A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-07 / 23. szám
Járek Károly mérnoK Rafnoka Margit és Erzsi — az Ikrek Nyíri László, Nagy Gábor, Drubits László, Kovács Lajos ... Ezek az emberek átestek a tűzkeresztségen, értik a dolgukat, s olyan gépeket válogattak össze, amelyek minden tekintetben tökéletesek és megfelelnek. Bízunk benne, hogy a gépi berendezések vásárlására fordított deviza hamarosan megtérül a kész termékek Nyugatra való szállításából. Termékeink iránt nagy az érdeklődés. Bárcsak minden nagy beruházás ilyen hasznosságú volna nemzetgazdasági szempontból, mint a miénkl — Nyilván hatalmas összegeket tesz ki a beruházás? — Bizony jónéhány koronáról van szó. Az első részlegbe 800, a kátránylemezgyárba 300, a második részlegbe pedig 1300 millió koronát ruháztunk be ... itt okvetlenül meg kell emlí ;nem a 13 millió koronás beruházással épült, korszerűen berendezett és felszerelt lparltanuló-iskolát és a hatemeletes lnternátust. Jelenleg 344 ipari tanulónk van. Véleményem szerint az iskoláról, tanárokról, tanulókról, problémáikról és munkájukról hasznos volna egy másik alkalommal külön Is írni. — Megtesszük .. . Hány alkalma^ zottja van a gyárnak, és mennyi a termelési érték? — Egész pontosan 2234 az alkalmazottak száma, egy-két év múlva azonban mintegy 3 és fél ezer lesz. A havi átlagkereset 1788 korona ... 1970-ben 310 millió, a következő évbein már több mint 500 millió korona értékű árüt termel a gyárunk. Emberi sorsok, elképzelések Benefi Ferenc villamosmérnök hat éve dolgozik a gyárban. Másfél hónapja vette át a kátránylemezgyár vezetését. Harmincegy éves. Györgyi, a felesége tervező, szintén a gyárban dolgozik. Keresetük 4000 korona körül mozog. 370 emberrel dolgozik, mintegy 300 millió koronás értékért felel. — Elégedett a sorsával? * — Ezen nem érek rá elmélkedni. Rengeteg a munkám ... — Távlati tervei? — Egészben ' véve biztatók. Jó kollektíva vesz körül, mégis sok még a megoldatlan probléma. Ilyen gyár, ilyen gyártási technológia még nincs sehol. Mindenbe bele kell tanulnunk, kísérletezésre nincs sok időnk, mert szorítanak a tervek, a határidők. Aztán problémát okoz a pótalkatrészek beszerzése is, mivel gépeink túlnyomó része külföldi. Azért nem keseredünk el, bízunk a leleményességünkben, hiszen annyi megoldhatatlannak látszó próblémával megbirkóztunk márl — Kedvtelései? — Semmire nincs Időm ... Sze rettem szavalni, van kocsim, nagyon szeretek vezetni, gyűjtöm a régiségeket, valamikor rajzolni is szerettem, hiába, a gyár egész embert követel... Bottka Árpád harminc éves, jóvágású fiatalember, diszpécser. Hatalmas termetű, nagyhangú, rendelkezésre, irányításra született. Ót évig tanítóskodott, aztán elment két évre Csehországba „betanulásra“, és 1967-től a diszpécser irányító pultja mögött dolgozik. Feladata a folyamatos terme-Beneft Ferenc mérnök lés biztosítása, irányítása. A gyár lelke. Ezer ágon futnak be hozzá a jelentések, ugyanannyin futnak szét a rendelkezések. Bottka Árpád szereti a foglalkozását, azaz kiéli magát benne. Egyébként ebben az évben fejezi be tanulmányait a hároméves Vegyipari Technikumban, állítólag igen jó eredménnyel. — Igen, úgy érzem, megtaláltam helyem az életben, meg a számításomat is. Remélem, a jövőben sem fogok csalódni. Rajnoka Margit és Erzsi 19 évesek, ikrek, kéméndi lányok, a kartondobozt varró gépen dolgoznak hozzáértéssel, ügyesen. Azelőtt a téglagyárban dolgoztak. Nagyon nehéz és poros volt a munkahelyük, keresetük is kevés. Itt elégedettek. Azt mondják, sok fiatal jár Kémőndről a gyárba, mert otthon gyengén fizet a szövetkezet. Szabad idejükben a szülőknek segítenek otthon a kertben és a szőlőben. Margitka menyasszony, júliusban tartják meg az esküvőt. A vőlegénye villanyszerelő. Menyecskének megy, aztán ... talán majd építenek családi házat... Erzsikének Is van fiú ismerőse, most éppen katona. Szeptemberben leszerel. Hogy mi lesz aztán? Ki tudja? Zátyik Anna garamkövesdi lány, szintén menyasszony. Több mint egy éve dolgozik a gyárban. Pista, a vőlegénye köbölkúti, laboráns. Ha leszerel, összeházasodnak. Anna hozzájuk megy menyecskének. Állítólag nem fél a leendő anyóstól. Továbbra is dolgozni fog, mert szereti a munkáját. De szereti a tánczenét is, szívesen táncol, olvas, szeret moziba, színházba Járni. Kocsija van a vőlegényének, bőven nyílik majd alkalmuk rövidebb-hosszabb kirándulásokra. Minden vágya egy tengerparti nyaralás. Jakubik Jánosné elégedett a munkahelyével, keresetével. Férje szintén a gyárban dolgozik. Párkányban laknak kétszobás szövetkezeti lakásban. Nyolc éve házasok, szépen berendezkedtek már. Angelika, a kislányuk 7 éves, Zsolt fiuk 5 éves. — Nagyon szeretek főzni — mondja a csinos fiatalasszony kissé szégyenkező mosollyal. (Pedig erre büszke leheti) — Férjemmel együtt gyakran Járunk moziba, színházba, táncolni. Kocsink még nincs, de takarékoskodunk, hogy mielőbb legyen ... Nem csalódtam az életben, boldog vagyok ... Hegedűs Ferenc mester tíz éve dolgozik a szakmában, négy éve a párkányi gyárban. Tavaly költöztek szövetkezeti lakásba. A felesége, Urbán Teréz szintén a gyárban dolgozik. Nagyon szeretik hatéves kislányukat. Egyébként lpolyszakállaslak. — Elégedett vagyok a sorsommal: Az ötvenes évek elején, amikor kimaradtam az iskolából, nem sejtettem, hogy hová vezet az utam abból a sáros faluból. A munkahelyemen jól érzem magam, mert Hegedűs Ferenc és Befíová Lýdia mestérek I /
