A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
tanú volt és tanulság Vannak egyéniségek, akiknek nagyságát csupán elvesztésük pillanata ban tudatosítjuk. Fábry Zoltán emberi és írói nagyságának kivételesei» tiszta erkölcsiségének, töretlen magyarságának, mélységes humanizmu sának életében is tudatában vnltnnk. Annál nehezebb elviselni a megválást tőle Fábry Zoltán számunkra az marad, akinek ô magát vallotta: tanú és tanulság, koronatanú és írói példa. Mert tanú és tanulság egész életműve, és példa egész élete. Példaképünk marad Fábry Zoltán, mint a „voz humana" harcos bir detője. S amikor humánumot emleget, érti ezen az emberi: a munkást a parasztot és az értelmiségit, a népét és a nemzetét éppúgy, mint a mások nemzetét, a hazát és a nemzetköziség elvét. „Van egy nagy családunk — írta —, amelyet mi nem hagyhatunk el, mégha uszítanak is ellenünk, mégha piszkoinak és besároznak is.“ Példaképünk marad Fábry Zoltán mint az igazság szószólója, aki elveiért börtönt is ült. „Az igazság veszedelem — mondta. — Az igaz ember tehát veszedelmes ember. Veszedelmes, mert igaz ember csak tiszta ember lehet. Vele szemben csak egy védekezés van: elgáncsolni, bemocskoini, elhallgattatni, a hatalom segítségével semmivé, hatástalanná törpíteni.“ Ű, maga a koronatanúja mindennek. Példaképünk marad Fábry Zoltán, mint a béke őre. „Őrzők, vigyázzatok a vártán!“ — hirdette. Azt kívánta, hogy Európát az úján éledő fasizmussal szemben szocializmussal egyjelentéső morállá kell erősíteni. A békét és a kultúrát elválaszthatatlannak tartotta egymástól. „A kultúra — béke, a béke — kultúra“ — vallotta. És példaképünk marad Fábry Zoltán az író, publicista és kritikus a hagyományőrzésre való intésében. „Ma hagyomány nélkül élni: gyökérteleuséget jelent, elsodródást, megtiltást és beolvadást. Ma a múlt erkölcsi öröké tanít, véd és biztat . .. Nyelvhüségre és emberséggerincre vagyunk kötelezve mindenképpen“ — halljuk ma is intelmeit. Fábry Zoltán hagyománnyá válik. Nemcsak a csehszlovákiai s az egyetemes magyarság, hanem az egész európai szellemiség számára is útmutató, erkölcsi többletet jelent majd. Ezt a többletet visszük ma mi is magunkkal Stószról. Szomorúak lettünk, elárvultak és magányosak. De éppen Fábry Zoltán példája ad erőt ahhoz, hogy a pillanatnyi fájdalmon felülemelkedve nem vonulunk terméketlen magányú sarokba, hanem összeszorított foggal, megfeszített izmokkal új munkára lendülünk; mert sokunkra szükség van ahhoz, hogy egy kidőlt óriás helyét betöltsük. Nem ijedhetünk és nem torpanhatunk meg az új valóság előtt. Egy hiányzó nagy életet sokak életerejével, egy egész közösség élniakarásával lehet csak pótolni. Kultúrát, szellemiséget, népet, nemzetet fenntartó tettekkel; szocializmust és békét garantáló magatartással. TOLVA] BERTALAN Egy színdarabot nem elég csupán jól előadni. Néha az is fontos, hogy mikor kerül a nagyközönség elé. Főképp a tájoló színházakra érvényes ez a megállapítás. Hiszen nézőinek zöme paraszti munkát végző ember, aki nyáron dolgozik legtöbbet. Ügyetlen dolog lenne tehát júniusban vagy júliusban fárasztó, bölcselkedö darabokkal terhelni a falvak lakóit. Ezért volt szerencsés gondolat, hogy a Magyar Területi Emil IDráfi Mátyás) és Lujza /Lőrincz Margit/ (Nagy László felvétele/ Vígjáték Színház Labiche: Szalmakalap című zenés komédiáját választotta az idény utolsó bemutatójául. Eugene Labiclte XIX. századbeli francia író vaudeville-ja (zenés bohózata] nem ismeretlen Csehszlovákiában. Amióta a cseh jiff Voskovec és fan Werich „korszerűsítette“, alig akad cseh vagy szlovák színpad, ahol ne játszották volna e minden ízében francia szellemességé, helyzetkomikumai miatt rendkívül mulatságos zenés komédiát. És éppen e „tömény humor" miatt vannak a darabnak rejtett buktatői. Ezek elkerülésétől függ — nagy színházainkban is — a siker vagy a fél siker. Mert a legtapasztaltabb rendezőt és a legjobb színészt is elcsábíthatja a kacagtatás ördöge, s így burleszkké változtathatja a szellemes vígjátékot. Nos, Konrád Józsefnek, a MATESZ népszerű rendezőjének épp az a legnagyobb érdeme, hogy mértéket tart a Szalmakalap humoros jeleneteiben. Nem groteszkizálja el a helyzetkomikumokat és nem enged bohócokat faragni még az erősen karlkaturizált jellemekből sem. Habár a néző rengeteget kacaghat a cselekmény fordulatain, egyetlen pillanatig sem akad fel azon, hogy ez vagy amaz a szerep túlzó, valószínűtlen. Legfeljebb a zárójelenet erőltetett egy kissé, ezt azonban szívesen elnézi a közönség a kétórás nagyszerű szórakozás kedvéért. Külön dicséretet érdemel a rendező egyébként annak a nehézségnek a legyőzéséért is, amely abból adódott, hogy az énekes, zenés színdarab eléggé ritka a színház repertoárjában. Örvendetes, hogy a Szalmakalap szereplői ebben a nem könnyű darabban tudásuk maxia javából murnát adták. Művészi érettségüket (ás jóízlésüket ísj dicséri, hogy elkerülték a már fentebb említett buktatókat: egyetlen jelenetben sem jászották túl magukat. Fegyelmezetten, minden torzítás nélkül formálták húsból és vérből való emberekké Labiche mester múlt századbeli figuráit: a kikapós hölgyeket, a pénzt és szerelmi kalandot hajszoló ficsúrt, a nagyvárosba jött vidékiek esetlenségét, a töksüket nagybácsit és a kardjához csapkodó, de különben degenerált katonatiszt akkori típusát. Még a legkisebb epizódszerep alakítójából is kiérzett, hogy kedvvel játszik, maga is élvezi a darabot, s nemcsak mulattatni akar, de maga is szórakozik a helyzet adta fonákságokon. A főszereplők közül különösen a hősködő szpálií kapitányt alakító Dráfi Mátyás játékát dicsérhetjük meg. Nem túlzás azt mondani, hogy eddigi alakításainak talán a legjobbját nyújtotta. Aki komoly karakterszerepeiben Is látta már, a Szalmakalapban nyújtott produkción mérheti le Igazán emberformálő készségét. De a többi szereplő Is: Boráros Imre, Szentpétery Aranka, Petrécs Anni, Fazekas Imre, Király Dezső, Pöthe István, Lőrincz Margit, Udvardy Anna, Siposs Ernő kitűnő volt. Meg kell még említenem a díszletek és a kosztümök stílszerűségét is, ami Platzner Tibornak, illetve Csonka ftsvánnak, a Győri Kisfaludy Színház jelmeztervezőjének jóízlését dicséri. Hisszük, hogy a MATESZ a Szalmakalap című zenés komédiával teltházas sikert arat majd falvainkon és kisvárosainkban. NEUMANN JÁNOS
