A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-10 / 19. szám

és tulajdonságok szabályozhatók telnék az orvosokat bizonyos rendellenességekre ... A tudósok ugyanis az öröklődéssel kapcsolatos kutatásaik eredményeként már régen nem tapogatóznak a sötétben. Tiszta ban vannak azzal, hogy minden egyén több tízezer öröklött tá­jékoztatás — genofond hordozója, olyan tájékoztatások, amelyeki nemcsak a haj színét, a test magasságát, a vércsoportot stb. ha­tározzák meg, de a betegségek iránti hajlamot is megszabják. A genofod nemesítése tehát már nem vágyálom és magunkra vessünk, ha időben, teljes mértékben nem használjuk ki a lehe­tőségeket, illetve hozzájárulunk a gyermek állapotának rosszab­bodásához. Vegyük például a született gyengeelméjűséget. Ha csak az egyik szülő terhelt, már ebben az esetben is 25—40 százalékos a valószínűsége annak, hogy gyermekei öröklik tőle a kórt. így szaporodnak a nem kívánatos esetek, olyan egyedek, akiknek nevelése, de szociális körülményeik sem nyújtanak megfelelő biztosítékot arra nézve, hogl utódaiknak mindazt nyújtani képe­sek, amire a normális élethez szükségük van. Mi következik mindebből? Az, hogy a gyengeelméjű, de még a korlátolt szellemi képességű szülőknek sem volna szabad hogy gyermekeik legyenek. Csakhogy ez senkinek sem tiltható meg, s ezért a tények alapján ennek az ellenkezőjéről győződhetünk meg. Hiszen az orvosoknak sokszor éppen az ilyen szülőkkel (akiknek rendszerint a kelleténél több gyermekük van) nem si­kerül megérteniük az óriási kockázatot, azt, hogy születendő gyermekük minden valószínűség szerint gyengeelméjű lesz. E problémával kapcsolatban idekívánkozik a kérdés: Káros-e az utódok szempontjából a rokonok közti házasságkötés? Ha abból a tényből indulunk ki, hogy a rokonságban levő egyé­nek azonos öröklött tulajdonságaik vannak, akkor ezek a tu­lajdonságok az elsőfokú unokatestvéreket — akiknek apai vagy anya részről közösek a nagyszüleik — már csak 1/8-ad rész­ben fűzi egymáshoz rokoni kötelék. A másodfokú unokatestvé­reknek pedig csak 1/32-ed részben „közös a vérük“. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gyermekeik mindkét szülőtől ugyanazo­kat a tulajdonságokat örökli. Ennek a valószínűsége csekély és csak akkor ad okot aggodalomra, ha a családban fnár elő­fordult valamilyen öröklött, tehát visszatérő betegség. Ebben az esetben nem helyes, ha rokonok egymással házasságot kötnek. Normális körülmények között azonban, vagyis, ha a család­ban komoly öröklődő betegség nem fordul elő, a rokonok kö­zötti házasságkötés nem fokozza annak a veszélyét, hogy a szü­letendő gyermekek valamely örökölhető kórban, pl. cukorbaj­ban, magas vérnyomásban stb. fognak szenvedni. Ám ennek ellenére sincsenek elragadtatva a tudósok a közeli rokonok kö­zötti házasságoktól; ezek — tekintettel arra, hogy az ördög nem alszik — lehetőleg kerülendök. Amint már mondottuk, bizonyos betegségeknél rendkívül fon-A laboratóriumban Dr. Miloš Gernlj docens tos, hogy a bajt időben észrevegyék. Az anyagcserezavarok kö­vetkeztében pl. káros anyagok halmozódhatnak fel a szervezet­ben, vagy pedig éppen ellenkezőleg a nélkülözhetetlen fehérjék­ben, hormonokban mutatkozhatik hiány. Ezek a rendellenessé­gek olyan hatással lehetnek a gyermek idegrendszerére, hogy idővel gyengeelméjűséget válthatnak ki nála. Ám ha az újszü­löttnél már az első napokban megállapítják ezeket a zavarokat, akkor a megfelelő diéta alkalmazásával normálisan fejlődik a csecsemő. Ezért vezetik be fokozatosan máris a szülészeteken a szkrí­­ningtesztek néven ismert új módszert, melynek alapján a bioké­miai vizsgálatok céljaira 4 csepp vért vesznek a gyermek tal­pából. Vizelete állandó ellenőrzése is elfajulások korai ész­revételét célozza. A kezdődő baj következményei ugyanis megfe­lelő gyógykezeléssel biztonságosan elháríthatók. Van segítség Amint az elmondottakból is kitűnik, egészségügyünk mai fo­kán már nem lehetetlen bizonyos öröklött, tehát született testi hibák 'és betegségek megelőzése, hiszen már a magzat fejlődé­séből is sok esetben megállapítható a terheltség, pl. a mongo­­lizmus. De ha ez nem is sikerülne, a mesterséges orvosi beavat­kozás, ill. a terhesség művi megszakítása még mindig előnyö­sebb, mint hogy nyomorék, illetve más súlyos testi vagy lelki hibával rendelkező egyének jöjjenek a világra. A megoldás tehát kézenfekvő. Azoknak a házastársaknak, akik­nek családjukban valamilyen komoly, öröklött betegség fordult elő —■ még mielőtt gyermeket várnának —, szakorvoshoz kelle­ne fordulniok, hogy megtanácskozzák vele, milyen kockázatot vállalnak önmagukkal és születendő gyermekükkel szemben. Ezt a megfontolt lépést senki sem bánja meg, hiszen annyi módja van ma már a fogamzásgátlásnak. Az antikoncepción ős a művi megszakításon kívül a magtala­­nítás vagy akár a mesterséges megtermékenyítés is jobb meg­oldás a biztos szerencsétlenségnél, tragédiánál. Igaz ugyan, hogy ezek az eljárások komoly elhatározást feltételeznek. Sokan azon­ban nem tudják — figyelmeztet a docens —, hogy a stelirizálás nem zárja ki a normális nemi életet és hogy a veszély elmúl­tával sok esetben a fogamzásképesség ismét felújítható. A mesterséges megtermékenyítést nálunk még nem védi a törvény, bár az orvosok ideális megoldásnak tartják, ha a szü­lők saját gyermeket akarnak, de nemileg nem illenek össze, vagy ha a férjnek nem lehet gyermeke, esetleg súlyos öröklött kór­ban szenved. Kevesen tudják, hogy ma már a világon több száz­ezer mesterséges megtermékenyítés útján született ember él... A népesedés problémáival ma számos tudományág foglalkozik eredményesen. A kutatások és megfelelő vizsgálatok segítségével jóelőre nagyon pontosan kiszámítható a népesedés fejlődése, melynek minősége a felmérhetetlen és jóvátehetetlen károk meg­előzése érdekében senki számára sem lehet közömbös. Külö­nösen akkor nem, ha már tudjuk, hogy mint minden minőség, jövő nemzedékeink minősége is szabályozható, sőt fokozható. Ez pedig igen nagy szerencsét jelent az emberiségre nézve, fel­téve, hogy kihasználjuk a lehetőségeket. 11 KARDOS MÁRTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom