A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-03 / 18. szám
tot, de a háborút szerencsésen átvészelte. A felszabadulást Csicsón, a szülőfalujában élte át. Balonyba nősült, ma Is ott lakik. Tíz évig Pozsonyban dolgozott építkezéseken, aztán hazajött végleg. 1966 óta dolgozik az üzemben. Előbb kőmüveskedett, s az elmúlt év derekától raktáros. Sok a gondja-baja, de Igyekszik helytállni beosztásában. — Hát ennyire vittem — mondja Muhovlcs József elnéző mosollyal. — Három éve vagyok tagja a pártnak. Gyerekünk nincs, sajnos. Azért csak építettünk házat, szépen be is rendeztük a feleségemmel, és hát élünk lassan. A munkahelyemmel elégedett vagyok, csak az a baj, hogy kevés a raktárhelyiségünk. Nem tudnának rajta segíteni?... Értem. Esetleg annyit, hogy megírják. Hogy felszabadultnak érzem-e magam? ... Teljes mértékben állíthatom. Hiszen munkásember voltam világéletemben, érzem én, kérem, hogy értem van ez a rendszer... Mit Is kívánhatnék, mint azt, hogy legyen békesség a világban, ne marják egymást a népek, emberek, s azt kívánom én még tiszta szivemből, hogy mindenki jól éljen, emberhez méltóan. A borongásból, esőszemetelésből bevillan a helyiségbe egy másik lány — Lády Ibolya —, szintén fiatal. Bevillan, mint a napfény, hogy beragyogja a környezetét. Fekete a haja, kreol a bőre, s hófehér nevetéssel rejti el arcát a fényképezőgép lencséje elől. Pedig ninics miért szégyenkeznie. Ujján vastag karikagyűrű aránylik. Menyas/szony. Vőlegénye szintén az üzemben dolgozik. Talán azért határtalan a lány jókedve, felszabadultsága, s talán mert gondtalan az egész élete. Vagy mégsem? ... Vőlegényével együtt esti tagozaton végzik a Komáromi Gépipari Technikumot. Lasssan formálódik, alakul a jövőjük. Természetesen a célig még jónéhány hetet, hónapot kell átélniük torkot szorító, szívet dobogtató izgalmakban. Dehát vért mozgató izgalmak nélkül mit is érne az életi? Ogy döntöttek, hogy csak akkor házasodnak össze, ha befejezik az Iskolát, s az még több mint egy év. Szerelmük hosszúra nyúlt „szabadjárata“ miatt nem aggódnak, mert jól ismerik egymást, váratlan meglepetés nem érheti őket. Tehát előbb alaposan felkészülnek az életre, s csak aztán Jöhet a házasság. Közben dolgoznak, szórakoznak és tanulnak, amiben szintén segítik, biztatják egymást. Sokszor bizony szükséges a biztató szó, a megértés, a jó tanács, mert szebbé, elviselhetőbbé és kellemesebbé válik az élet. S ahogy napfényként bevillant a lány a helyiségbe, úgy el is tűnik csengő kacagással, fiatalos szelességgel, bájjal... Az üzemben megismerkedtem Holly Jánossal. Talán tévednék, ha azt állítanám, hogy rendkívül érdekes az élete. A mozgalmas és eseményekben gazdag huszonöt év tipikus alakja ő, aki a múlt ködéből Indulva végigjárta a vele egykorú emberek százezreinek sok vonatkozásban egyforma s éppen azért jellegzetes útját. Negyvenhárom éves. Szülei negyven éven át cselédeskedtek. Nyolcán voltak testvérek. Cséfalvai Zsuzsa diszpécser A nyári szünetekben nyolc éves kora óta szolgált: libapásztorkodott, vagy teheneket őrzött. Nem élvezhette maradéktalanul a gyerekkor örömeit, gondtalanságát. 1945 januárjában a nyilasok meg a németek összeszedték és elhajtották a hasonló korú fiatalokat. Megszökött, de édesapja attól tarva, hogy kivégzik, ha újra elfogják, visszaküldte. Németországba került, Köln közelébe, egy lágerba. A tábort az amerikai hadsereg szabadította fel. Onnan Franciaországba, Reimsbe került táborba. Hát hónapig tartották fogságban. Közben az amerikai hadsereg megbízottai agitáltak a hadifoglyok között, hogy ne menjenek haza a vörösök által megszállt területre, hanem jelentkezzenek az amerikai hadseregbe és harcoljanak a Japánok ellen. Azzal hitegették, hogy mihelyt véget ér a háború, azonnal megkapják az állampolgárságot, s arany lesz az életük. — Tudtommal csak ketten jelentkeztek az egész táborból: egy volt jutási őrmester meg egy másik fiatalember, akit elhagyott a felesége ... 