A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-16 / 33. szám
Terus szakácsáé, aki a jó ebédekről, vacsorákról gondoskodott. Teszteljék“. Egy váratlan pillanatban én Is átestem a kötelező keresztelőn. Loccsant a friss dunavlz, véglgcsorgott nyakamon, hátamon, mellemen, mltagadás slvalkodtam Is kicsit, pedig ez csak amolyan szolid keresztelő volt, férfi embert akár ki is kötnek, és a fedélzetet tisztító, erős vlzsugarú öntőzőcsőből zuhlntják rá az áldást. A külső öntözködés után nem maradhatott el a belső sem, amellyel már én szolgáltam, köszönet Terus szakácsnő előrelátásának, akinek jégszekrényéből a konyak sem hiányzott. A Vaskaput elhagyva Euró pának ez a nagy, népeket öszszekőtő vize ismét széles hömpölygéssel, lapos partok között folyik tovább. A románok nagyszerű új — és a Dunán a legmagasabb — hídjának nevezetes aranyszögeim megcsillan az alkonyl napfény, modern, csábítóan szép városokat hagyunk el míg Bráila kikötőjébe érünk, ahol lehorgonyzunk eg„v napra, hogy szállítmányunkat kirakjuk. All a hajó a kikötőben szorosan más hajótestek mellett, folyik a rakodás, nézem a daruk derekas munkáját, aztán a szemem egy kicsi piros folton akad meg. Mikor jobban szemügyre veszem, látom ám, hogy török logobót mozgat a lusta szellő. Nosza, felhasználom az alkalmat, írok gyorsan egy lapot törökországi barátaimnak és felkeresem vele a félholdas lobogóval díszített kis dióhéjat, azaz inkább kagylót, mert oly szorosan, észrevétlenül tapad a parthoz a bárka, mint sziklához a kagyló. Előveszem török tudásomat, s kellemetlenül tapasztalom, mennyit felejtettem tavalyi utam óta. De azért elbeszélgetünk valahogy. Isztambulból jöttek, mazsolát hoztak, holnap útrakelnek Arábia felé. A lapot nagyon szívesen továbbítják, debát üljek náluk le egy kicsit. Pici a helyiség ami valószínűleg konyha, nappali és egyben hálófülke rossz idő esetén — de két embernek — a kapitánynak meg egy tizenhét éves forma fiúnak elegendő. A vendéget pedig ha már helyet foglalt, meg is illik kínálni valamivel. Kéznél is volt egy kisebbfajta nargilé — azaz vlzipipa — s vendéglátó gazdám elém állította. Ismerem-e, kérdezte. Hogyne, bólintottam, hiszen ezzel törökhonban mint ottani specialitással mindig megkínálják az idegent. Pöfékeltem belőle tavaly és tavalyelőtt is. A kapitány gyakorlott mozdulatokkal üzembehelyezi a pipát, elém állítja és átnyújtja a szívókét. Szippantok Is udvariasságból néhányat. Elég ügyetlenül megy, de rövid idő után csodálatos változást észlelek. Kitágul a kicsi helyiség, óriási nagy lesz, már határai sincsenek, mintahogy nem vagyok én magam sem, azaz, hogy vagyok, még hozzá remekül, könnyen mintha levegővé váltam volna és a tágas térben lebegnék. Én magam megszűntem, csak a csodálatosan jó, derűs, boldog közérzet maradt meg, és a szemem, amely nagyra, talán hordó nagyságúra tágulva belátja az egész szépséges mindenséget. Ebben volt valami, suhan át agyamon a gondolat - mert agyam is van, úszkál valahol a mélyben — azután még valami: vissza kell jutnom a hajómra. Egyszer csak látom, hogy valahol távolabb tőlem a kapitány egy idegen férfivel beszélget. Kicsoda, mikor jött, nem tudom. Üzletfél lehet, vagy barát. A fiú a küszöbön ül s állát felhúzott térdein nyugtatva nézi a sötétedő eget, melyen pislákolnak már a csillagok. Megint visszatér a gondolat: el kell jutnom a Topfára. Odamegyek a kapitányhoz, de nem érzem, hogy lépkedek, járok, csak mintha a szándék, az akarat vinne. Megköszönöm a szívességét és elbúcsúzom. Aztán n föld fölött valami testetlen libegéssel megindulok. Deszkaszálak, melyek a hajótesteket összekötik a víz fölött, ingatag pallók, melyekre idejövet némi aggodalommal és bizonytalankodva léptem, most nem érdekelnek, hiszen íme, tudok a levegőben járni. El is jutottam hajónkra, föl egészen a kornfányosi fülkébe amely most