A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-05 / 14. szám
1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig Európán. Párizs, Bécs, Milánó, Berlin népe után március 15-én a pesti ifjúság is megmozdult. 1848-ban, a magyar nemzet haladó osztályai, a pesti plebejus tömegek vezetésével, a köznemesség támogatásával forradalmi harcba szálltak Magyarország nemzeti függetlenségéért és polgári átalakulásáért. E nemzeti szabadságharcnak Kossuth mellett egyik legnépszerűbb alakja Klapka György honvédtábornok volt. Rendkívüli katonai tehetsége, s vonzó egyénisége csakhamar ismertté tette nevét országszerte. Az utókor és az európai közvélemény előtt pedig mint Komáro n rendíthetetlen védője írta be nevét a történelem nagyjai közé. Neve eggyé forrott a szabadság szent gondolatával, ás a Kárpátok alatt már rég lebukott a „pro libertate“ feliratú zászló, mikor Klapka még évek múlva is vívja a maga szabaságharcát Európa különböző országaiban. Nem szűnt meg soha és sehol a zsarnokság kíméletlen üldözője lenni, és a forradalmár katona fáradhatatlanságával rótta Európa országait, s magasra emelte mindenütt a szabadság fáklyáját. S most, hogy születésének másfélszázadik évfordulójához érkeztünk, tisztelettel gondolunk nemes alakjára, s gondolatban meghajtjuk emléke előtt a hála és kegyelet zászlaját. Klapka György 1820. április 7-én született Temesvárt, ahol atyja akkoriban polgármester volt. Családja morva eredetű, s II. József idején vetődött el Magyarországra. Az ifjú Klapka egyideig szülővárosában, Temesvárt nevelődött s atyja papi pályára akarta adni. A fiatalember érdeklődése azonban másfelé irányult. Temesvár után Kecskeméten majd Szegeden folytatja tanulmányait. Tizennyolc éves volt, mikor a karánsebesi katonai iskolába adják, ^nol főként a matematika iránt tanúsított élénk érdeklődést. 150 éve született KLAPKA GYÖRGY a forradalom katonája Kívánságára atyja, mindent lekövetett, hogy fiát a bécsi magyar testőrségbe vétesse föl, miután előzőleg a tüzérségnél teljesít szolgálatot. öt esztendeig volt a nemesi gárdánál, majd szolgálatának leteltével a tizenkettedik határőr ezredhez vezénylik főhadnagyi ranggal. Ekkor süvít végig az országon a párizsi februári forradalom híre, amely egyszeriben más fordulatot adott Klapka életének. Május 18-án jelent meg a miniszterelnök felhívása a nemzetőrség felállítására. Klapka rögtön jelentkezett belépésre, és mint volt rendes hadseregbeli főhadnagynak századosi rangra volt kilátása. Eatthányi Lajos miniszterelnök azonban fontos küldetéssel bízta meg, és Erdélybe küldi a székelyekhez. Klapka vállalta a kényes megbízatást, noha szerfölött veszedelmes dolog volt a felfegyverzett és dühöngő román lakosságon keresztül eljutni a Székelyföldre. A feladatot fényesen teljesítette. Népgyűléseket tartott, s a székelyeket feleskettette, hogy hűséges védői lesznek a nemzeti ügynek. Pestre való visszatérte után a hatodik honvédzászlóaljhoz nevezik ki — századosi rangban— és, Szegedre, majd innen a lázongó Délvidékre, a harctérre vezénylik. 1848. szeptember 20-án Battyány újra Pestre rendelte. Most azt a fontos megbízatást kapta, hogy menjen Komáromba és gondoskodjék a vár megvédéséről. Tudta, hogy határozott fellépésre lesz szükség, mivel a komáromi őrség még javában hányódott a császárnak tett eskü és a magyar alkotmányra tett eskü között. Ügyes csínnyel sikerült elérni azt, hogy az őrség, amikor a vasárnapi istentiszteletről visszatért, a belső vár udvarán a magyar lobogó alatt újabb esküt tett a magyar alkotmányra. Ezzel Komárom az ország legnagyobb erődítménye szilárdan a nemzet mögött állt. Klapka föllépésének kiváló katonai létesítményeit a kormány is elismerte, és őrnaggyá léptették elő az ifjú katonát. Komáromból Nagyszombat, majd Pozsony alá rendelik. Seregteste itt egyesül Guyon egységeivel, és Simonies osztrák generális hadseregét Morvaországba nyomja vissza. 