A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-05 / 27. szám

-J-ó-s-s-1-k-a

Mióta megjött a földgyalu, szomszédunk hatéves .kisfia állandóan a közelében táblából. Öregesen hátratett kézzel, oizslaszemmel néha órák hosszáig is elnézi, hogyan pöfög, köhécsel a masina, hogyan nyesi, göngyölgeti maga előtt a talajt, az egyenetlen földkupacokat.

„Ez aztán erős motyogta magában. — Ez aztán egy gép".

Farolás, nekiveselkedés, farolás, nekiveselkedés, és volt nincs, már oda is a domb. Meg a lyuk, a tátongó gödör, A mesében is ilyen ügyesen mozdíthatják el a hegyeket az óriások.

„Hűha, hogy dübörög".

Beleremegnek a házak és az ablakok. Még a tizedik emeleten is. A gyerekeknek onnan kiáltja az anyja:

— Józsika! józsika! Hát igy fogadsz te szót!?

A gyerek előbb nem hallja a sürgetést, de

egy újabb kiáltásra felüli a fejét:

— Tessék?!

— Gyere már jel, ha mondom, és ne bámuld folyton azt az ördöngös masinát.

— Mindjárt, anyu, mindjárt ...

És a gyerek ismét belemerül a gondolataiba. Se iát, se hall, És mégis valahogy úgy érzi: ö ül a piszkos sárga színű gép koripánykerekénél, ü kezeli a billentő szerkezetet, ö irányítja az egész műveletet Mert az a munka, amit a gép csinál, csodálatos. „Ehhez képest a tűzokádó sárkány kismiska"... Ki is mondogatja ezt? la, igaz, apu, amikor megjön a gyárból. Meg azt is, hogy „Olyan keszeg vagy te gyerek, hogy melletted még a fogpiszkáló is szálfának tűnik". Szálfa, mi is az a szálfa? Hát ilyen ez az apu . ..

Ugratja, hecceli a gyereket, tréfálkozik vele. Józsika meg mindent komolyan vesz. Esténként három pohár joghurtot is lehajt, és amikor, már szép, vastag, hófehér bajusza serked, besurran a fürdőszobába s az izmait méregetni.

— No most — tapogatja a karját — no

most bikaerős lettem. — És ezt olyan hévvel, meggyőződéssel seppegi maga elé, hogy el is hiszi. - -Erő, erő — ez tartja a bűvkörében. Meg a gép.

—- józsika! Miért nem /ossz már!?

— jövök, anyuuu. jövööök!

Nagysokára meggondolja magát, és az utat a lépcsöháiig vidám ugraburálással teszi meg.

— Bácsi, vigyen fel magával, mert én még nem érem el a szaladgáló szekrény felső gombját .

Az ember mosolyog, s míg emelkedik a felvonó, rápirít:

— Én pedig azt gondoltam, hogy az, aki gépész akar lenni, nem ismer akadályt...

— Nem is — vágja rá sietve a gyerek —, csak megnőjek!

— És akkor majd liftezel?

— Néni én Hanem majd fölülök arra a hernyótalpas gépre.

— Hát annyira szereted?

— Mint nótázó ember a muzsikai

— Ejha! — lepődik meg az ember, és még kérdezni akar valamit. De már nem érkezik, mert a felvonó megremeg, megáll.

Józsika kiszáll, és a már-már kirobbanásra kész anyjának azt mondja:

— Anyu, akarsz egy beugraU) kérdést? „Mi az, hogy sárga, erős, szarva van és muzsikál?"

— Az eszed tokja!

— Hi-hi-hi — kacag a gyerek — nem találtad el Majd, ha nagy leszek és ráülök, megsúgom.

— Jó, fiam, jó — hagyja rá békülékenyen az anyja.

— Nem jó, anyu — feleli a gyerek —, hanem „de biz guba", ahogy apu mondja.

Erre mindketten olyan nevetésbe törnek ki, hogy csakúgy remeg a válluk. Akár a lent zúgó, zümmögő földgyalutól a házak és az ablakok.

SZŰCS IMRE

*

..... . . , ■ <

Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai

ÉNEKEK ÉNEKE

Salamon király még nein érte el a tértikor delét, a negyvenötödik esztendőt, de bölcsességének és szépségének, bőkezűségének és udvara pompájának híre messze elterjedt Palesztina határain túl. Asszíriában és Föníciában, Felső- és Alsó-Egyiptomban, az ősi Tebrisztől Jemenig és Izmarától Perszepoliszig, a Fekete-tenger partvidékén és a Földközitenger szigetein mindenütt csodálattal emlegették a nevét, mert nem volt hozzá hasonlatos a királyok között, míg csak élt.

Izrael kivonulása után a 4ő0-ik esztendőben, uralkodása negyedik évében, Slván hónapjában kezdte meg a király az Űr nagytemplomának építését a Morla-hegyen és a palota építését Jeruzsálemben, Nyolcvanezer kőfaragó és hetvenezer teherhordó dolgozott szüntelen a hegyekben és a külvárosokban,, harmincnyolcezer favágó pedig tízezres csoportokban, felváltva indult Libanonba, ahol álló hónapot töltött olyan keserves munkában, hogy utána két hónapot kellett pihennie. Ezer meg ezer munkás ácsolta tutajjá a ledöntött szálfákat, és a tengerészek százai úsztatták el Jaffába, ahol az esztergályos- és asztalosmunkában jártas ttruszlak dolgozták fel. Csupán a fizehi Khefren, Kheopsz és Menkaura piramisok építésénél alkalmaztak ilyen teméntelen sok munkást.

