A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-14 / 24. szám
A Jőkai-szobor megkoszorúzása A Szlovákia magyarlakta vidékeiről összesereglett vers- és prózamondók, irodalmi színpadok és színjátszó együttesek tíz napig vetélkedtek, mutatták be tehetségüket, fejlettségüket és felkészültségüket. Immár hetedszer jöttek el a nagy mesemondó szülővárosába, hogy a szó és gondolat szépségével bizonyítsák akarásukat a szépért, jóért, hogy felelősségből fakadón, tudatosan jelezzék küldetésüket. Bár az utóbbi években elszaporodott a különböző jellegű, szándékú és jelentőségű rendezvények száma, a komáromi Jókai-uapok mégis kiemelkedik, országos méretű, rangos. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a nagy kulturális rendezvényt nagyszerűen kiegészítette, talán teljesebbé tette a csehszlovákiai magyar fényképészek eiső hivatalos kiállítása, de igen magas színvonalú Ĺehár-kiállítást rendezett a Dunamenti Múzeum is. Azonkívül a Madách Könyv- és Lapkiadó könyvvásárral egybekötött kiállítást rendezett. Azt mondjuk és állítjuk, jó, hogy van ilyen országos méretű rendezvényünk. Érezzük ezt az egész fesztivál alatt, különösen akkor ragad magával a túlfűtött lelkesedés, amikor a fesztivál kicsúcsosodását és befejezését jelentő ünnepi akadémiára kerül sor. Az idén is így volt ez. A zsúfolt nézőtér előtt színvonalas műsort adott a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Vezényelt Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, valamint Ágh Tibor és Janda Iván. Nagy élvezettel hallgathattuk Kobut Magdát, a budapesti Nemzeti Színház előadóművészét és Ferencz Éva énekesnőt. Végül következett a Jókai-szobor megkoszorúzása, ami nem mindennapi, felemelő érzés volt. Az elmúlt évekhez viszonyítva a vers- és prőzamondás színvonala elmaradt a várakozástól. Nem érződött ki a rendszeres munka, s ez figyelmeztető. Az alkalomszerűség, a kapkodó felkészülés aztán nem hozhatta meg a várt eredményt. A zsűri a szavalok II. kategóriájában nem is ítélhette oda az 1. és a 2. díjat. A 3. díjat a dunaszerdahelyi Szuchy Márta nyerte el. A III. kategóriában az 1. díjat a lévai Truhii Gabriella, a 2. díjat a bratislavai Forró Izabella kapta. A két 3. díjon a somorjai Pokkstaller Éva és a komáromi Jobbágy Mária osztoztak. A felnőttek csoportjában 1. díjat senki sem kapott. A 2. helyezést Kuczmann András, a 3. helyezést Bocsárszky Pál érte el. A prózamondók II. kategóriájában az első díjat az érsek újvári Misák Román nyerte el, 2. díjas a losonci Tari Mária, 3. díjas az ipolynyéki Kelemen Erzsébet lett. A III. kategória helyezettel: 1. Csontos Szilvia, 2. Dözsiczky Katalin, 3. Lukacsovics Mária. Ketten kaptak Jókai-emlékérmet, 10 versenyző kapta az írószövetség díját. Az irodalmi színpadok bemutatóit a fegyelmezettség, a tiszta eszmeiség és a művészi igényesség jellemezte. Elmúlt évi színvonaluk nagyon jó volt, úgyhogy ezt az idén nem tudták túlszárnyalni. A zsűri döntése alapján a Nagydíjat a komáromi Petőfi Ifjúsági Klub irodalmi színpada nyerte el, vezetője: Kiss Mihály. A zsűri díját a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad, a legjobb műsorválasztás díját az ipolysági József Attila irodalmi Színpad kapta. A legjobb összeállításért a bratislavai Forrás Irodalmi Színpad kapott díjat. A legjobb rendezés díját Gergely József érdemelte ki, Szépe Katalint és Vass Ottót a legjobb szavaló díjával jutalmazták. A fesztiválon versenyen kívül, fellépett a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad. A vendégek kiváló műsorukkal nagy sikert arattak. A zsűri Jókai-emlékéremmel és oklevéllel jutalmazta őket. A fesztivál második részében léptek fel a színjátszó csoportok. Monoszlói Éva, a zsűri elnöke értékelésében elmondta, hogy bár a csoportok nagyon nehéz és igényes darabokat választottak, megállták a helyüket. Vállalt feladatukat művészi igényességgel közelítették és oldották meg. Az apróbb hiányosságoktól eltekintve, néhány előadás és csiszolás után, magas művészi színvonalat érhetnek el, ami igen örvendetes tény. A fesztivál nagydíját mégsem ítélték oda egyik csoportnak sem. A zsűri díját — a Jókai-emlékérem kisfokozatát, oklevelet, a Csemadok KB 1000 koronás pénzjutalmát, a Népművelési Intézet emléktárgyát, a füleki Kovosmalt Üzemi Klub és a Csemadok szervezet közös színjátszó együttese nyerte