megmozgatta, talán ők is Integettek-búcsúzkodtak tőlem, és Marta Nooáková mérnöknő Is ott állt még a kastély kapujában. Irta és fényképezte DOHÁNY TIBOR A kápolna 220 éves freskói. £r- A kastély homlokzata a napórával lékük bárom és fél millió dollár!
