A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-02 / 31. szám

Hollywood haldoklik... Hollywood haldoklik, Hollywood meghal, moil már elkerülhetetlenül. Ez bizonyos. Az ifjú pénzemberek mégis Irigylésre méltó ma­kacssággal roglalják el lépésről lépésre azo kát a pozíciókat, melyekut a hollywoodi mág­nások elvesztettek. A negyvenkét éves Charles Blochdorn, a „Hall and Western“ nevű hatal­mas konszern alapítója, L967-ben megkaparin­totta az Ismert „Paramount“ céget. Egy másik konszern, a „Kinnay“, a „Warner Brothers" társulatot nyelte el. A mólt év végén pedig Kire Kercourian, a Las Vegas-I „játékparadi­­csOm“ egyik vezéralakja, megszelídítette az oroszlánt — a híres Metro—Goldwyn— Mayer tllmvállalatot; Hollywood „öregei“ közül egye­dül csak Durrel Zanluk tartja még a függet­lenségét. Világos, hogy az amerikai filmiparnak trlss vérre s újabb aranyakra van szüksége. 1839 ben az USA legnagyobb producerei mintegy 139 millió dollárnyi veszteséget szenvedtek Csak Zaniuk egyedül ÍR milliót vesztett kél szuperprodukcióján. A „Paramount“ arra kény­szerült, hogy kiadja hatalmas stúdióit a hol­lywoodi városi temetkezési vállalatnak. A „Warner Bros“ időközben tizenkilenc film elkészítését mondta le, A filmművészek szövetsége zavarban van. A szövetség elnöke. Charlton Heston a kor mányboz fordult és kérte, hogy mentsék meg Hollywoodot adókedvezmények biztosításával. Los Angeles városi bizottsága megállapította, hogy IBSS-ban az amerikai filmek 54 százalé­kát külföldön vették tel. A bizottság indítvá­nyozta: teremtsenek tőkét Hollywood megse gltésére abból a bevételből, amely a filmek bérbeadásából származik. Hollywood válságának oka — a legenda szertefoszlása. A televízió érezhető csapást mért a „sztár-rendszerre". A repülőgép ha­sonlóképpen sólyosbította a helyzetet: az uta­zó amerikaiak nem hisznek többé a karton­­dekorációnak, a felvételeket természetes kör­nyezetekben kell elkészíteni. Így a stúdiók fokozatosan kiürültek, a sztárok pedig el­hagyták Hollywoodot. Oa a legfontosabb mégis az. hogy megvál lozott a közönség ízlése, jelenleg a nézők több mint hatvan százaléka harminc évnél fiata­labb. Es ezek az emberek, akik közül sokan tanultak egyetemen, már nem nézik meg a húszmilliós kéltséggel előállított hollywoodi „kolosszusokat“, a puritán erkölcsöt hirdető zenés komédiákat vagy a látványos, hangza­tos filmeket a második világháború csendes­­óceáni csatáiról. A múlt mágikus receptjei — új csillag, kellemes muzsika, olyan forgató­könyv, melyet ismert író készített — kimen­tek a divatból, ma mór a múlté. Az „új gazdák“ mindebből gyorsan okultak, Kercourian valamennyinél leghamarabb. Ez a legendás ember fokról tokra emalkedett fel a siker lépcsőjén. A válság után a har­mincas óvekben autók javflásúval és vlszont­­eladásúval foglalkozott. A háborút repülős­ként szolgálta végig. 1945-ben visszatért ere deti szakmájához, igaz. tevékenységét most mór repülőgépek eladásával is kiszélesítette. A repülőgépek eladásából hatszázezer dollárt Las Vegas-i hotelokba és játékkaszinókba fok­­totett. Ex az összeg ölszázszorosára növeke­dett. jelenleg Las Vegas királya erejének tel­jes virágában van, azon fáradozik, hogy új életre keltse Hollywoodot. A Metro—Goldwyn —Mayer vonzó zsákmánynak tűnt neki. A tár­saság leégett, részvényei darabonként 25 dol­lárra estek. Kercourian kiszámította, hogy a részvények valódi értéke — 69 dollár. Habo­zás nélkül döntött, megvásárolta őket 35 dol­lárért. Tudta, Európa támogatja, Londonba repült, ötvenmillió dollárnyi kölcsönnel tért vissza, és megszerezte az alaptőke részvényei­nek 17, egy újabb londoni utazás után pedig a negyven százalékát. Az áj politika első áldozata az André Mai raux regényéből készült „Az emberi lát körül­ményei" ctmű