A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
Az iskolák szeptemberben kezdődnek, és a júliusi gyermek évjáratának legfiatalabbjai közt még bejut az első osztályba, nem veszít egy évet. Aki a rák jegyében (jún. 22—jül. 22) születik — azt mondják iaz asztrológusok — nem lasz könnyen kezelhető kortárs, rendkívül fogékony és könnyen Sebezhető. Hajlamos a dolgokat inkább a tragikus oldalukról látni. Ugyanakkor romantikus érzésekkel teli — ez teszi mindenki előtt szeretetreméltóvá. jŰLfUS július. Egy megnyert év. Az év legforróbb hónapjában szülni, az anyának nagyon kimerítő. A nő, aki júliusban hozza világra gyermekét, terhessége első három hónapját a hideg évszak kezdetéit éli át, ez pedig előnyös, mert enyhíti az esetleges kezdeti rosszulléteket. A júliusban született gyermek nagyon egészséges és ellenálló a betegségekkel szemben. Meghűlések nem fenyegetik, amivel bizony a téli bébiknek gyakrabban meg kell küztíeniök. á búrmutío nadrág és a vitoriáxó pizsama, az idei strand* szelénben is változatlanul divatos Az apa szerepe a nevelésben Nagyapáink családjában általában az apa volt a szigorú fegyelmező erő, a nagy tekintély, akit bírálni, aki ellen fellázadni tilos és reménytelennek látszó cselekedet volt. A következő nemzedék tagadott minden tekintélyt. Az apák szívesen lemondtak a túlzott tiszteletről, hogy gyermekeik szeressék őket. A nevelést vállalta az anya, az apa viszont játszott gyermekeivel, ajándékot hozott nekik, engedékeny volt. Igen sok apa van ma is, aki az alatt az idő alatt, amíg otthon tartózkodik, lerontja az anya egésznapi, talán nagy nehezen elért nevelési eredményeit. Ez éppen olyan helytelen, mint a másik véglet: ha az apa a mumus, akivel az anyák Ijesztik a gyermeket: „Várj csak — mondják, — majd ad neked apád, ha hazajön!“ S az apa vagy eljátssza az anya által ráruházott szerepet, vagy a gyermekkel együtt pártot üt az anya ellen. Ez aztán a legrosszabb, ami a növelésben történhet. Ma, amikor legtöbb esetben mindkét szülő dolgozik, természetesen nem lehet pontosan elválasztani, mi az apa és ml az anya feladata a gyermek nevelésében. Az apa is legyen olyan ember, akire a gyermek feltétlenül számíthat kis és nagy bajaiban, de az anya Is legyen erkölcsi mintakép, aki egyéniségével, példájával mutatja meg a gyermeknek, milyen az ember, ha igazán „ember“. Soha ne vitatkozzanak a szülők a gyermek előtt a gyermeknevelésről, alapvető erkölcsi, világnézeti kérdésekről, még ha nem helyesli Is egyik szülő, amit a másik tett vagy mondott. Várják meg, míg négyszemközt nyugodtan megbeszélhetik ia dolgot. Sommilyen nevelési hiba nem okoz olyan bajt, mint ha a gyermek bizalma megrendül a szülőkben. Ha az egyik szülőjében csalódott a gyermek, azt mindig megsínyli a másik szülőhöz fűződő kapcsolat Is. Még akkor Is, ha ezt a másik szülő nem veszt mindjárt észre, sőt átmenetileg még Jobban ragaszkodik hozzá a gyermek. Egy Ilyen nagy csalódás mindenki mással, nemcsak szülőivel szemben is bizalmatlanná teszi a gyermeket, és egész életére nyomot Ihagy benne. Milyen legyen tehát az apa? Megbízható Jóbarát, aki komolyan veszi a gyermeket, a gyermek életének minden fontos eseményét. Szeretettel, de következetesen bánjon a gyermekkel, elsősorban egyéniségével, példájával neveljen. A szülők, elsősorban az apa feladata: a gyermek számára az élettel és az élet feladataival szembeni állásfoglalást, az erkölcsi, világnézeti kérdések megoldását megmutatni. A szülők példáján keiesztül Ismeri meg a gyermek a munkához való viszonyt is. Más öntudattal és bátorsággal néz saját munkája elé az a gyermek, aki azt látja, hogy a munka megbecsülést és jólétet teremt, és aki természetesen kapcsolja össze az egyéni érdeket a közérdekkel. Mást lát annak a szülőnek a gyermeke, akinek a számára a munka csak kényszerű robot, aki sohasem megy azzal haza, hogy elmondja, mennyire örül jól sikerült munkájának. A kedv és odaadás nélkül dolgozó szülő nehezebben is tudja családjának a szükséges dolgokat előteremteni. Az sem mindegy, hogy a szülők miképpen gazdálkodnak a megkeresett pénzzel. Be tudják-e úgy osztani, hogy jusson minden szükségesre, vagy rendszertelenül gazdálkodnak. A gyermek sok mindent meglát, amire a felnőnek nem Is gondolnának, és levonja a maga számára a tanulságokat. Soha nem a szavak, „erkölcsi prédikációk“, hanem a szülők tényleges példája dönti el, hogy milyen lesz a gyermek gondolkodása. A gyermek kicsi korától hallja, hogyan gondolkoznak szülei az újság híreiről, az élelmiszerárakról és a napi eseményeken túlmenően is a világ dolgairól. A gyermek rögtön megérzi, ha egy vélemény nem őszinte, és csak azért mondják így, mart más is hallja. Azt, hogy egy ember mit tart jónak, szépnek, igaznak, nagymértékben befolyásolja az, amit gyermekkorában szüleitől »hallott. És ha a serdülés korában minden Hatal átértékeli Is világfelfogását egyéni meglátásai szerint, nem mindegy, hogyan látta azt szülei szemén keresztül gyermekkorában.
