A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-14 / 24. szám

Omlik a vén szén — zúgnak a gépek, és a verítéket nincs időd letörOini sem. Várnak a csillék üresen, éhesen. „Szenet még, szenet még)“ — zúg a gép. Itt felsőbbrendű fehérek nincsenek, csak szénporos, sie­tő fekete emberek és az ezüst­színű csillagok helyett itt a bá­nyalámpák fénylenek. A pislákoló bányalámpa lib­benő kis jánosbogárka, és zúg az akna, dalol a tárna ... A bá­nya ezernyi szeretőjét várja, hogy Öleljék őt életre-halálra. A fekete nászágyra veríték cso­rog ... Itt nincsenek fehér, föl­di angyalok, itt a fekete testben fekete vágy dobog. Itt fekete kezek ütnek a föld fekete test­­tébe fekete sebet. Itt a jó ember is feketén nevet! Ezt dalolta fülembe a tárna, ezt zúgták a gépek... > Y r II N. LÁSZLÓ ENDRE A KSV-BO-as szénkombajn az első Üzemrészben, mellette Brezovský mérnök Mint testnek a vér Naponta háromszor viszi ás hoz­za Nagykürtösről a pótorl szén­bányába az autóbusz a bányászo­kat, mert kell a szén az üzemek­nek és a családoknak egyaránt Úgy kell a szén, mint testnek a vfir... •— Nagykürtösből aligha lett volna város, ha nincs a pótorl bá­nya és nem ad kenyeret — na­gyon megérdemelt kenyeret — csaknem kétezer embernek' — mondja Vámos László, a járási párt­­bizottság titkára. — Nagykürtös 1946 előtt nyolc-kilencszüz lukiad község volt, ma körűibe:ül ötezer lakosa van. Sokáig elbeszélgetünk Vámos Lászlóval, mivel Ismeri az egész járás problémáit mint funkcloná­­rus és a rádió tudósítója. De-ml most nem azért jöttünk el ebbe az új járásba, hogy a nagykürtöst problémákról Írjunk. Minket a bá­nya érdekel elsősorban, és a bá­nyászok élete, küzdelme a jobb jö­vőért. A számok embere, Sarlnay Ferenc i'könyvelő A számok beszélnek A pótorl bánya hivatali épüle­tében már tudnak jöttünkről, s pár perc múlva Sarlnay Ferenccel, a számok emberével, azaz a bánya főkönyvelőjével beszélgetünk. Már előzőleg megtudtuk, hogy két kis­lánya és egy fia van. Az egyik kislány az atlétikai versenyeken nyeri az érmeket, a fia pedig az Ifjúsági fényképktállltás első diját nyerte meg. A főkönyvelő elvtárs vesszőparipája pedig a cukrászat, másfél-kétméteres tortákat készít. Még nem is láttuk, de már nem Idegen. És most itt ülünk egymással szemben, előtte vastag aktacsomó, etettem a jegyzetfüzet. Hirtelen feláll és a páncélszekrényhez siet és én olyan reménytelennek lá­tom a helyzetemet... Attól tartok, hogy még vagy ötven kiló papírt vesz elő és én könyökig koptat­hatom a kezsm. De nemi A páncélszekrény mé­lyéről két szép pohár és szikrákat szóró konyakosüveg kerül elő. He-Vámos László, a járást pártbizott­ság titkára lyes, Így mindjárt könnyebb lesz a szelektálás, s csak azt Írom le, ami a leglényegesebb. üsszecsendül a két pohár, egy­más egészségére, minden pótorl bányász egészségére Iszunk. Az­után beszélni kezd, én meg jegyze­telni. Meglepetéssel tapasztalom, hogy a papírokba csak itt-ott néz bele. A számok a fejében vannak, hi­szen idestova húsz éve tölti már be ezt a munkakört. Lássuk csak, mit Is tudtam meg tőle? 1950-ben 20 000 tonna volt az évi termelés, jelenleg viszont en­nek a háromszorosa. S hogy ezt elérték, az nemcsak a gépesítés­nek köszönhető, hanem elsősorban a szocialista munkabrigádoknak. 1951-től önálló a pótorl szénbánya, azelőtt Handlovához tartozott. Négy üzemrészből áll, melyek lég­vonalban 3—4 kilométerre vannak egymástól. A termelés java része energetikai szén. Háromnegyed ré­szét Novákyba küldik a villany­telepnek, a párkányi papírgyár­nak és egy kisebb mennyiséget a rimaszombati sör- és cukorgyár­nak. Az energetikai szenet őrölni­ük kell, csupán az elmúlt évtől osztályozhatják a szén egy részét, eml lényegesen nagyobb jövedel­met jelent az előzőnél. Jelenleg a kitermelt szénmennyiség negyed részét osztályozzák. A bánya szén­készlete, ötven évig tarthat ki, ha a termelés a jelenlegi színvonalon marad. — Egy tonna szén kitermelése nálunk — és ezt az utolsó szót húzza alá, mert később visszaté­rek rá — kereken 106.— koroná­ba kerül — mondja Sarlnay Fe­renc. — Az értékesítése viszont már nem a mi dolgunk. Csak any­­nylt árulhatok el, hogy az osztá­lyozott szén tonnájáért harminc koronával többet kapunk. S még értékesebb lesz a pótorl szén, mi­vel emelkedik a kalóriafoka, ha megkapjuk a legmodernebb szén­­mosógépet. — Előbb említette, hogy a Jegy­zetemben húzzak alá egy szót, mert még visszatér hozzá.' — Igen tudom, a „nálunk“ szó azt jelenti, hogy Szlovákiában és pontosabban a pótorl szénbányá­ban egy tonna szén 106.— koro­nába kerül. Ugyanakkor Csehor­szágban, ahol sokkal kedvezőbbek a munkafeltételek, sokkal olcsób­ban termelik ki a szenet. A felszí­ni bányákban például mindössze 23.— koronáért. Ez a magyarázata annak, hogy a csehországi bányá­szok átlagkeresete kb. 25 száza­lékkal magasabb, mint nálunk. Hia az újságíró bármelyik cseh­szlovákiai bányába ellátogat, min­denütt arról beszélnek, hogy kevés a bányász. Pótoron jelenleg mind­össze 40—50 bányász hiányzik. Vi­szont a pénz mindenkinek kell, s az emberek — a bányászok — oda mennek, ahol jobb a fizetés. S amikor megkérdeztem, hogy mennyi volt a bánya alkalmazot­tainak átlagfizetése az elmúlt év-

Next

/
Oldalképek
Tartalom