film, melynek felvételeihez Lón donban Ered Zinneman rendező is társult. A producer Carlo Ponti, aki már jé Idojo kap­csolatban áll a Metro—Goldwyn—Mayer cég­gel, Kercourian fel akarja ajánlani Pontinak a társaság alelnöki posztját, hogy ezáltal biztosítsa magának az európai közvetítőt. Az ifjú pénzemberek merész vállalkozásai egy Ideig még elhúzzák Hollywood agóniáját. A ielek azonban az elkerülhetetlen vég köze­­ledését mutatják. élete képekban 5. Ady és Fábry A korábbiakban már szó esett arról, hogy Fábry Zoltán életében az Ady költészetével va­ló találkozás olyan elkötelező élmény volt, amely őt végigkísérte egész életén. Szerencsés találkozás volt ez mindkét részről. Az egyik részről, hogy Ady egy igazán mélyen értő, em­berséget féltő követőre talált Fábryban; a má sik részről pedig, hogy Fábry Ady költészeté­ben lelte meg azt, amit ö csak prózai szavak­kal tudott elmondani. Fábry mindent és min denkit Adyval márt és magyarázott, vele egé­szített ki, ő volt a mottó. Fábry újabb kötetének a címében is Ady so ra variálódott, fokozódott többes számmá, mely 1982-ben jelent meg: Emberek az ember­telenségben címmel. Emberek az embertelen­ségben, emberek a háborúban, a halálban, a fa­sizmus sötét éveiben — ez a lényege és mon­danivalója ennek a kötetnek. A képen látható Ady-szobor, amely évek óta Fábry lakószobáját díszítette, Nagy János szob rászművésztől származik. A Harmadvirágzás c. kötet címlapja Fábry írói munkásságának jelentős részét a szlovákiai magyar irodalom pallérozásának felvirágoztatásának szentelte. 1963-ban jelent meg a Harmadvirágzás c. kötete, mely kriti­kai, Irodalmi tanulmányokat tartalmaz egy-egy szlovákiai magyar irodalmi műről, íróról vagy kulturális kérdésről. Ez a kötet tartalmazza Fábry Zoltánnak egyik 1948 után megjelent legismertebb írását: Kevesebb verset — több költészetet címen, amelyben az új líra hiányos­ságaira, buktatóira mutatott rá. Sorai ma js tanulságosak lehetnek minden versíró számára: „I.égy költő, légy névadó, szlovákiai magyar verselő! A frázishínárból kikecmeregve, most már nézz és törj nagyobbakra: névadásra! Ke­vesebb verset és több költészetet: ez legyen u jelszől Legyen gyümölcs a fán!“ Egy lap Fábry jegyzetfüzetéből „És újra elért a hívás: szólj, beszélj! És újra feltört a berzenkedő viszolygás: a hallgatás kísértése és Indoka: néha a némaság is be­szél ...“ Lehet Idő és eset, amikor a hallgatás egyenlő lehet a véleménynyilvánítással, az Írás­sal. Fábry a pompeji őr hűségével tántorítha­­tatlanul mindig ott állt az őrhelyen és ha te­hette, szólt és írt, araikor kellett. Volt persze időszak, amikor nem írhatott, mert betegsége gátolta és voltak idők, amikor mások, egy egész társadalmi rendszer ítélte hallgatásra a kapitalizmusban. Ma már csak a fehér foltok­kal megjelent újságlapok és kéziratainak kihú­zott sorai, lapjai ennek a megmondhatói. El­veit, meggyőződését azonban sosem adta fel. Népéhez, nemzetéhez mindig hű maradt. Az Európa elrablása c. kötet címlapja Fábry Zoltán Irodalmi munkásságának két nagy területe volt: a magyar, ezen belül a ha­zai magyar irodalom ápolása és a német és világfasizmus elleni harc. Harcát a fasizmus ellen 1948 után is tovább folytatta újabb Írá­saiban. A humánum és béke hirdetésén keresz­tül mindvégig megmaradt antifasisztának. Írá­saiban a második világháború után ügy, mint a harmincas években, nyílt harcot folytatott az újra pozíciójukba helyezett náci-hitlerista ügy­nökök ellen. A háború veszélyét mindvégig hir­dette mert vallotta, hogy a háborúról újra meg újra beszélni kell, hogy az emberek erről soha meg ne feledkezzenek. Fábrynak az Európa el­­rablúsa c. kötete is ezt példázza. (Folytatjuk / 41 mšmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom