A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-09 / 32. szám

sősorban Szíriából, az EAK-ból és Libanonból. Akkor az Izraeli kém­szolgálat más módszerekhez folya­madott az arab államokban. A kémtevékenységet nagyrészt európai és észak-amerikai cionis­ták vették át, akik angol, ameri­kai, nyugatnémet vagy más útle­véllel utaztak be az arab orszá­gokba. Különböző tőkés társasá­gok, amelyek abban az időben hosszú éveken keresztül gyárakat építettek például az EAK-ban, Szí­riában vagy Jordániában, szakér­tőik között Izrael számára dolgo­zó ügynököket is alkalmaztak. Az arab államokban lefolytatott szá­mos bírósági eljárás bizonyltja ezt, amikor Is mérnökök, újságírók, tu­risták, kereskedők, különböző lé­gitársaságok polgári alkalmazottal kerültek a vádlottak padjára. A vádlottak a legkülönbözőbb nyu­gat-európai és amerikai országok­ból származtak. Ugyanebben az időben az izraeli titkos szolgálat egyre több Infor­mációt kapott az arab államok ka­tonai potenciáljáról a NATO-orszá­­gok hírszerző szervezeteitől. Izrael 1987-es arabellenes ag­ressziója azt bizonyltja, hogy az izraeli kémszolgálat friss és kimerí­tő adatokkal rendelkezett a hábo­rú megindítása előtt különösen az EAK, Szíria, jordánla és Irak ka­tonai erejéről. Enétkül például el­képzelhetetlen lett volna, hogy 1967. június 5-én, rögtön a hábo­rú első óráiban az Izraeli légierők az EAK repülőterein 300 katonai repülőgépet semmisítettek meg. A Jedtjot Ahromot című tel-aviví újság az 1987 júniusában aratott lotta: „Hírszerző szolgálatunk eb­ben a háborúban nem kevésbé volt fontos, mint légierőnk vagy páncélosaink.“ Az arabellenes kémtevékenység harmadik időszaka 1967 júniusa óta tart. A hírszerző szolgálat je­lenleg a második időszakra Jel­lemző „munkaformák“ mellett új módszereket Is alkalmaz. Az iz­raeli kémszolgálat új módszerei, amelyek közé az arab országok hegyes megvesztegethető elemeinek tevékenységét is be kell sorolni, a győzelem fölött lelkendezve beval­lották a következők: 1. Az Izraelben működő ügynö­köket igyekeznek főképp az EAK, Líbia, Szíria és Jordánia területén bevetni. Ezeket az ügynököket el­sősorban a palesztlnal arab mene­kültek és kitelepítettek soraiból igyekeznek toborozni. 2. ügynököket szereznek pénz­zel megvásárolható arab körökből, akik árulói az arab nemzeti érde­keknek, magukban az egyes arab államokban. Olyan egyéneket ke­resnek, akik hajlandók júdáspénzt elfogadni és ezért kémtevékenysé­get folytatni Izrael arabellenes, imperialista politikája számára. 3. A tőkés országokban cionista fiatalok elárasztották az egyete­mek orientalista és régészeti fa­kultásait. Igyekeznek kapcsolatot teremteni ezekkel a fiatalokkal és a hivatásukat eláruló professzo­raikkal. Ami az 1. pont alatt említett módszereket Illeti, a cél itt az, hogy a titkos szolgálat könnyeb­ben ügynököket küldhessen az arab államokba é3 a palesztlnal menekültek táboraiba, valamint egyebek között gyárakba, Ipari üzemekbe és a palesztlnal kom­mandók szervezeteiben, Is hogy ott felforgató tevékenységet folytassa­nak. A 2. pont alatt említett mód­szerrel elsősorban más arab or­szágokban dolgoznak, hogy az ott szerzett ügynököket az EAK-ban, Szíriában és Jordániában használ­ják fel. Erre számos bizonyíték utal. A kairól A1 Ahram legutóbb beszámolt Szaker Szellm Szűkhu­­ri Izraeli kém letartóztatásáról, aki libanoni állampolgár volt. Ak­kor vették őrizetbe, amikor kém­anyagot (katonai jellegű fény­­képfelvételeket és információkat) adott ót éppen egy izraeli ügynök­nek. A kémelhárltó szervek már figyelték, mert együttműködésre próbált bírni egy egyiptomi kato­natisztet, aki az esetet jelentette feljebbvalóinak. A 3. pont alatt Ismertetett mód­szer azt bizonyltja, hogy az izraeli kémszolgálat nem téveszti szem elől a közeli s a távoli Jövőt sem. Infbrmátorokat akarnak szerezni maguknak az arabisztlkát és ar­cheológiát tanuló egyetemi ifjú­ság köréből. A tudományos dolgo­zók és a magasabb évfolyamok hallgatói ugyanis gyakran utaznak az arab államokba, főképp az EAK-ba, Libanonba, Szíriába és Szudánba. Azonkívül részt vesznek nemzetközi orientalista konferen­ciákon és szimpóziumokon is. Ezek jó alkalmat szolgáltatnak a kapcsolatok felvételére és friss In­formációk szerzésére. Itt most nem is említünk más, általánosabb cé­lokat, amelyek miatt a cionisták