1848 utolsó hónapjában a hadügyminisztériumba rendelik, és megbízzák a vezépkar irányításával. Működésének színterét azonban csakhamar Pestről Debrecenbe teszi át, a kormánnyal együtt az új fővárosba költözik. Közben a felsőtiszai hadsereg válságos napokat él át — Kassa mellett vereséget szenve.d — és a kritikus hadihelyzetben Kossuth 1849 január 7-én magához kéreti Klapkát, és rábízza az eléggé demoralizált hadsereg vezetését. Kossuth egyúttal ezredessé lépteti elő a fiatal vezért. Klapka szervező munkája eredményeként a szétzüllött hadsereg sorai rendeződnek, sőt elentámadásba lendül, és január 22-én Tárcáinál, január 23-án Bodrogkeresztúrnál fényes diadalt arat Schlick császári tábornok seregei felett. 1849 tavasza a szabadságharc történetének legfényesebb időszaka lett, és a tavasszal együtt a magyar fegyverek sorozatos győzelmei következtek el. A Tisza vonalától kiinduló magyar főerők legendás haditettekkel írták be nevüket a magyar hadtörténelembe. A Délvidéken Damjanich viszi győzelemre a szabadság ügyét. Erdélyben pedig Bem apó bámulatos hadmozdulatokkal leveri a román felkelő seregeket, és megtisztítja Erdélyt a császári csapatoktól. A fősereg pedig Görgey és Klapka vezetésével Hatvan, Szolnok, Tápióbicske mellett arat fényes diadalt, ezzel megnyitva az utat Pest és Komárom felmentésére. A döntő jelentőségű isaszegi diadal hőse Klapka volt, kinek bátor hadvezéri tettét elsőként maga Görgey ismerte el. Érdemeinek elismeréseként április 6-án tábornokká léptetik elő. keszegről Vácnak vonult seregével, és célja volt az ostromlott Komárom felmentése. Vácnál új győzelmet aratott Klapka. De még fényesebb diadala volt a nagysallói ütközet, amelyet április 19-én nyert meg. Diadalról-diadalra, így jutott Komárom alá. Április 22-én pedig bevonult Komárom várába, ahol a lakosság és a várőrség örömrivalgással fogadta. Komárom elfoglalása után rövid időre leteszi a marsalbotot, és mint hadügyminiszterhelyettes vesz részt a kormány munkájában. Buda. felszabadítása után azonban lemond miniszteri megbízatásáról és Komáromba jön — jövendő dicsőségének színhelyére — ahol Guyontól átveszi a vár parancsnokságát. Komárom védője Mint komáromi várparancsnok tette nevét halhatatlanná, és az utókor számára ezen hősi tette font glóriát homioka köré. Az osztrák és orosz innvázió után Komárom egyrészt támasza volt a magyar seregnek, másrészt pedig védője az ország nyugati részének. Világosnál már rég lebukott a szabadság csillaga, amikor a komáromi vár fokán még mindig a szabadság zászlója lobogott. A vár ismét ostromgyűrűba került. Még het(.v«-:n át állta az ellenség rohanjak, és közbe-közbe kirohanásokat intéz Klapka tábornok, s az osztrákokat hol Győrig, hol pedig Bicskéig szorítja vissza. Utolsó győzelmes kirohanásának emlékét idézi az ácsi erdőben felállított emlékmű, mely után Klapka tábornok lelkes hangú, bátorító szózatot intéz a Dunántúl lakosságához, melyben zászló alá hívja a népet. Klapka és katonáinak vitézsége azonban ekkor már nem tudta megmenteni a nemzeti szabadság ügyét. Görgey levele és Pétervárad feladása meggyőzték, hogy az önfeláldozás, és elszántság többé már nem segíthet. Klapka megpróbálta, hogy Komárom átadása árán amesztiát jutasson az egész országnak, de ezeket a föltételeket Haynau mereven visszautasította. - így nem tehetett egyebet, mint hogy legalább Komárom hősi védőinek szerezze meg azokat az előnyöket, amelyek még megszerezhetők voltak. A humanizmus s a józan belátás egyaránt parancsolta, hogy Klapka végül eltökélje magát arra a fájdalmas megadásra, amelyet a harkály! kapitulációs szerződés fejezett be. Puszta-Harkályon — Komárom mellett — folytak a feladási tárgyalások. De hogy közben micsoda indulatok hullámoztak a magyar parancsnokok lelkében, annak örök szép dokumentuma marad az az utolsó napiparancs, amelyet a vár átadása előtt intézett katonáihoz. „Bajtársak! Keblem elszorul, amidőn utoljára szólok hozzátok, hozzátok, akikhez engem oly sok öröm és bánat, annyi drága honfivéren vásárolt dicsőség és a legszentebb kötelesség közös érzelme eltéphetetlen láncokkal kötöz. Nem régen léptünk erre a szép, de küzdelmes pályára. A legnemesebb önfeláldozással küzdöttünk kitűzött célunk eléréséért. Megtettük, amit emberi erő megtenni képes és pirulás nélkül állhatunk meg Isten és a világ itélőszéke előtt... amelyen ugyan elvérezhetünk még, de a haza ügyének nem tehetünk többé szolgálatot....... Fogadjátok ezért a férfias és elszánt küzdelmeitekért a hazánk legforróbb köszönetét. Fogadjátok egyszersmind az én legszívesebb legbensőbb búcsúmat is. Isten veletek! Komárom, 1849 október 3. Klapka tábornagy.