A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-10 / 19. szám
és tulajdonságok szabályozhatók telnék az orvosokat bizonyos rendellenességekre ... A tudósok ugyanis az öröklődéssel kapcsolatos kutatásaik eredményeként már régen nem tapogatóznak a sötétben. Tiszta ban vannak azzal, hogy minden egyén több tízezer öröklött tájékoztatás — genofond hordozója, olyan tájékoztatások, amelyeki nemcsak a haj színét, a test magasságát, a vércsoportot stb. határozzák meg, de a betegségek iránti hajlamot is megszabják. A genofod nemesítése tehát már nem vágyálom és magunkra vessünk, ha időben, teljes mértékben nem használjuk ki a lehetőségeket, illetve hozzájárulunk a gyermek állapotának rosszabbodásához. Vegyük például a született gyengeelméjűséget. Ha csak az egyik szülő terhelt, már ebben az esetben is 25—40 százalékos a valószínűsége annak, hogy gyermekei öröklik tőle a kórt. így szaporodnak a nem kívánatos esetek, olyan egyedek, akiknek nevelése, de szociális körülményeik sem nyújtanak megfelelő biztosítékot arra nézve, hogl utódaiknak mindazt nyújtani képesek, amire a normális élethez szükségük van. Mi következik mindebből? Az, hogy a gyengeelméjű, de még a korlátolt szellemi képességű szülőknek sem volna szabad hogy gyermekeik legyenek. Csakhogy ez senkinek sem tiltható meg, s ezért a tények alapján ennek az ellenkezőjéről győződhetünk meg. Hiszen az orvosoknak sokszor éppen az ilyen szülőkkel (akiknek rendszerint a kelleténél több gyermekük van) nem sikerül megérteniük az óriási kockázatot, azt, hogy születendő gyermekük minden valószínűség szerint gyengeelméjű lesz. E problémával kapcsolatban idekívánkozik a kérdés: Káros-e az utódok szempontjából a rokonok közti házasságkötés? Ha abból a tényből indulunk ki, hogy a rokonságban levő egyének azonos öröklött tulajdonságaik vannak, akkor ezek a tulajdonságok az elsőfokú unokatestvéreket — akiknek apai vagy anya részről közösek a nagyszüleik — már csak 1/8-ad részben fűzi egymáshoz rokoni kötelék. A másodfokú unokatestvéreknek pedig csak 1/32-ed részben „közös a vérük“. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gyermekeik mindkét szülőtől ugyanazokat a tulajdonságokat örökli. Ennek a valószínűsége csekély és csak akkor ad okot aggodalomra, ha a családban fnár előfordult valamilyen öröklött, tehát visszatérő betegség. Ebben az esetben nem helyes, ha rokonok egymással házasságot kötnek. Normális körülmények között azonban, vagyis, ha a családban komoly öröklődő betegség nem fordul elő, a rokonok közötti házasságkötés nem fokozza annak a veszélyét, hogy a születendő gyermekek valamely örökölhető kórban, pl. cukorbajban, magas vérnyomásban stb. fognak szenvedni. Ám ennek ellenére sincsenek elragadtatva a tudósok a közeli rokonok közötti házasságoktól; ezek — tekintettel arra, hogy az ördög nem alszik — lehetőleg kerülendök. Amint már mondottuk, bizonyos betegségeknél rendkívül fon-A laboratóriumban Dr. Miloš Gernlj docens tos, hogy a bajt időben észrevegyék. Az anyagcserezavarok következtében pl. káros anyagok halmozódhatnak fel a szervezetben, vagy pedig éppen ellenkezőleg a nélkülözhetetlen fehérjékben, hormonokban mutatkozhatik hiány. Ezek a rendellenességek olyan hatással lehetnek a gyermek idegrendszerére, hogy idővel gyengeelméjűséget válthatnak ki nála. Ám ha az újszülöttnél már az első napokban megállapítják ezeket a zavarokat, akkor a megfelelő diéta alkalmazásával normálisan fejlődik a csecsemő. Ezért vezetik be fokozatosan máris a szülészeteken a szkríningtesztek néven ismert új módszert, melynek alapján a biokémiai vizsgálatok céljaira 4 csepp vért vesznek a gyermek talpából. Vizelete állandó ellenőrzése is elfajulások korai észrevételét célozza. A kezdődő baj következményei ugyanis megfelelő gyógykezeléssel biztonságosan elháríthatók. Van segítség Amint az elmondottakból is kitűnik, egészségügyünk mai fokán már nem lehetetlen bizonyos öröklött, tehát született testi hibák 'és betegségek megelőzése, hiszen már a magzat fejlődéséből is sok esetben megállapítható a terheltség, pl. a mongolizmus. De ha ez nem is sikerülne, a mesterséges orvosi beavatkozás, ill. a terhesség művi megszakítása még mindig előnyösebb, mint hogy nyomorék, illetve más súlyos testi vagy lelki hibával rendelkező egyének jöjjenek a világra. A megoldás tehát kézenfekvő. Azoknak a házastársaknak, akiknek családjukban valamilyen komoly, öröklött betegség fordult elő —■ még mielőtt gyermeket várnának —, szakorvoshoz kellene fordulniok, hogy megtanácskozzák vele, milyen kockázatot vállalnak önmagukkal és születendő gyermekükkel szemben. Ezt a megfontolt lépést senki sem bánja meg, hiszen annyi módja van ma már a fogamzásgátlásnak. Az antikoncepción ős a művi megszakításon kívül a magtalanítás vagy akár a mesterséges megtermékenyítés is jobb megoldás a biztos szerencsétlenségnél, tragédiánál. Igaz ugyan, hogy ezek az eljárások komoly elhatározást feltételeznek. Sokan azonban nem tudják — figyelmeztet a docens —, hogy a stelirizálás nem zárja ki a normális nemi életet és hogy a veszély elmúltával sok esetben a fogamzásképesség ismét felújítható. A mesterséges megtermékenyítést nálunk még nem védi a törvény, bár az orvosok ideális megoldásnak tartják, ha a szülők saját gyermeket akarnak, de nemileg nem illenek össze, vagy ha a férjnek nem lehet gyermeke, esetleg súlyos öröklött kórban szenved. Kevesen tudják, hogy ma már a világon több százezer mesterséges megtermékenyítés útján született ember él... A népesedés problémáival ma számos tudományág foglalkozik eredményesen. A kutatások és megfelelő vizsgálatok segítségével jóelőre nagyon pontosan kiszámítható a népesedés fejlődése, melynek minősége a felmérhetetlen és jóvátehetetlen károk megelőzése érdekében senki számára sem lehet közömbös. Különösen akkor nem, ha már tudjuk, hogy mint minden minőség, jövő nemzedékeink minősége is szabályozható, sőt fokozható. Ez pedig igen nagy szerencsét jelent az emberiségre nézve, feltéve, hogy kihasználjuk a lehetőségeket. 11 KARDOS MÁRTA
