A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-07 / 23. szám

el a papírjait. Amikor pedig visz­­szaérkezett, mindössze 50 koronia bírságot róttak ki rá. — Ez sem hagyja többé otthon az igazolványát — mentegette ké­sőbb Vranik főtörzs az enyhe bün­tetést. — Hiába vasalok be na­gyobb összeget rajta, annak csak a családja issza meg a levét. Aki négy kisgyermeket tart el s emel­lett egész nap a traktor nyergében rázatja magát, megérdemli a 'kí­méletet. ■ Vagy húsz motorkerékpárt, sze­mélykocsit és teherautót állított még meg Vranik József és Micha­­lek Károly, ezekkel azonban sem­mi bajuk nem volt. A papírjaik hiánytalanul megvoltak, a fékek, lámpák kifogástalanul működtek, s a vezetőknél nem lehetett szesz­fogyasztást megállapítani. Hiába fújták labda nagyságúra a mű­anyag zacskót, a mérce nem mu­tatót zöldet. Meguntuk hát a dol­got s új vadászterület után néz­tünk. S ekkor jöttem rá, mennyi furfang kell ahhoz, hogy egy egy­szerű országúti ellenőrzésnél is jó munkát végezzen a közlekedési járőr. Az egyik faluban több traktor és teherautó pihent a kocsma kö­zelében. Nem volt nehéz kitalálni, hogy hol szíesztáznak a kocsik vezetői. Ha azonban bemegyünk a söntésbe és ott vonjuk felelősségre a szabálysértő sofőröket, ugyan­olyan az, mintha dobbal akarnánk verebet fogni. Hiszen nyugodtan állíthatják, hogy munka után van­nak, nem Ütnek ma már kocsiba. Érthető hát, hogy rendőr bará­taink nem álltak meg a kocsma előtt, hanem jól látható módon, ké­nyelmesen tovább hajtottak s az­tán hirtelen megkerülve az épüle­tet, az egyik mellékutca sarkán lesbe álltak. Nem is csalódtak szá­mításukban. Alig tűnt el ugyanis a rendőrkocsi, usgyí futottak ki a söntésből és ugráltak járműveik­re az ijedt sofőrök. Mire azonban eltűnhettek volna, ott várta őket a fehér csíkos URH-kocsi. És mert mindnyájuk leheletére gyönyörű fűszínűre változott a szeszmérő, a rend éber őreinek zsebébe ke­rültek a hajtási igazolványok. Az április 15-én életbelépett új bün­tetési szabályzat szerint ugyanis igen kellemetlen következmények­kel jár az ittasság: először is el­veszik a hajtási Jogosítványt, iami annyit jelent, hogy mással kell hazavitetní a jármüvet. Másnap vagy harmadnap jelentkezni kell a közlekedésrendészeten, ahol meg­nézik, volt-e már hasonló szabály­­sértése az illetőnek. Ha igen, hat hónapig nem kapja vissza a jogo­sítványát, emellett 500 koronáig terjedhető bírságot fizet. Ha a kar­totéklapja ■ tiszta, visszakapja ugyan a hajtási jogosítványát, de fizetnie menthetetlenül kell! S eh­hez elég akár egyetlen pohár sör is, mert az alkoholellenőrző vizs­gálat könyörtelenül kimutatja* bár­milyen csekély menyniségú szeszt fogyasztott a sofőr. Említettem fentebb, hogy április 15 óta szigorúbban büntetik a köz­lekedési szabálysértéseket. Tudom, hogy sok embert érdekel ez, ezért megkértem Vranik főtörzsőrmes­tert és Míchalek törzsőrmestert, beszéljenek az új pénzbírság-tari­fáról. — Nos, legszigorúbban az ittas járművezetőket súlytja a törvény — kezdték. — Amíg azelőtt, ha raj­takapták őket, száz koronával meg­úszták a dolgot, ma már a hajtási jogosítványt is bevonhatják tőlük. De nemcsak a sofőröket, hanem a részeg gyalogosokat is büntetés­sel súlytjuk. Száz korona bírságot fizet az ittasan