“ Az emigráció évei Komárom átadása után, amely a magyar szabadságharcnak utolsó akkprdja volt, Klapka előbb Londonban, utóbb Genuába, majd Svájcba ment. Távol hazájától sem tévesztette el szeme elől az emigrációnak legfőbb célját, a szabadságharc újrakezdését. 1853-ban az orosz—török háború kitörésekor Konstantinápolyba utazott, hogy fölajánlja kardját Törökországnak az oroszok ellen. Amikor 1859-ben kitört a háború Ausztria és Olaszország között, Klapka Turinba siet és ott Kossuthtal és Teleki Lászlóval megalapította a Nemzeti Igazgatóságot, és Magyarországnak az Andria felől indítandó felszabadítását készítette elő. Terve megvalósítását azonban a hirtelen jött villafrancai békekötés meghiúsította. Tárgyal Cavourral a piemonti miniszternőkkel, és megnyerve a magyar ügynek, Garibaldival és Türr Istvánnal új akciót készít elő hazája felszabadítására Horvátországban és Dalmácián keresztül. A francia és piemonti kormány titkos megbízatását élvezve folytat tárgyalásokat Obrenovics szerb, és Cuza román fejedelemmel. Klapka olasz és francia segítséget ígért a balkáni fejedelemségnek, abban az esetben, ha támogatják az olasz és magyar szabadságmozgalmakat. A Magyarországra induló felszabadító sereget Klapka és Türr vezették volna. A nemzetközi erőviszonyok alakulása azonban nem kedvezett a nagyvonalú terv megvalósításához. Több alkalommal tárgyalt Garibaldival, s a liberális gondolkodású Napóleon Jeremos herceggel, úgyszintén fogadta őt, mint a magyar légió parancsnokát, Viktor Emánuel olasz király. Magyarország felszabadítására 1866-ban nyílt újabb lehetőség. A két német nagyhatalom, Ausztria és Poroszország között fegyveres konfliktus robbant ki. Ekkor Felső-Sziléziában magyar légiót szervezett, hogy ezzel betörjön Magyarországra, és hogy támogatva a poroszokat, megtámadja Ausztriát. Ennek érdekében személyesen tárgyal Bismarck porosz kancellárral is. Ámde alig lépi át seregével a Jablonkai hágót, a hadviselő felek között létrejött a béke, aminek folytán Klapka kénytelen volt visszavonulni. így próbálkozott mindig és mindenütt, hogy az osztrákok ellenségeivel szövetkezve megtorolja a szabadságharc leverését, és állítsa helyre hazája szabadságát. Soha meg nem nyugvó lelke törhetetlen erővel szolgálta a nagy ideált — ezért minden áldozatra kész volt — Magyarország szabadságát. Életében döntő változás állt be az 1867-es kiegyezéssel, — amely amesztiát adott a forradalom valamennyi résztvevőjének —- s így lehetőség nyílt a Magyarországra való visszatérésre. Forradalmár-katonai működését 1876-ban az orosz—török háború alkalmával újította fel, amikor hadi tanácsokkal támogatta a törököket az Oroszország elleni harcban. A forradalmár-katona 1892 május 17-én fejezte be az örökkön lázban égő életét. Harcban elfáradt teste a Kerepesi temetőben — a nagy kortárs, Kossuth Lajos sírja mellett — találta meg örök nyugodalmát. Klapka tábornok a hadvezéri marsallbot mellett kiváló művelője volt az írásművészetnek is. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, megírva emlékiratait, továbbá a szabadságharc történetét, s még számos kisebb-nagyobb történelmi értekezéssel és tanulmánnyal gazdagította a hazai szakirodalmat. Klapka György legendás s délceg alakját költők, írók és művészek jelenítették meg műveikben és méltán tekinthetjük kiváló katonai képességeinél fogva történelmünk egyik legnagyobb hadvezérének. Komárom hálás közönsége pedig 1896-ban — Róna József alkotásában — impozáns bronzszoborral rótta le kegyeletét a szabadság bajnokával szemben, kinek sorsa valamikor annyira egybeforrott Komáromnak véres tragédiájával. SZÉNÄSSY ZOLTÁN