elhagyott volt, s leültem a heverőre. Csak jóval később, mikor már lefelé tartottam a kabinomba, s éreztem lábam alatt a lépcsőfokokat és testemnek súlyát, akkor gondoltam: ej, ej, Musztafa kapitány, megkérdezhette volna előzőleg, hogy -van e kedvem kirándulni a hetedik mennyországba. Másnap még láttam amint a kis bárka útrakelt, hogy a hullámok hátán eltáncoljon az cmálragyogású Márvány tenger felé, s rá nemsokára ml Is in dúltunk tovább, a már közeli szovjet határ irányába. (Folytatást! következik.) Magyarországon, alig egy-két órányira a fővárostól festői tájéka terül el az országnak: a Dunakanyar. a csehszlováklat turista Balassagyarmaton és Vácon keresztül könnyen megközelítheti. Vácnál komp vlszt át az autóbuszt és az autókat az Ördögszigetre, ahonnan a Duna főbb partfán futó műútra futunk. Ezen az úton haladva csakhamar elénk tárulnak a Dunakanyar érdekes települései. A hegyek lábánál, a Duna partján fekvő községek kedvelt nyaralóhelyekké váltak. A falvak mellett villanegyedek alakultak, s nyáron még a falusi házak szobát Is megtelnek vendégekkel. Igazi virágzásnak csak az utóbbi években Indult a Dunakanyar, s az illetékesek szerint további még gyorsabb és jelentősebb fejlődés előtt áll. A pilisi oldal legrégibb üdülőhelye Leányfalu volt. Móricz Zstgmond, a magyar próza nagymestere varázsolta népszerűvé, nemcsak azzal, hogy Itt irta néhány nagy müvét, hanem azzal is, hogy tollával népszerűsítette e táj szépségeit. Szép kilátás nyílik innen a Duna bal partjára. Vác barokkkori tornyai és a Naszály magas hegyvonulatai látszanak. A pilisi oldal másik elragadó nyaralóhelye Visegrdd. Salamon tornya már messziről üdvözli a közeledő utast, aki elbűvölten szemléli a V isagrádnál kitáruló festői tájat. Innen jutunk fel kanyargós, romantikus úton a Nagyautómra, ahonnan ragyogó látvány Mátyá» király emlékoszlopa VWegrárion nyílik a környék kúpos hegyeire, a Börzsönyre és a csehszlovákiai hegyvidékre. Számos szép kirándulást tehetnek a Vtsegrádon üdülök öreg szállásra, Tahiba vagy más falvakba és völgyekbe. Több szakszervezeti és üzemi üdülő van Visegrádon. A helység leghíresebb nevezetessége Mátyás király reprezentatív nyári palotája, melyet néhány évvel ezelőtt ástak ki a régészek a domboldalból. Diszkút, gótikus folyosó és más márványból készült épületrészek szépségében gyönyörködhet itt a kiránduló. A községen áthaladó úttest mellett, magas obellsik tetején helyezték el az igazságos Mátyás mellszobrát. Érdemes felkapaszkodni a Fellegvár romfal közé is, ahonnan az egész kettős Dunakanyart belátni és emellett a történelem szele ts megérinti az embert. Odalent a mély ben játékszernek tűnő fehér hajók és fürge csónakok szelik a folyam vizét: a lenéző úgy érzi, magát, mintha helikopterből szemlélné a vidéket. A Duna a Szentendrei szigetnél szakad két ágra, itt tör kt a Vi segrád és Nagymaros közötti szorosból. Mindkét partját erdőkkel borított hegysorok szegélyezik. N6- grádveröce község szépsége számos festőművészt Is megihletett. A vadevezösök serényen .fiúinak fel" a nagymarost partig, ahol hétvégi vidámság ver tanyát. Nyári estéken egy-egy zenés-táncos sé tahafözás Is különösen szép élményt ad. Ahogy északabbra haladunk, mind vadregényesebb, szemet gyö nyörködtetöbb a táf. Zebegénynél szinte tószerüen kiszélesedik a ha talmas folyam. Innen már föl látni az esztergomi hegyek koszorúfát. A hajókirándulás önmagában is gazdag élményt jelent. Akt egyszep elmegy Vtsegrádra, vagy a Dunakanyar bármely részébe, — mely látogatottság tekintetében közvetlen a Balaton után következik, — sohasem feletti el a látottakat, s a szive elöbb-utóbb visszahúzza ide. Így voltunk ezzel mt Is, e sorok írója és fotós barítfa, aktk ízelítőül néhány képpeľSs érzékeltetni szerelnénk a Dunakanyarban átéli kedves órákat. VERES JÁNOS ifj. Kontár Gyula felvételei
