A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-10 / 19. szám

A Lenin-centenárium ünnepségei Moszkvában A Kreml kongresszusi palotájában Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartottak, me­lyen összesen 104 kommunista és munkáspárt nemzeti demokratikus párt, illetve a haladó mozgalom és szo­cialista párt képviselői voltak jelen. Az ünnepi ülést Nyikolaj Podgornij nyitotta meg, majd Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára tartotta meg nagy érdeklődéssel kisért, a lenini tanitás világméretű alkalmazásának problémáit elemző beszédét. 1. A Kreml kongresszusi palotájának nagyterme, ahol az ün­nepi ülést tartották. 2. A kongresszusi palota előcsarnokában a küldöttek szívélye­sen elbeszélgettek a szovjet vezetőkkel, Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Kosztgin elvtársakkal. (APN felvételei/ rendjének megteremtésében, a hi­bák és bajok leküzdésében. Május 9-e van ma. Virágillatos májusi nap. A naptárba plrosbe­­tüs ünnepként íródott be. Ünne­pel az ország, de nem ünnepel minden ember. Nem ünnepel, mert a balgatagok és késedelmes szlvúek mindig nehezen Ismerik fel az Igazságot, nem ünnepel, mert közömbös e nappal szemben, mert ellensége ennek a huszonöt évnek. Mint huszonöt évvel ezelőtt megtett mindent, hogy ne sikerül­jön, megtesz ma is, hogy a szocia­lizmus építése kudarcba süllyed­jen. Mi sem bizonyítja ezt Jobban, mint 1968 zürzavazaros esztedeje, amikor a volt gyárosok és föld­birtokosok, kereskedők és állami hivatalnokok hozzátartozói, barátai, rokonai, a nyugati tőkés világgal szövetkezve kihasználták a párt Ingadozó elemeinek gyöngeségét és revansot készítettek elő 1948 februárjáért, vissza akarták for­gatni a történelem kerekét. Nem első példa ez a történelem­ül szovjet hősök emlékműve Bratislavüban ben, hogy a kizsákmányoló bur­zsoázia, a nemzetközi imperializ­mus mindent elkövet a dolgozók szabadsága, a szocialista társadal­mi rend ellen. Már 1919-ben a dolgozók első szabad államának létrejöttekor azt jósolták, hogy a szovjetek állama rövid életű. Meg­bukik, mert a szegény ember kép­telen arra, hogy saját sorsát irá­nyítsa, hogy felemelkedjék, hogy jólétet biztosítson a közösségnek. Ezt jósolták Lenin halála után, ezt jósolták 1939-ben és 45-ben. A szocializmus bukását jósolták 48- ban s 68-ban is mlnálunk és ki tudja hányszor már a történelem­ben. Igyekeztek ős Igyekeznek mennél jobban befeketíteni a szo­cializmust és annál jobban szépí­teni a kapitalizmust. A propagan­dahadjárat, az emberek megvesz­tegetése, félrevezetése a gyújto­gatások és szabotálások mellé fel­sorakoztatta a tőkés világ egész hadseregét, hogy megakadályozza a szocializmus vllágratörő győzel­mét. 1918-ban fehérterrort zúdítot­tak Szovjet-Oroszország ellen. 1940-ben a hitleri fasizmus a vi­lág legmodernebb fegyvereivel tört a szovjetek ellen. Terrort és diverzlót szerveztek a szocialista államok ellen, 1956-ban ellenforra­dalmat Magyarországon és 1968-ban Csehszlovákiában. De a szocializ­must megdöntenl nem lehetett. A szocializmus élt, él és élni fog. Ereje a dolgozó emberiség össze­fogásában van, a szocializmust nemcsak, hogy nem lehetett meg­szüntetni, az embereket nem lehe­tett kiábrándítani a szocialista eszmékből, hanem a szocializmus lépésről lépésre győzedelmeske­­dí és ma a. világ népességének egyharmada a szocializmus zász­laja alatt menetel. A szocialista világtábor, a Szovjetunió giganti­kus anyagi bázisa, technikai fej­lődése nagy konkurrencla ma a tőkés világgal szemben. A gazda­sági együttműködésbe tömörült szocialista államok ma már a vi­lág Ipart termelésének 32 %-át biztosítják és nyersanyagkészletük sok területen megelőzi a kapita­lista világ anyagi bázisát. Ma, a felszabadulás negyed év­százados évfordulójának ünnepsé­gén nem egyedülálló, gyönge ál­lamként tekintünk a jövőbe, ha­nem a szocialista vllágközösség­­gel szövetségben, a szomszédos baráti államokkal együtt igyek­szünk biztosítani az ember fel­­emelkedését, boldog életét. Eb­ben a közösségben érezzük és látjuk annak a lehetőségét, hogy az ember megvalósítsa régi álmát, úrrá legyen a folyók, erdők, vi­zek, a természet felett, hogy sa­ját Javára kihasználja a világűrt, a tenger kincseit. Ma, 25 évvel a borzalmas hábo­rú befejezése s a kizsákmányolás leküzdése után, a szocializmus első termésének ízlelése után az 1968-as ellenforradalmi kísérletek következtében is látjuk, ki a nép igazi barátja, ki az ellensége, ki szocialista rendszerünknek a ve­zére. Mindazok, akik harcoltak a kizsákmányoló rendszer ellen, az emberi szabadságért, a szocialista demokráciáért, mindazok, akik az erkölcsi és kulturális értékek gaz­dagításáért, az ember felemelke­déséért és jólétéért harcolnak, azok nyíltan szembeszállnak a kar­rieristákkal, a becsmérlőkkel, a rendbontókkal és az antiszocia­­lista elleniekkel. Konkrét tettel, harcos kiállással támogatják hazánk vezető eiejét, a kom­munista pártot a konszolidá­ció megteremtésében, őszinte tisz­telettel és barátsággal viseltetnek a felszabadító és ma is segítséget nyújtó szovjet nép és a szovjet hadsereg Iránt. A szocialista ál­lamokkal vafó szoros együttműkö­désben, a Szovjetunióval való szövetségben és sosem másként. Tisztelettel és megbecsüléssel vi­selkedve az elmúlt huszonöt év úttörőivel szemben, örömmel, bi­zakodással és bátor tettel lépve az elkövetkezendő huszonöt évbe az emberi jólétéért, békéért és szo­cialista együttélésért. major Ágoston i

Next

/
Oldalképek
Tartalom