A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-17 / 20. szám

Eső ... eső ... mint novemberben, pedig április van, tavaszt váró április. De egyelőre csak a szivekben virágzik ki a tavasz? Vagy tán az Ifjú szívekben időtlenül tavasz van? Mindig napsütés? Örök kikelet? Az, egészen biztosan az. Marika és Kati, a két gimnazista a békéscsabai Szlovák Kollégium lakúja ezt bizonyltja. Nemcsak szóval, tettel, hanem tavaszi Ifjú mosollyal is. S ahogy árad belőlük a szó, ragyogni kezd a nap, virágot bontanak a fák, zölddell a vetés.

— Én könyvtáros leszek — mondja Kati. S homlokán aprócska felhők futnak fel a tavaszi égre, mert mégiscsak gond, ha az ember a jövőjéről beszél. A jövőjéről, amely ígérettel teli, s amely végre elhozza a felnőtt kort, mert ha 18 éves korában felnőtt Is egy lány, a kollégiumban még gyerek. Ogyis beszélnek ők ketten, mint két nagy gyerek, kicsit kapkodvo a levegőt, hadarva, mintha ezerszer elmondott, végiggondolt dolgot mesélnének.

Ganyu Marika azt mondja el, milyen jó Itt. Az Igazgató és Hidasi Tibor, a nevelő tanár Időközben visszament az Irodába. Úgy gondolják, hadd beszéljenek a gyerekek, tanári felügyelet nélkül. De a hang mégsem változik. Marika a kollégiumon túl Békéscsabáért Is rajong. Négy éve él itt. Nagyon messze az otthon. Tlborszállás. Ritkán jár haza, látogató alig jön Csaknem elszakadt, csak a szünidők s az emlékek kötnek. Itt lett nagylánnyá, e kollégium nevelte, s e város, amelyről mindent tud, azt, hogy a történelem hajnalán már lakott hely volt. Azt, hogy a város elődjét III. András idején Shabamezey-nek hívták. Aztán elpusztult, elvitte a török dúlás Csak 1710-ban Jelent meg újra Itt az ember, Hontból, Nógrádból jöttek, szlovákok. S vállalkoztak arra, hogy a kietlen vidékből újra emberhez méltó helyet varázsoljanak. Ezek az ősök, akiknek ükunokái most Itt tanulnak, e kollégium falai között és a város több szlovák iskolájában.

A környékre való elsőosztályos kisgyerekek Is laknak a kollégiumban. ök még néha pltyeregnak, a mamát hívogatják, mint ahogy a tanyákon a mamák Is sírdogálnak, fiaikat, lányaikat szőlítgatják álmukban. De ez az útja az emberré válásnak, ébren ezt tudják. S ezért hagyják, hogy átessenek a gyerekek a nagy próbán A kollégium segít. A nevelők s a többi gyerek. S egy-két hónap múlva a kislegényke, leányka megszokja, hogy csak vasárnap látja a mamát. És tanul, hogy hogyan, ml sem bizonyltja Jobban, mint a számok.

A gimnáziumban végzettek mintegy 50 °/o-a jelentkezik főiskolára. Tanítónak, tanárnak, orvosnak, mérnöknek. S tavaly a Jelentkezettek 80 %-át felvették. Nem azért, mert nemzetiségiek, hanem azért, mert jól felkészültek, megálltak a helyüket a felvételin. A

Urbán Kati: Falust könyvtáros leszek.

A kollégium

Kati és Marika az életre készül

(Látogatás a békéscsabai Szlovák Kollégiumban)

gyerek hamar megérzi, hogy mit Jelent egyszerre két nyelvet tökéletesen tudni, vállalja a jobb, több tanulást.

A gimnáziumban 1953-ban érettségiztek az első fecskék. Az általános Iskolát azonnal a felszabadulás után megszervezték, ahogy Hrabovszky Pál, az Igazgató mond Ja:

— A szlovákság, alkotmány adta joga alapján már 1945-ben anyanyelvén tanulta az ábécét. Azóta egy rövidke megszakítással — amikor az áttelepítési csere folytén elnéptelenedett az iskola — folyik Itt a munka. Mert nem minden szlovák család ment el. 1949-ben már az Itt maradottak gyerekei tanultak a csabai szlovák általános iskolában és szlovák gimnáziumban.

Nemcsak nemzetiségi misszió, amit Itt a kollégiumban ős az Iskolákban végeznek, hanem talán ennél több Is; részlete annak a nagy munkának, amelyet a tanyasi tehetségek megmentéséért tesznek Magyarországon. Mert a kollégium lakói szinte valamennyien távoli falvakból, tanyákról jöttek, az elnéptelenedett messzi kis tanyasi Iskolák helyett a legmagasabb színvonalat kielégítő Iskolákba Járnak Itt. S így a kis Jánosokból, Julikákból, bunfordi tanyasi gyerekek helyett művelt emberkék lesznek.

A kollégium ébren tartja a falu, a tanya szeretetét. Már említettük, nagyon sokat jelentkeznek tanítónak. Vállalják a falusi tanárságot Is. Urbán Kati például könyvtáros akar lenni.

— Szép, talán legszebb megyei könyvtárunk a békéscsabai, Jó oda járni — mondja Kati. — Jó lehet ott dolgozni, de ha egyszer én kapok egy kis falusi könyvtárat, boldog leszek. Igaz, nem lesz Ilyen fényes, nem lesz ennyi könyv, de Jönnek majd a nénlkék, a gyerekek, s könyvet lehet a kezükbe adni. — Hallgatom s nézem ezt a hamvas arcú, sudár lányt, misszióról álmodik, hiszi, hogy nagyon szép lesz az élete, ha a missziót, amit vállal, teljesíteni tudja. S én Is hiszem, ha az első kudarc sikertelensége nem töri meg, szép lesz az élet, a harc, amely rá vár és amelynek a végén

győzelemmel kell végződnie. Csak bírja ki a nehéz perceket. Kívánom neki, őrizze meg ezt a rajongást, ezt az életszeretetet, amely a másokért való munkában, a másokért való tevékenységben válik teljessé. Nagykamarásról jött, kis falu Békés megyében. Gondolom befogadja majd a főiskola elvégzése után könyvtárosnak.

Hallgatom a szavakat, arról beszélnek a lányok, hogy nem Jelent a kollégiumi élet elzártságot, nem nevelik a gyerekeket búra alatt, önállóságra, munkaszeretetre, emberszeretetre tanítják itt a legkisebbet, és a legnagyobbat is. A tanári kar az Iskolákban s a nevelő testület itt a kollégiumban hiszi, hogy hivatásának teljesítésével szolgálatot tesz az emberiségnek. S az Itt fölnevelkedettek Is vállalják ezt a szolgálattételt, talán hadd bizonyítsam azzal, hogy a kollégium nevelőinek 40 %-a, a szlovák gimnázium és általános Iskola tanári karának pedig több mint 50 %-a itt, abbén az Intézetben volt növendék.

Sárospatak ős Debrecen híre, a régi kálvinista kollégiumok törtéuelemformáló szerepe Jut eszembe. Lám csak a modern korban Is ragad a példa. Elfogódottan írtam, de nem tehettem mást, ez az érzés kerített hatalmába, talán mert ennek a kollégiumnak a levegője Ilyen, és aki azt szívja, akár rövid Időre Is, tán ugyanazt érzi, mint aminek én Itt hangot adtam.

H. SZABÓ JÓZSEF

Sajnos zsúfoltak a tanuló termek. A lányok a folyosóra szorultak. A sorban az első Gúnya Marika, ö a messzi Tlborszállásról főtt, Szabolcs bál, s oda akar visszamenni Mátészalkára műszaki rajzolónak