1945 november elsején kerültem haza. — Fel tudta mérni a felszabadulás tényét, jelentőségét? — Nem. Arra egyáltalán nem gondoltam. Sosem foglalkoztam politikával, fogalmam sem volt, ml az, ml fán terem. Ellenben nagyon örültem és boldog voltam, hogy végre hazakerültem. Hazakerült, de munkája nem volt. Nem tudott mihez kezdeni. Abban az időben sok paraszt járt Morvaországból a vidékre munkásokat toborozni. — LeSanyba kerültem egy morva paraszthoz. Egy évig dolgoztam nála. Negyvenhét júniusában megtudtam, hogy szüléimét Karlovy Vary környékére telepítették ki. Hozzájuk utaztam. — Háborogtak-e szülei a kitelepítés ellen? — Nem mondhatnám. Csupán a kitelepítés módja ellen lázadoztak, de az sem tartott sokáig, hiszen a család majd minden tagja dolgozhatott, jól kerestünk, anyagilag megtaláltuk a számításunkat. Szüleim csak ötvennégyben tértek haza onnan. De hogy a dolgok elé ne vágjak, ott vonultam be katonának negyvenkilencben. Az előző évi febuári eseményeket nem tudtam megérteni abban az eldugott faluban. A politika akkor kezdett érdekelni, amikor megjelent az Cj Szó, s rendszeres olvasójává váltam. A hadseregben elsők között kapta meg a „Példás katona“ kitüntetést. Egyre jobban érdekelte a politikai élet alakulása, végül jelentkezett tiszti iskolára, amit sikeresen elvégzett, s hadnagyi rendfokozatot kapott. — Nagyon nehéz volt — mondja Holly János. — Rengeteget kellett tanulni. Egy év alatt csak háromszor voltam kimenőn ... A hadseregben politikai vonalon dolgoztam. Egyébként Garamsallóból nősültem, született egy kislányunk, nagyon örülünk neki. Közben sok minden közbejött, családi problémák meg egyebek, és saját kérelmemre 1964-ben megváltam a hadseregtől. Akkor már őrnagy voltam. Családommal együtt hazaköltöztem. Egy ideig bizalmatlanok voltak velem szemben az emberek. A Jednotánál helyezkedtem el, eléggé alacsony volt a fizetésem. 1967-től ebben az üzemben dolgozom. Az Idén harmadszor választottak meg az üzemi pártszervezet elnökévé. Egyébként vezető pozíciót töltök be. Talán még annyit mondanék, hogy Balázsfán la-Lády Ibolya Holly jános, az üzemi pártszervezet elnöke Vída Imre mérnök kom és most építünk családi házat. Félig kész. — Most mér érzi, illetve tudja értékelni a felszabadulás tényét és jelentőségét? — Igen. Elégedett vagyok az életemmel. Tudatában vagyok annak, ha nem lett volna felszabadulás és 1948 februárja, ha 1968 augusztusában nem védik meg nálunk a szocializmus vívmányait a szövetséges csapatok, talán még ma Is ott állnék, ahol annak Idején az édesapám állt: enném a cselédsors keserű kenyerét. Nem frázisok ezek, hanem letagadhtatlan tények. Tudom, vannak még hibák, különböző nehézségekkel kell megküzdenünk gazdasági és politikai téren, de életünk lényegét tekintve, mégis elégedettek lehetünk elért eredményeinkkel, amelyek arra köteleznek mtndannylunkat, hogy még jobban, még derekasabban dolgozzunk! Komor felhők borítják a tavaszi égboltot. Viharos szél csapkodja az ablaküvegre az esőcseppeket. A Csallóköz szivében, ebben az új, fiatal üzemben 480 ember dolgozik. Dolgoznak, tervezgetnek, szövögetik a jövőjüket. Dolgozzanak csak és közben álmodozzanak, hiszen a dolgos hétköznapokon fogant álmok ma már nem elérhetetlenek. S mint ahogy tenger zúg a vlzcseppben, ebben a kis üzemben Is benne bong az ország múltja, jelene és jövője. • LOVICSEK BÉLA major Ágoston felvételei