tanulmányozzák a Koránt, az arab népek szokásait, kultúráját, pszi­chológiáját — ugyanúgy, ahogy a nyugati Imperialisták tanulmányoz­zák a marxizmust—lenlnizmust. Mindez a hatásosabb pszichológiai hadviselés érdekében történik. Izraeli repülőgépeknek különö­sen az EAK különböző objektumai ellen Intézett támadásai azt bizo­nyítják, hogy Jól ismerték az álta­luk keresett célpontokat az ügy­nököktől szerzett helyes informá­ciók révén. Az Izraeli hírszerző szolgálat érdeklődésének homlok­terében az arab államok állnak, köztük a főhelyen az Egyesült Arab Köztársaság. De ugyanakkor az Izraeli kémszolgálat megpróbál behatolni a különböző európai s köztük a szocialista országokba Is, hogy a NATO-országok hírszer­ző szolgálataival karöltve katonai és gazdasági jellegű Információ­kat szerezzen az arab országokról. A londoni Sunday Telegraph el­­mű napilap szerint „az izraeli hír­szerző szolgálat Jelentős mennyisé­gű anyagot kap a különböző or­szágokban élő cionistáktól és a velük rokon elemektől“. Tel-Aviv ismert információ-börze a nemzet­közi kémpiacon. A párizsi Figaro Így ír az izraeli kémhálőzatról: „Bizonyára sokan csodálkoznak, hogy ez a kis állam, Izrael Ilyen Jelentős sikereket mutathat tel a kémtevékenység területén. A for­rás: az Izraeli hírszerző központok mesteri kapcsolatainak hálózata sok más ország hasonló szerveze­teivel.“ Az említett londoni és párizsi új­ságok megállapításai annál Idősze­rűbbek, minél nagyobb nehézsé­gekbe ütközik az izraeli titkos szolgálat Információknak közvetle­nül az arab államokban való be­szerzésével kapcsolatban, mint­hogy az arab országok kémelhá­rltó szervei egyre operatívabban dolgoznak, s a társadalom szoro­san együttműködik velük. A kém­kedés és a kémelhárítás csendes, de állandó háborúja tovább fo­lyik. POLYTIKA, Varsó Izraelt lövésiárok a Jordán határon Válás japán módra Ispán nemcsak a felkelő nap or­szága, hanem a férfiak paradicsoma la— vallja a Japánt megjárt turista. S mint mond|ák, ex töbjj a mende­mondánál, mert a második világhábo­­rölg a Japán nők teljosen jogfosztot­­tak voltak ás a férfivel szemben alá­rendelt szerepet Játszottak. Ez a tény a mai napig sem sokai változott. A japán asszony még min­dig hátrányos helyzetben van ás fUgg­­vlnye a férj akaratának. Válás ese­tén a háború előtt a gyormek gon­dozási Jogát akkor Is az apa kapta, ha ez a józan ésszel ellenkezett. A döntés a gyermek sorsára egyáltalán nőm volt tekintettel. A férj válási akarata ellen a feleség Jóformán sem­mit sem tehetett. Kgy régi japán közmondás hőén kifejezi a japánok házassághoz és Váláshoz való viszonyát: „Akik egy­máshoz kötődnek, el Is válnak". Exárt a válások kilenctized része a világ legegyszerűbb módján történik a fel­kelő nap országában: bíróság, ügyész és költségek nélkül néhány perc le­forgása alatt a bejeluntőhlvatalban. Csupán mindkét fél Írásos belegye­zése szükséges, de elég, ha a férj egyedül Jelenik meg a hivatalban. Gyakran lehet találkozni a legraffl­­náltabb csalásokkal, amelyeket első­sorban városon elhelyezkedő falusi fárflak követnek el feleségük rovásá­ra. Aláhamlsltfák falun maradt házas­társuk aláírását, városon ugyanis nemcsak munkál, hanem rendszerint barátnőt Is találnak. Bírósági Ítélettel felbontott házas­ság alig fordul elő Japánban. A nők egyenjogúsításának mozgalma 1948- ban kezdődött. Azóta egyre nő azok­nak az asszonyoknak a száma, akik a válás kezdeményezői. A háború előtt ez elképzelhetetlen volt. Éppen úgy elképzelhetetlen volt, hogy a japán asszony viszonyt kezdjen Idegen fér­fival, mint ahogy ma már megtörté­nik. A családi bíróságok olőtt, amelye­ket egyenrangúnak tekintenek a te­rületi bíróságokkal, Yokohamában 1988-ban 744 válást mondtak ki, túl­nyomórészt a feleségek kérésére a fér|ak brutalitása és hűtlensége miatt. Az elvált asszony sorsa Japánban rendkívül nehéz. Társadalmi értéke a minimumra csökken, egyedül már csak a saját erejére szorítkozhat, sőt az elhagyott fér) családjának terror­akcióival Is szembe kell néznie. A Ja­pán férfinak ugyanis szégyen, ha a felesége és nem ő kezdeményezi a szakítást. A válást .követő vagyonjogi vitá­ban, perben általában a nő a vesztes. Csak azokra a javakra tarthat igényt, amelyeket ő vitt a házasságba. (FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG)

Next

/
Oldalképek
Tartalom