A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-28 / 26. szám

az egyéni beszélgetésekre irányítsák, amelyek a tagsági könyvecskék cseréjével kapcsolatban követett eljárás legfőbb formái maradnak.

Szükségesnek tartjuk, hogy ehelyütt néhány szóban kitérjünk a párt viszonyára is az értelmiség irányában. Voltak olyan hangok, hogy a tagkönyvcsere-akció az értelmiség ellen irányul, hogy a párt megszabadult az értelmiségtől. Nyíltan meg kell mondani: a párt megszabadul a jobboldali opportunizmus híveitől és szervezőitől, a karrieristáktól és a társutasoktól, a passzív párttagoktól és azoktól, akik nem állták meg a sarat. Nem szakít az értelmiség egészével — mint ahogy nem szakít a társadalom egyéb osztályaival és rétegeivel sem —, azokkal az egyedekkel szakít, akik nem méltók arra, hogy tagjai legyenek a pártnak, akik hűtlenek lettek a párthoz és eszméihez. Nem az a döntő, hogy ezek az egyének milyen társadalmi rétegből származnak. A döntő az, hogy a párt érdekében vagy ellene dolgoztak-e. A pártnak nincs oka, hogy megváltoztassa viszonyát a dolgozó értelmiség iránt. Mint ahogy a múltban, ma is számol aktív együttműködésével s megadja nekik az alkotó tevékenység távlatait és a szocializmus érdekében végzett elkötelezett munka feltételeit.

A párt egysége nélkülözhetetlenül szükséges!

A központi bizottság a párttagokhoz és -szervezetekhez intézett levelében, a párt vezető tényezőinek hivatalos beszédeiben ismételten hangsúlyozta, hogy a jelen időszakban nálunk a fő veszély a jobboldali veszély, hogy éppen itt van harcunk fő arcvonala. Ezt a harcot semmivel sem szabad gyengíteni. Biztos, hogy a jobboldal szívből kívánná a kétlrontos harcot — a jobboldali és a „baloldali“ elhajlás ellen —, mert könnyen ki tudja számítani, hogy ez gyengítené a pártot, szétforgácsolná erőit és így gyengítené a jobboldal elleni támadást. Ezért hangsúlyozza a párt az eszmei és szervezeti egységet, ezért követeli meg alapszabályzatának következetes megtartását és el van tökélve, hogy érvényt szerez neki mindenkivel szemben, tekintet nélkül pozíciójára és érdemeire. A párt nem lehetne avantgarde, harci élcsapat, ha nem lenne meg a szigorú fegyelem soraiban, ha nem nyilvánulna meg egységes akció, egységes akarat, ha nem tartanók be felépítésének, különösen a demokratikus centralizmusnak és a párt belső demokráciájának aiapelveit. Elkerülhetetlenül szükség van a párt egységére. Ez egyenesen a párt törvénye. Ezeknek az alapelveknek a megsértése a múltban — és nemcsak a mi pártunk történetében — végül is a párt meggyengüléséhez vezetett, lépéseket jelentett visszafelé.

Nem játék a számokkal

A CSKP KB levelében, sem egyetlen más pártdokumentumban sincs szó a tagkönyvcserével kapcsolatban valamiféle előre megadott számokról. A központi bizottság levele és elképzelései feltételezik, hogy azonos mértékben kerül végrehajtásra a pártvonal, hogy önkényesen senki sem tesz hozzá és senki sem vesz el belőle semmit. A központi bizottság abból indul ki — végüiis így kell lennie bármely határozat vagy irányelv alkalmazásával kapcsolatban —, hogy a pártszervek hatáskörükön belül a helyileg adott konkrét helyzetre fognak támaszkodni. Ennek a tényleges, egészen konkrét politikai helyzetnek kell végül is döntőnek lennie abban a vonatkozásban, hogy ennek vagy annak a szervezetnek hány tagja marad a pártban, közülük hányat zárnak ki és hányat törölnek. Semmiféle olyan irányelvek nincsenek, amelyek előre megadott számokat tartalmaznának arra vonatkozólag, hogy enynyivel és ennyivel csökkenteni kell a tagok létszámát. Ilyen formálisan, alapos elemzés nélkül nem járhat el egyetlen pártszerv sem. Nincs itt szó a számokkal való játékról. Ami itt folyik, az a dolgok fontos politikai megoldása, a tagkönyvcserével kapcsolatos eljárás tartalma a lényeg. A cél az alapvető feladat megoldása — a párt megtisztítása mindazoktól, akik nem valók oda.

A központi bizottság igen józanul mérlegelte a pártban mutatkozó helyzetet, pártunk értékeléséből és hagyományaiból s főképp ennek az országnak a szükségleteiből, a szocializmus további fejlődésének szükségleteiből indult ki.

Semmi köze sincs egyesek nézetéhez, akik talán úgy fogják fel a pártot, mint a „kiválasztottak“ vagy az „igazságosak“ valamiféle kis szektáját. Sok derék, becsületes elvtárs van a pártban, akik nem rendültek, nem inglak meg és 19Ő8 januárja után életük legsúlyosabb pillanatait élték át. Mindenki ismeri környezetében ezeknek a nevét. Ezeknek az elvtársaknak a többsége most is becsületes magatartást tanúsít. Aktívan tevékenykednek a pártvonai megvalósításán,

A CSKP meg akar nyerni minden becsületes polgárt az együttműködés számára

Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a párt központi bizottsága a passzivitás leküzdésének, az kiderül a levél egész tartalmából. De hogy milyen nagy problémát jelent ez a passzivitás, arra rámutatnak éppen a beszélgetésekkel kapcsolatos tapasztalatok. Egyes elvtársak mintha megszokták volna a passzivitást, mintha csak ezt a pártmunka tartós részének tartanák. S amikor most szakítaniok kell a passzív elvtársakkal, keresik a módozatait, hogyan lehetne ezt elkerülni, mentségeket keresnek meg kifogásokat s a liberalizmus és az engedékenység hibájába -esnek — ezúttal a passzív tagok javára. Állandóan fel kell világosítani őket, milyen nehéz és igényes feladatok várnak a pártra, és hogy a passzivitás leküzdése nélkül a CSKF nem tudna átütőbb eredményeket elérni. Amikor a párt szakít a passzív tagokkal, akkor teszi ezt azért, mert ezek nem voltak és nem képesek teljesíteni a párttagsággal járó feladataikat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szakítana velük mint állampolgárokkal. Továbbra is számol becsületes munkájukkal, tudja, hogy talán beválnak a társadalmi sztarvezetek kevésbé igényes funkcióiban stb. Tudja, hogy számosán áldozatos munkát fognak kifejteni a szocializmus javára.

A pártszervezeteknek nem szabad elveszteniük sem a rájuk, sem a többi pártoukívülire gyakorolt befolyásukat. Az új feltételek között ke• I resni kell az együttműködés új és hatékonyabb formáit. A párt sohasem képzelte, hogy a szocializmust egymaga felépíti ebben az országban.

Vlagyimir Iljics Lenin az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt

VIII. össz-oroszországi konferenciája elé 1919. december 2-án benyújtott jelentésében — miként számos más beszédében és cikkében Is — mélyen elgondolkozott a párt és a többi állampolgár kapcsolatáról. Ezt mondotta:

„De néhány százezer párttag van az országban, amelynek több mint százmillió a lakossága. Hogyan lehet vezetni egy ilyen pártot? Először is, segítőtársa — s az kell hogy legyen — a szakszervezet, amely több millió tagot számlál, s másik segítőtársa: a pártonkívüliek konferenciái. A legalapvetőbb és a legsürgetőbb feladatok egyike: ezeken a konferenciákon közeledni kell tudni a nem proletár rétegekhez, leküzdeni az előítéleteket és a kispolgári ingadozást.

Pártszervezeteink sikerét nemcsak aszerint kell megítélnünk, hogy hány párttag dolgozik ezen vagy azon a munkaszakaszon, nemcsak aszerint, hogy milyen sikerrel folyik a tagok új nyilvántartásba vétele, de aszerint is, hogy helyesen és elég gyakran hívják-e össze a munkásoknak és a parasztoknak ezeket a konferenciáit, azaz hogy mennyire vagyunk képesek közel kerülni a tömegekhez, amelyek most nem lephetnek be a pártba, de amelyeket be kell vonnunk a munkába “

A szocializmus ügyét nem segítik tovább az érdektelen nézők. A pártnak meg kell szereznie és meg akarja szerezni valamennyi becsületes ember aktív, elkötelezett támogatását. Akik együtt munkálkodnak, együtt alkotják és valósítják meg politikáját. Ez csak akkor sikerül a pártnak, ha mindennapos gyakorlati politikájában megtalálja az utat mindazokhoz a rétegekhez, amelyek hajlandók az együttműködésre. Ezért minden aiapszervezetnek keresnie kellene e szövetség leghatékonyabb formáit. Nagyobb mértékben, mint bármikor ezelőtt, kell összehívni nyilvános pártgyűléseket, beszélgetéseket, nagyobb mértékben és hatékonyabban együtt kell működni a szakszervezettel, az ifjúsági szervezetekkel, a Nemzeti Front valamennyi társszervezetével. Mik a további teendők azokban a szervezetekben, ahol lezárultak a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések.

