A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-08 / 5. szám

A biölraí dráma vége 19?Ö. január ÍZ. — Á biafral rá­dió időről időre megszakítva rag­gal óta. sugárzott zenés műsorát közli hallgatóival, hogy rövidesen közvetíteni fogja Philip Efftong­­aak, a biafral hadsereg vezérkari főnőkének beszédét, akit egy nap­pal korábban, az országból való távozása előtt Ojukwu tábornok kinevezett a biafral fegyveres erők főparancsnokává. Beszédében az­után Efftong vezérőrnagy bejelen­ti: egy kijelölt küldöttség, Mbía­­nef ügyész vezetésével, készen áll arra, hogy bárhol találkozzék a szövetségi kormány képviselőivel és megkösse a békét az Afrikai Egységszervezet határozata értel­mében. Efflong tábornok felszó­lító a biafral csapatokat, hogy te­gyék le a fegyvert a nigériai szö­vetségi kormány csapatai előtt. Ugyanilyen értelmű nyilatkozatot tesz a Mark Press bíafrai sajtó­iroda genfi képviselője Is. Az ibo egységek elfogadták új parancsnokuk, Efflong vezérőr­nagy fegyverletételt felszólítását, Biafra kapitulált. Pontosan két év, hat hónap és hat nap után véget ért a nigériai polgárháború, befejeződött a la­­gosl központi kormány haderőinek hét A Csehszlovákiai Magyarok Társa dalmi ás Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Fhszerkesztü Major Ágoston Főszerkesztő helyettesek: Mács Józset és Ozsvaltl Árpád Szerkesztők: l.ovicsck Béla Nagy László Nagy Lajos Ordódy Katalin Péter László tarjáin Andor Grafikai elrendezés: Csáder László Fényképész. Prandi Sándor Szerkesztőség: Bratislava, Obchod ná u. 7. Postaijuk C 338. Telefon: főszerkesztő 341-34 szerkesztőség 328-65 Terjeszti a Posta Hírlapszulgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és* levélkézbesítő. iUiÜöldro szóló előfizetéseket el intéz: PNS. - Üstredná expedícia t latié. Bratislavu, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyoindaválla lat. Bratislava, Štúrova 4. előfizetési díj negyed évre 28, — Kés, fél évre 52, - * es, egész év re 104, Kés. Kéziratokat nem őszünk "*eg és nem küldünk vissza. és a bíafrai szakadár kormány csapatainak öldöklő küzdelme. S az eredmény? Több mint két­millió halott *— jórészt a polgári lakosság, a gyerekek, asszonyok, öregek Köréből, akiket valósággal megtizedeltek az éhínség és a hiá­nyos táplálkozás következtében ki­tört járványok, és ötmillió mene­kült. Az emberbarát szervezetek, a Vöröskereszt, az ENSZ, egyes eu­rópai, ázsiai ás afrikai kormányok közbenjárása, támogatása alig eny­hítette a btafrai nép szenvedéseit, sőt tetézte őket, hiszen a háború elhúzódott. Nigéria hatalmas kolosszus, Afrika legnépesebb állama. Közel egymillió négyzetkilométer terüle­tén 55 millió ember él. Határai nem véres háborúk eredményekép­pen alakultak ki, mint általában az európai országok határai, ha­nem a gyarmatosítók vonták meg, mint mindenütt Afrikában, saját érdekeik szerint. Amikor a múlt század közepén az erősebb afri­kai törzsek, népek háborúkkal terjesztették volna ki érdekszférá­jukat, megjelentek a gyarmatosí­tók és „pacifikálták“ őket. így ke­rültek össze egy-egy gyarmati tar­tomány határain belül más-más törzsi hagyományokkal rendelkező, eltérő kultúrájú és vallású népek. A felszabadult gyarmatok azután mint független országok megtűr tották a gyarmatosítók által meg­vont határaikat, mint etnikai, köz­­igazgatási és gazdasági kereteket, $ a mai afrikai államok vezetői úgy tartják, hogy ezeken nem sza­bad erőszakosan változtatni. A Nigériai Államszövetség, meg alakulása óta, súlyos belső nehéz­ségekkel küszködik. A lakosság ki­­seüD-nagyobb törzsekből, népcso­portokból tevődik össze, s él a törzsi szellem, minden jellegzetes­ségével. A gazdasági elmaradott­ság a szellemi