A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-06 / 36. szám
A sztyepp országa: MONGOLIA Az utóbbi időben nagy mértékben elmélyültek és szorossá váltak kapcsolataink a Mongol Népköztársasággal. A hazánknál csaknem 17-szerte nagyobb területű, de száraz, zord éghajlata miatt gyéren lakott ország (lakosainak száma hazánkénak alig egy tizede: 1,2 mó fő), az 1921-es forradalom után a feudalizmusból indult el, hogy felépítse a szocialista társadalmat. Az egykori nomád pásztorok országa az elmúlt évtizedek során agrár-ipari országgá vált (1987-ben az ipar és építőipar 33,9, a mező- és erdőgazdaság 22,3, a közlekedés 6,0, a kereskedelem 35,2 százalékkal Járult hozzá a nemzeti Jövedelemhez). Meghonosodott a földművelés, bányák, Ipari üzemek létesültek, 1946-ban megnyílt a transzmongoi vasút, amely a légiforgalom mellett az ország külforgalmát biztosítja. A népgazdaság szerkezetének átalakítása, amelyhez nagy segítséget nyújtanak a szocialista, különösen a KGST-országok, a lakosság életét is megváltoztatta: a megtelepedéssel párhuzamosan az analfabétizmus a forradalom előtti 95 százalékról 0,9 százalékra csökkent, javult az egészségügyi, kulturális ellátottság is. Magyarország segítsége egyrészt a mezőgazdaság fejlesztését (vízügyi szakemberei a több száz kút fúrásával 400 ezer hektár öntözését és nagy számú állatállomány Ivóvíz-ellátását tették lehetővé, nagy számú magyar állatorvos is tartózkodik az országban), másrészt az iparosítást szolgálja. A Mongol Népköztársaság ma az egyik leggyorsabban fejlődő ország: az 1966—70-es tervidőszakban nemzeti jövedelme 38—40, ipari termelése 70—80, állatállománya 7—9, szántóterülete 22—28 százalékkal növekszik. A KGST munkájában Mongólia 1962 óta vesz részt, és adottságaink megfelelően állati termékek előállítására és feldolgozására specializálódik. —TERRA— SZOVJETUNIÓD Hot* ^*8* *Touone*ngtla^. J -... * 6 SxMlMt«! m i /mm. s i Dzunbam 300km magyar gaologusokj I által fel tírt tara let KflsxAn 1 Kőolaj ® Wolfram ® Színesfémek ® Arany □ Erőmű 0 Kohászat. fémftildoJgozas S3 Égltóanyagipar \ Kőolaj finomít is ■ Textilipar )J Bőripar g Élelmiszeripar ^ fafeldolgozó-ipar Az élet nagy ellentmondásai közé tartozik, hogy mig fegyverkezésekre, űrkutatásra milliérdokat költünk, mindmáig nem tudtuk megoldani, hogy több, mint az emberiség fele ne éhezzen vagy legalábbis ne táplálkozzék hiányosan. Tévedés azonban azt hinni, hogy azok a szerencsések —' mi is közéjük lartozunk —, akiknek legalábbis egyelőre nem okoz gondot a megfelelő és változatos táplálék megszerzése, nincs is problémája az étkezéssel. Igen, a táplálék mennyiségileg és minőségileg rendelkezésünkre áll, de — nem tudunk helyesen élni vele. Ez pedig sok kfnns betegségnek, korai elhalálozásnak, gyermekek rosszul fejlődésének lehet az oka. Nem érdektelen tehát, ha megszólaltatjuk azokat az elismert szakembereket, akik hazánkban tudományos ismereteik alapján népszerűsíteni igyekszenek a helyes táplálkozást. A következőkben különböző témákat dolgoznak fel, amelyek felölelik a helyes táplálkozás alapjaitól kezdve a csecsemő, gyermekek, serdülők, felnőttek, öregek, betegok helyes táplálkozásán át élelmezésünk biztosító sának perspektivikus tervét is, a jövedelem és az étkezésre költött öszszeg közötti arányt, valamint a fogyasztás jelentőségét az élelmiszeriparban. Komplex képet kapunk tehát erről a nagyon fontos területről, létfenntartásunk elsőszámú szükségletéről — a helyes táplálkozásról. Helyesen táplálkozni A lakosság táplálkozásának eddigi fejlődése Szlovákiában és az eddigi színvonal A szocialista társadalom alapvető feladata a lakosság életstandardjának céltudatos emelése. A táplálkozás jelentősége egészségügyi szempontból nemegyszer a legmagasabb párt-^ szerveket és a kormányt is foglalkoztatta. Szlovákia lakosságának élelmezési