Háromezerhatszáz felügyelő vigyázott a munkára, a felügyelőkön pedig Azaria őrködött, Náthán fia, kegyetlen és buzgó ember, akiről az a hír járta, hogy sohasem alszik, mert gyógyíthatatlan belső kór lángja emészti. A palota és a szentély valamennyi tervét, az ablakok rajzait, a falak és a trónszékek díszeit Hlram-Aviu szidom építész készítette, egy Natalim-törzsbeli rézműves fia.

Hét esztendő múlva, Bula hónapjában, elkészült az Úr temploma és a tizenharmadik esztendőben a királyi palota. A libanoni cédrusgerendákért, a ciprus- és olajfa-deszkákért, a szittim- és tarziszfákért, a faragott és csiszolt, hatalmas, értékes kövekért, a bíborért, a nemes bőrért az arannyal kivarrott bisszusért, az égszínkék gyapjúszövetekért, az elefántcsontért és a vörös báránybőrért, a vasért, ónixért és a rengeteg márványért, a drágakövekért, aranyláncokért, koszorúkért, zsinórokért, csatokért, hálókért, tálcákért, lámpákért, virágokért, gyertyatartókért, aranyos kapcsokért az ajtókra és az aranyszegekért, amelyek egyenként hatvan sékelt nyomtak, az arannyal kivert kelyhekért és tálakért, a vésett és mozaikdíszítésekért, az öntött és kőből faragott oroszlánokért, kerubokért, ökrökért, pálmákért és ananászokért húsz várost és talut ajándékozott Salamon az építész névrokonának, Hiram tiruszi királynak, és Hiram ezt az ajándékot csekélynek találta; olyan hallatlan fényűzéssel épült az Űr szentélye, Salamon palotája és a kis palota Miilóban, az uralkodó felesége, a szépséges Asztisz, Szusszakim egyiptomi fáraó leánya számára. A körösfát, amelyből később a folyosók és lépcsők korlátjai, hangszerek és a szent könyvek kötése készült, Sába királynője küldte ajándékul Salamon királynak, a bölcs és gyönyörű Balkisz, oly temérdek illatos füstölővel, jószágé olajjal

Kuprin:

Salamon király legnagyobb szerelme

és drága illatszerrel együtt, amennyit eddig még sosem láttak Izraelben.

A király gazdagsága évről évre növekedett. Minden esztendőben háromszor tértek meg a kikötőbe hajói, a „Tarzisz“, amely a Földközitengeren járt és a „Hiram“, amely a Fekete-tengeren vitorlázott. Elefántcsontot hoztak Afrikából, majmokat, pávákat és antilopokat; gazdagon ékesített szekereket Egyiptomból, élő tigriseket és oroszlánokat, valamint állati bőröket és szőrmét Mezopotámiából, hófehér lovakat Kuvából, aranyhomokot Parvaimból, hatszázhatvan talentumnyít minden esztendőben, mahagónit, ébenfát és szantálfát Ofir országából, tarkaszövésű asszír és csodálatos mintájú kalahi szőnyegeket: Tigiat- Pileazar király ajándékait, művészi mozaikokat Ninivéből, Nemrótból és Szárgonból; káprázatos mintájú szöveteket Hatuárból; arannyal kivert serlegeket Tiruszból; Szidonból színes üvegeket, Puntból pedig, a Bab e) Mandeb vidékéről, ritka illatszereket: nárdust, aloét, fahéjat, sáfránt, ámbrát, mosuszt, mirrhát és tömjént, amelyeknek birtoklásáért nemegyszer véres háborúkat kezdtek az egyiptomi fáraók.

Az ezüst Salamon király Idejében olyan értéktelen lett, mint az egyszerű kő, a mahagóni pedig nem drágább a közönséges szikomornái, amely a völgyekben nő.

Porfirral borított kőfürdőket, márvány vízmedencéket és hűsítő szökőkutakat építtetett a király, megparancsolván, hogy a vizet a Kedronba ömlő hegyi forrásokból vezessék beléjük, a palotát pedig kertekkel és ligetekkel vette körül és szőlőt ültetett Bál Hamonban.

Negyvenezer öszvér és szekeres lő állott Salamon istállóiban, tizenkétezer meg á lovasság számára; naponta hordták be a tartományodból az árpát és a szalmát az állatoknak. Tíz hízott ökör és húsz legelésre fogott, harminc mérő búzaliszt és hatvan másfajta, száz akó különféle bor, háromszáz birka, azonfelül tömött baromfi, szarvas, vadkecske és dámvad ment át naponta a tizenkét felügyelő kezén és került Salamon asztalára, valamint udvartartása, kísérete és testőrsége asztalára. Az ötszáz legerősebb és legbátrabb harcos közül hatvan tartott válta-