fejlődést Is akadá­lyozza, s nagy szerepet játszik a vallási megosztottság is. A három — körülbelül azonos lélekszámú — legnagyobb törzs közül a hausz­­szák és a jorubák mohamedánok, az Ibúk keresztények, a lakosság többi része törzsi animista vallá­sok híve. A polgárháborút előidéző össze­csapások okai Is jórészt a törzsí­­valläsi ellentétekből fakadtak, bár gazdasági tényezők Is hozzájárul­tak a válság kirobbantásához. Az Ibók törzse kulturális színvonalban elismerten az afrikai átlag fölött áll, de éppen viszonylagos fejlett­ségük és műveltségük tudatéban becsvágyuk, hatalmi céljaik és uralkodási vágyuk tekintetében Is az élen Járnak, s tgy Nigéria ön­állóságának kivívását, 1960 októ­berét követően fokozatosan ma­gukhoz ragadták az ország Irá­nyítását és a gazdasági vezetést. A joruba és a haussza törzsek emiatt lázadozni kezdtek, s 1966- ban Yakubu Gowon alezredes ál­lamcsíny útján magához ragadta a hatalmat, Gowon haladó szellemű progra­mot hirdetett: kijelentette, hogy a belső szilárdság megteremtésén, a gazdaság fejlesztésén fáradozik, arra törekszik, hogy az államszö-Yakubu Gowon nigériai államfő, a szövetségi haderők főparancsnoka I főbbről I munkatársaival tárgyal. Balról S. O. Wey rendőrfőnök és Alhadzsl Kam Szülém, a nigériai flotta parancsnoka, Szövetségi Katonák előnyomulás közben. vétség népei egyenlők legyenek, senki se érezze magát hátrányo­san megkülönböztetve. A fékevesz­tett indulatoknak azonban már nem lehetett gátat vetni, a gyű­lölet véres leszámolásban robbant ki. Röviddel a puccs után szélső­séges elemek egyetlen éjszakán 30 000 lbót mészároltak le. Adumegwu Ojukwu ezredes ek­kor határozta el, hogy a keleti tar­tományt kiszakítja az államszövet­ségből és Biafra néven autonóm tartományt alakit. Biafra kormá­nya kezdetben nem követelt mást, mint Gowon elnök programjának megvalósítását, a szövetségi kor­mány azonban .megfenyegeti az tbókat, hogy fegyverrel kényszeríti vissza a tartományt az államszö­vetségbe. A szakadárok erre saját kezűkbe vették sorsuk Irányítását: Ojukwu kikiáltotta az önálló ál­lamot. Ez volt a vág kezdete. Biafra és népe vétett az afrikai megújhodási és egységszllárditásl törekvések ellen, tehát nem számíthatott az afrikai országok részéről megér­tésre vagy támogatásra. A másik baj az volt, hogy a nagyhatalmi érdekek középpontjába került. Mert a keleti tartománynak van egy fontos ásványi kincse: az olaj, s a biafral olajmezök különösen fontosak lettek, amióta az Izraeli­arab háború kitörését követően megszűnt a Szuezi-csatorna for­galma, s a közel-keleti olajat nagy kerülővel, a Jóreménység foka kö­rülhajózásával lehet csak eljuttatni Európába. A dráma előidézésében, a válság kirobbantásában tehát a törzsi el­lentéteken kívül külföldi körök közvetlen beavatkozását sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nagy-Brí­­tannla — a Brit Vllágközösség egysége megóvásának érdekében — nyíltan a nigériai szövetségi kormányt, titokban Blafrát támo­gatta, Franciaország szerette volna kiterjeszteni afrikai befolyását, szívesen rátette volna kezét az olajkoncessziókra, ezért Biafra nyílt támogatása mellett döntött. A Szovjetunió és az európai szo­cialista országok következetes és egyértelmű magatartást tanúsítot­tak a válságban: mindenkor azt az elvi állásfoglalást juttatták kifeje­zésre, hogy Afrika és Nigéria jö­vője szempontjából nem a törzsi széthullás a kívánatos, hanem az országon belúl és az egész konti­nensen az egység megteremtésének szolgálata. A lagosl szövetsági kormány ezért kapott politikai, diplomáciai, gazdasági segítséget elsősorban a Szovjetuniótól és a többi európai szocialista országtól. — ta —

Next

/
Oldalképek
Tartalom