A párt sorainak megtisztítása mellett a tagkönyvcsere fö értelme volt és marad a párt aktivizálása, a szervezetekben mutatkozó passzivitás következetes leküzdése. A beszélgetés'ek lebonyolítása után megtisztult a légkör, új lelkesedéssel és új kedvvel fognak a párttagok a munkához. Az, hogy a kommunisták a beszélgetések folyamán konkrét feladatokat kaptak, megnyilvánult az egyes tagok és kollektívák munkaeredniényeiben. Egészben véve megnövekedett a pártszervezetek aktivitása. De nem mindenütt. Vannak szervezetek, ahol egyes párttagok úgy vélik, .hogy az új tagsági könyvecske kiadásával minden befejeződött. De ez nagy tévedés, nagy félreértés.

A jobboldali opportunizmus híveitől és szervezőitől, a karrieristáktól és társulásoktól megtisztított alapszervozetek további tevékenységét, munkájuk irányvonalát nem lehet sem az ösztönösségre, sem a véletlenre bízni. Már ma hozzá kell kezdeni a feltételek kialakításához, hogy a párt tevékenysége teljes mértékben megfeleljen a társadalomban játszott élcsapat szerepének. Ezért valamennyi alapszervezetnek olyan konkrét intézkedések kidolgozására és végrehajtására kell összpontosítania erőit, amelyek elősegítik a bizottságok, egész szervezetek akcióképességének fokozását és minden egyes kommunista aktivizálódását, a munka tervszerűségének, célirányosságának és konkrét tartalmának növekedését és a párt további politikai-eszmei megszilárdulását.

Ott, ahol már befejeződtek a beszélgetések vagy végükhöz közelednek, a pártbizottságoknak és a taggyűléseknek figyelmüket azoknak az időszerű problémáknak a megoldására kell összpontosítaniok, amelyeknek megoldása hozzájárul a párt vezető szerepének megszilárdításához és aktivitásának kibontakoztatásához.

Sok ötletet adott az alapszervezetek és a járási pártbizottságok aktivizálásához a CSKP KB Elnöksége 1970. május 22-én kelt anyagában. Az alapszervezetek bizottságai azonnal áttekintést kellene hogy szerezzenek maguknak a politikai, gazdasági és ideológiai munka terén mutatkozó gyengébb helyekről, az állami és a gazdasági irányítás különböző területein, valamint a társadalmi szervezetekben tevékenykedő kommunisták munkájáról. Meglontolás tárgyává kellene tenni az alapszervezeti bizottságok összetételét akcióképességiik szempontjából és esetleg javaslatokat tenni kiegészítésükre. A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések eredményei alapján — a szükségleteknek megfelelően — kellene jelölni tagokat az egyes funkciókba — mint a pártcsoportok vezetőit, az egyes társadalmi szervezetekbe, az utcai szervezetekbe stb. —, éspedig úgy, hogy a legjobban érvényesülhessenek tapasztalataik és képességeik.

A pártbizottságok konkrét intézkedésekkel segítik elő a szakszervezeti szervek konszolidálódásának meggyorsítását is a jelenlegi pártpolitika platformján, figyelmet szentelnek az ifjúsági szervezetben lejátszódó egységesítő folyamatnak stb.

A pártmunka gyengéje volt a műitban az ideológiai nevelés. Ezért egyetlen szervezet tervéből sem szabad hiányoznia az 1970—1971-es pártoktatás rendes tárgyi, személyi és szervezési biztosításának, valamint a propagandisták és a lektorok kiválasztása biztosításának.

Az elnökség az alapszervezetekhez intézett levelében hangsúlyozza, hogy a pártszervezetek munkája fontos alkotórészévé kell ismét lennie a kommunisták felvilágosító, meggyőző és szervező munkájának. A dolgozókat érintő problémákat rendszeresen meg kell tárgyalni velük a legkülönbözőbb és a legmegfelelőbb formákban.

A pártszervezeteknek ismét munkaterveket kell kidolguzuiok a pártpolitika jelenlegi feladatainak teljesítésére a párt tevékenységének valamennyi területén és szakaszán, e niunkatervek keretében fognak foglalkozni a helyi problémák megoldásával. Itt sok múlik majd a tervek megvalósíthatóságán, konkrétságén, a személyes felelősségen és a következetes ellenőrzésén.

A pártszervezetekre tehát igényes és felelősségteljes munka vár. De ugyanez vár valamennyi kommunistára. A párt számol minden egyes párttag aktív, magasan elkötelezett hozzájáiutasával. Csak így bizonyítja be, hogy jogosan kapta-e meg a pártkönyvecskét és hogy méltó-e arra, hogy tagja legyen a kommunista pártnak.

Fordította: — ta —