színvonala magán viselte a háború hatásának Jegyeit, az alacsony 2000—2200 kalóriás átlaggal. A lakosság némely rétegében ez Igen jelentős rosszultáplátságot eredményezett. A jegyrendszer bevezetésével a szociális különbségek nagyjából kiegyenlítődtek és az alapélelmiszerek hiányát is aránylag gyorsan felszámolták. A kalóriafogyasztás átlaga 1950—55 között 300ü-re emelkedik, amely, már kielégítő. A további emelkedés már nem is volt kívánatos, ugyanis emelte az elhízott emberek százalékarányát. Táplálkozásuk biológiai értéke is növekedett, a tej és hüvelyesek kivételével. Mégsem lehetünk elégedettek a helyzettel. Az állati fehérjék fogyasztása meglehetősen lassan emelkedik. A húsoknál a sok zsiradékot tartalmazó sertéshúst részesítjük előnyben, pedig kívánatosabb lenne a marhahúst és a sovány disznóbúst 40:40 ü/o-ban fogyasztani, a fennmaradó 20 százalékot pedig baromfi, hal, borjú és bárányhús formájában fogyasztani. Jelenleg legaktuálisabb probléma a tej és tejtermékek alacsony fogyasztása, bár a tejhozam alaposan emelkedett. A jelenlegi tejfogyasztás Szlovákiában 1936-hoz képest 27 százalékkal esett. A tej tápértéke mellett (fehérjék, mész, foszfor, Ai, Bí és B2 vitamin) azt is hangsúlyozni kell, hogy a tej és tejtermékek sokkal olcsóbb élelmíszerforrások, mint a húsok és a tojás. Ez fontos tényező, főleg stt, ahol az alacsony pénzügyi limit akadályozza az élelmezés kívánatos nutritiv értékét. A fogyasztók csekély érdeklődése a tej és tejtermékek Iránt fenyegető tény marad továbbra IS, amely már ma gondot okoz a tejipar vezetőinek és nemkevésbé nekünk egészségügyi dolgozóknak. Főleg a fiatalságra gondolva aggasztó a tény, akiknek testi felépítésénél oly nagy szerepet játszanak éppen a fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok, amelyek biztosítják az aktív anyag és a zsírtartalék közti helyes arányt. Sajnos, meg kell állapítani, hogy az országos akció, amely a tejfogyasztás növelését propagálta, különösen az iskolákban tejes tízóraik formájában — kudarcba fulladt, és ami a legrosszabb, éppen az általános iskolákban. Például a kelet-szlovákiai kerületben 1968-ban 1286 általános Iskola közül csak 95 iskolában adtak tejes tízórait és 1969-ben ez az alacsony szám is a felére csökkent. A bratislavai Iskolákban csupán négyben fogyasztanak rendszeresen tejet, bár a technikai feltételek Itt sokkal kedvezőbbek, mint vidéken, pl. a kelet-szlovákiai kerületben, ahol az 5 osztályos általános iskolák 3 °/o-a sem rendelkezik iskolai ebédlővel. Ennek az akciónak azért is szenteltünk különös figyelmet, hogy a jövő generációit tartósan rászoktassuk a tejivásra és a tejtermékek fogyasztására. Az általános iskolák tanulóiunk mintegy 39 százaléka étkezik az iskolában, ezeknek túlnyomó többsége a városi diákokból kerül ki. A laboratóriumi vizsgálatok szerint megállapították, hogy az általános higiéniai követelmények elégtelenségén kívül komoly hiányosságok mutatkoznak az ételek kalória- és biológiai értékében. A számszerű kimutatások eredményei és a laboratóriumi vizsgálatok eredményei között 50 °/o-os az eltérés. Ezt főleg azok a gyermekek érzik meg, akiknek mindkét szülője dolgozik és döntő mértékben az iskolai kosztra vannak utalva. Röviden összegezve: az iskolai étkeztetés mindeddig nem üti meg sem a kalóriák, sem a biológiai tápérték szempontjából a mértéket, tehát nem beszélhetünk racionális étkeztetésről, mégkevésbé kultúrált tálalásról. A tojás — nemcsak az állati fehérje, a vas és a D meg Bz vitamin forrása —- eddig nem fedi az ajánlatos 1 főre eső naponkénti egy darabot. Az utóbbi években nemcsak a nagyüzemi tyúkfarmokon, de a háztáji gazdaságokban is csökkent a tojások száma. A zsírfogyasztás (évente 1 főre eső 15 5 kg) a liszt és liszttermék fogyasztás (126 kg) e cukorfogyasztás (37 kg) problémájához nincs 4