közlekedő gyalo­gos. — Aki a hidakon előz, 80 koro­nát fizet. A bukósisak nélkül köz­lekedő motorkerékpáros bírsága 30 korona. A közút beszennyezéséért 100 korona bírságot fizet a gép­kocsi vezetője. Ha rossz a féklám­pa vagy a fék, 80 korona a bün­tetés. Ugyanannyit fizet, aki a szembejövő kocsi előtt nem tom­pítja le a távolsági fényszórót. To­vábbá akkor is, ha nincs kivilá­gítva a várakozó jármű. A bizton­sági öv hiányáért 20 korona a büntetés. A gyorshajtásért viszont 100 koronára súlyosbítottuk a bír­ságot I Érdekesek ezek a forgalomellen­őrző rendőrök. Olyan a szemük és olyan a lélekismeretük, hogy az ember csak ámuldozik rajtuk. Kü­lönösen az egyik kis csallóközi faluban történt epizód árulkodott erről. Lassú tempóban haladtunk a csinos kis házak között. Előttünk egy óriási bútorszálító kocsi cam­mogott. Egyszerre csak olyan hir­telen fékezett a kocsink, hogy majd orra buktunk. S a következő pil­lanatban már egy 14 év körüli ci­gánygyerek flckándozott a főtörzs­őrmester kezet között. Kollégám és én azt sem tudtuk, hogy mi tör­tént. A rendőrök mesélték aztán el. A gyerek egy kis mopedot tolt ki az egyik kapun. Amikor azon­ban meglátta kocsinkat, ledobta a kerékpárt és a bútorszállító mon­strum mellett el akart inalnl. Per­sze, hogy hiányzott a mopednak a forgalmi engedélye. Mivel azonban a gyerek rokonai is bizonyították, hogy egy Jugoszláv ember hagyta a kerékpárt náluk, nem csináltak rendőreink ügyet a dologból. Egy­szerűen bevitették a rendőrőrsre a motort, s meghagyták ott, hogy tisztázzák az ügyet. Ha jelentkezik a gazda, jól van, ha pedig nem, ak­kor biztos, hogy nincs rendben a dolog. No persze, egy kis humor is akadt azért ezen a razzián. Kide­rült, hogy a sofőrök is meg van­nak ám kenve azzal a bizonyos hájjal. Ügy kitoltak velünk haza­felé Jövet, hogy még ma is elkun­cogom magamat, ha visszagondo­lok rá. Püspökin jártunk már, amikor újból a régi trükkhőz folyamodott a két derék rendőr. Tudták, hogy az állomás melletti büfében szeret­nek legjobban elkvaterkázgatni a sofőrök. Arra vettük hát az irányt. Nem is csalódtunk, legalább 10 ko­csi pihent libasorban a kis putik előtt. Elkezdődött tehát a szoká­sos macska-egér játék. Először megmutattuk magunkat s azután usgyi a leshelyre. Nem is kellett sokáig várnunk. Csakhamar fel­tűnt az egyik teherautó. Gyorsan utánaeredtünk, azonban mire a sarokra értünk, úgy eltűnt vala­melyik udvarban, mintha a föld nyelte volna el. Fordultunk hát vissza, hogy legalább a többi ko­csi közül kapjunk el néhányat. Nem állt ott egyéb azonban csak egy akácbokor. A félig bosszanko­dó, félig bajszukba kacagó rendő­rök magyarázták aztán meg a nagy csoda titkát. Csaléteknek küldték a gyors teherkocsit, s míg ml azt hajkurásztuk, addig — olajra lé­pett a többil Jól tudom, sok olyan autóve­zető olvassa e cikket, aki a pokol fenekére kívánja .a „fehérsapká­sokat“. Én viszont egyetlen kér­déssel védem meg most őket. Va­jon nem okos:abb-e kicsit félni tő­lük ős inkább betartani a közle­kedésrendészeti szabályokat, mint papírral letakarva holtan feküdni valamelyik kilométerkő mellett? Bizony, olyanok vagyunk mi, „bölcs“, „okos“ férfiak, mint a vásott gyermek. Ha nincs aki ki­üsse a gyufát a kezünkből, ma­gunkra gyújtjuk mi még a házat