el. Komárom város díját — a Jókai-emlékérem kisfokozatát, oklevelet, a Népművelési Intézet emléktárgyát a zsűri a Csemadok naszvadi színjátszó együttesének ítélte oda. A legjobb színpadi megjelenítés díját — a Jókai-emlékérem kisfokozatát, oklevelet, a Csemadok KB 1000 koronás pénzjutalmát, a Népművelési Intézet emléktárgyát a Csemadok érsekújvári szervezetének színjátszó együttese kapta. A legjobb kollektív munka díját — a Jókai-emlékérem kisfokozatát, oklevelet, a Csemadok KB 1000 koronás pénzjutalmát, a Népművelési Intézet emléktárgyát a pozsonyi magyar gimnázium Forrás színjátszó együttese nyerte el. A műsorválasztás díját — a Jókai-emlékérem kisfokozatát, oklevelet, a Népművelési Intézet emléktárgyát a zsűri a lévai Művelődési Ház Garamvölgyi Színpada együttesének ítélte oda. A legjobb rendezés díját — a Jókai-emlékérem kisfokozatát, oklevelet, a Népművelési Intézet emléktárgyát a Csemadok érsekújvári szervezete színjátszó együttesének rendezője, Boleman Iván kapta. A legjobb női alakítás díját — á Jókai-emlékérem kisfokozatát, oklevelet, a Népművelési Intézet emléktárgyát a zsűri a Csemadok naszvadi szervezete színjátszó együttese tagjának, Csontos Szilviának ítélte oda. A legjobb férfi alakítás díját -- a Jókai-emlékérem kisfokozatát, oklevelet, a Népművelési Intézet emléktárgyát a füleki Kovosmalt Üzemi Klub és a Csemadok szervezet közös színjátszó együttesének tagja, Schneider Péter kapta. A 60 éves Nagy Lászlót a színjátszás terén kifejtett munkásságáért a zsűri és a Jókai-napok rendező bizottsága a Jókai-emlékérem kisfokozatával, oklevéllel, a Népművelési Intézet emléktárgyával jutalmazta. A zsűri elismerésben részesítette: a komáromi magyar általános iskola színjátszó együttesét, Szabó Sándort, a Csemadok érsekújvári szervezete színjátszó együttesének tagját — Csajághy alakításáért, G. Molnár Lászlót, a Forrás színjátszó együttes tagját — Cosme alakításáért, Kabát Gabit, a lévai Járási Népművelési Ház Garamvölgyi Színpadának tagját — Warrenné alakításáért, Fekete Zoltánt, a Csemadok naszvadi szervezete színjátszó együttesének tagját — Antoine alakításáért, Kómár Tibort, a füleki Kovosmalt Üzemi Klub és a Csemadok szervezet közös színjátszó együttesének tagját — a marsall alakításáért. A Jókai-napok rendező bizottsága elismerésben részesítette Kajtár Józsefet, a Dunamenti Múzeum igazgatóját a Lehár kiállítás rendezés terén kifejtett munkásságáért. A Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma Dobi Géza zenetanárt zenei munkásságáért elismerő oklevéllel jutalmazta. A Jókai-napokon részt vettek a műkedvelő színjátszás rendezői is, hogy beszélgessenek és kicseréljék egymással tapasztalataikat. Egyik tanácskozásukon sok érdekes megjegyzés és javaslat hangzott el. A megjegyzések három témakörbe sűríthetők ezek: a sajtó, a fesztivál hangulata s a műkedvelő színjátszás jövője. Mindannyian kifogásolták, hogy kevesen képviselik a sajtót, s ha el is jönnek az újságírók, kevés a híradás. Hol marad a rádió és a televízió? — tették fel a kérdést keserűen. Sokkal többet és bővebben kellene propagálni a Jókai-napokat — állapították meg. Sok szó esett a fesztivál „hangulatáról“. Mintha elveszítette volna varázsát. Hol van az ifjúság? Miért marad távol az előadásokról a komáromi közönség? Mért nem folytatnak kellő propagáciőt a tanulóiljúság és a pedagógusok körében, s nemcsak Komáromban, hanem a környező falvakban, körzeti iskolákban is, hogy szervezetten részt vegyenek a rendezvényeken. Mért nem lehetnek jelen a járási Csemadok-titkárok, a szervezetek kultúrfelelősei? Kiadós viták folytak a műkedvelő színjátszás jövőjéről is. Tagadhatatlan tényként leszögezték, hogy az utóbbi időben alaposan megcsappant a színjátszó csoportok száma. Miért? Ki a hibás és a felelős? Talán mindent a televízió nyakába lehet varrni? Vagy valahol másutt is lehet és kell keresni a hibát? Például a felelős tisztségviselők munkájában? Kérdések, kérdések, melyekre keresték, egymástól várták a választ, mert az illetékesek akkor sem voltak jelen . .. Mindez mégis azt bizonyítja, hogy az emberek nem fáradtak bele az önként vállalt munkába. A színpad varázsa vonzza őket, szeretik amit csinálnak, sőt mi több, felelősséget éreznek valami és valaki iránt. Küldetést! Ez adja az erőt munkájukhoz, és ez a biztató a jövőre nézve. . . (lb)