is. Ezért tiszteljük, becsüljük az életünkre, biztonságunkra vigyázó derék közlekedési rendőreinket. NEUMANN JANOS a tea serkenti az idegrendszert Kínát időtlen idők óta különféle természeti csapásak sújtották és nyomukban sokszor terjedt el jár­vány. Az orvosok elég korán ész­revették, hogy a viz forralásával védekezni lehet a fertűzés ellen, de a forralt víz a kellemes ízét Is elveszíti. Különféle füveket és gyümölcs-főzeteket kezdtek tehát hozzáadni a vízhez. A teacserje levelei bizonyultak a legjobb ízű­nek. Hamarosan észrevették, hogy az új Italnak gyógyhatású is van: élénkíti a vesék tevékenységét, ily módon megszünteti a tagok püffedését. Ezért hosszú évszáza­dokon át elsősorban gyógyszerként használták a teát. Európába a hollandok hozták el a teát. mint hideglelés elleni or­vosságot (1610-ben). 1616-tól álta­lánosan elterjedt Oroszországban, majd Franciaországban és Angliá­ban. Mindenütt hamarosan meg­kedvelték. Angliában már a XVII. században árulták a nagyvárosok utcáin és olyan sikere volt, hogy rövidesen a legtöbb londoni kávé­­ház áttért a teafűzésre. Ma Nagy-Britannla a legnagyobb teaimportőr. Az angolok naponta átlag öt csésze teát fogyasztanak, Londont pedig a „tea fővárosá­nak“ nevezik. A tea serkenti ají Idegrendszert, elmulasztja a fáradtság érzését. A hagyományos taafőzési módsze­rek mullett mostanában új, gyors módszerek jöttek divatba: a po­hárba lógatható, tasakos tea, a nescaféhoz hasonló „nestea“, vagy­is teakivonat, másképpen villám­­tea, amelyet forró vízben kell fel­oldani, sőt egyik fajtája hideg víz­ben oldódik és jégkockákkal lsz­­szák. Egyes angolszász országok­ban olyan teapor is kapható amelyből vízben feloldva mindjárt citromos tea, Illetve tejes tea lesz. A tealvásl szokások országonként változnak. A legerősebb teát Tö­rökországban és az arab orszá­gokban Isszák. Egyes országokban szárított virágokat, gyümölcskivo­­natot stb. tesznek hozzá a teához. De mindenképpen pompás, frissí­tő ital és a legjobban oltja a szom­júságot. Tavaly a világon 1 25D orra 000 kilogramm teát adtak ell A nyers zöld levelekből a kö­vetkezőképpen lesz tea: a levele­ket szétteregetik és elhervasztják, aztán sajtolják, hogy az enzimeket felszabadítsák, végül erjesztik. A végső kikészítés a megfelelő szárításból áll. A „tea-vegyészek“ kutatásai most arra összpontosulnak, hogy nagyon pontosan megfigyeljék a teában a tealevelek feldolgozása során végbemenő biokémiai vál­tozásokat. Pontosan meg akarják állapítani, hogy a tea mely szer­ves anyagai befolyásolják Izét, aro­máját és minőségét. A tudomá­nyos intézetekben a tea aromájá­nak 83 összetevőjét sikerült el­különíteni. A kijevi fiziológiai intézetben nemrég érdekes és sikeres kísér­letet folytattak. Egereket tettek ellenállóvá a röntgensugárzás ár­talmaival szemben oly módon, hogy teakivonatból nyert prepará­tumot fecskendeztek beléjük. Az Egyesült Államokban legutóbb olyan — állítólag Ideális — ciga­rettafiltert szabadalmaztattak amely víztelenített teát tartalmaz. Így tehát a tea — függetlenül az ipari célú kutatásoktól — a tudósok műhelyeiben visszatért ah­hoz a szerephez, amelyet pálya­futása hajnalán játszott: eddig nem sejtett gyógyszer lett. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom