A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-26 / 17. szám
A kicsinyítő képzővel ellátott opera, az „operácska" vagy közismertebb nevén az operett — de ha tetszik, mat változatban a musical — a „múzsák rakoncátlan gyermeke" az a müfal, melyet a komoly zene hívet erősen lekezelnek és alacsonyabb rendűnek minősítenek. Pedig hát a dolgoknak Ilyen értelemben való kezelése alapvetően téves, mert ugyancsak nagyszámú azoknak a tábora, akiknek zenei fejlődése folyamán a klaszikus operett kedvelése fontos szerepet és jelentős átmeneti stádiumot vagy megállót jelentett. Persze az operett műfaja születésének elismert Időpontjától, vagyis ősatyjától, Offenbachtól kezdve Leonard Bernstetnlg, a „West Side Story" világhírű szerzőjéig nagyon hosszú utat tett meg. Ezen a szinte megszámlálhatatlan nevet magábafoglaló úton a szürke kilométerek mellett voltak kiemelkedő mérföldkövek Is, mint például a Straussok, Kari Mtllöcker, Kálmán Imre, Abrahám Pál, akik ma már a műfaj halhatatlanjainak táborába tartoznak. Ugyancsak Ide tartozik és Itt Is egyént helyet foglal el az éppen száz éve — 1870. április 30-án született Lehár Ferenc. A tény, hogy a ml Komáromunkban látta meg a napvilágot, Igazán a sors kiszámíthatatlan véletlenjeinek egyike. Apia ugyanis katonakarmester volt, aki az akkori szokások szerint garnlzonról garnlzonra követte alakulatát s így bejárta a Monarchia minden fontos katonai helyőrségét. Ez az örökös vándorlás az Ifjú Ferenc életében Is folytatódott, s így történt, hogy Pozsony és Sopron után középiskolába Pesten járt, de hegedülni már a prágai konzervatóriumban tanult. Itt, Prágában zajlott le élete sorsdöntő találkozása Antonín Dvofákkal, akt meghallgatva a fiatal Lehár játékát és átnézve eddigi szerzőt zsengéit, azt tanácsolja, hogy akassza szögre a hegedűjét és kizárólag komponálással foglalkozzon. A család megélhetési problémát azonban egyelőre nem engedik meg ezt a luxust, hanem arra kényszerítik, hogy kézbe véve a vonót, zenekari játékosként keresse meg kenyerét. Így lesz először apja zenekarában Bécsben hegedűs, majd maga ts katonazenekarok karmestere Losoncon, Pólóban, Bécsben és Budapesten. Karmestert ténykedése mellett természetesen komponál ts. Kezdetben persze operát, amolyan vad romantikus trubadúrt utánzatot, de aztán eljön a kedvező alkalom, amikor a Theater an der Wtenben lezajlik az első Lehár-operettbemutató. A Bécsi aszszonyok sikerét folytatja a Drótostót, majd ötödiknek megszületik az első világsiker, a Víg özvegy. Lehár olyan természetesen hőm pölygő és bővizű forrásból kicsorduló melódia-árral dalolta körül Glavarl Hanna és Danllovlcs Danila montenegrói követségl titkár svsrelml históriáját, melynek sem Bécs, sem Párizs, sőt még a Broadway sem tudott ellentállnt. De míg Európa és New York a a Vtlja-áal, a Víg özvegy-valcer és a Balga, balga gyászvttéz melódiáit zümmögte, Lehár szorgalmasan komponál és ontja magából ötletes melódiáit. így születnek egymás után — hogy csak a nevezetesebbeket említsük — a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem, az Éva és a Pacsirta. Első bemutató a pesti Király Színházban Kosáry Emmyvel és Lábas Jucival — majd a Frasqutta és a bukásra ítélt Sárga kabát. Ha az ember közelebbről összehasonlítja Lehár eddigi művett kortársai ma már feledésbe merült alkotásaival, kél alapvető különbségre bukkan. Az egyik — a szövegkönyv szerzőivel szemben tanúsított Igényesség, a másik pedig — a zenekarból áradó hangszerelési fantázia gazdagsága. Nem elégedett meg bárgyú történetek kommersz tálalásával éppúgy, mint ahogy nem elégítette kt a pár vonósból álló zenekar clncogó kísérete sem. Így hát zenei szempontból nézve művelt, ez az a pont, ahol Lehár zeneszerzői készsége megközelítette a hajdani vlgoperák Igényességét és színvonalát. De Idővel Igényessége a zenekaron túl a szereplőkkel — primadonnáival és bonvtvánjalval szemben is érvényesül. A gyakorlatban ez akkor valósul meg, amikor páréves érlelés után előveszi bukott művét, a kínai tárgyú Sárga kabátot, hogy abból megalkossa élete legfényesebb sikerét, a ma Is hódító és üde Mosoly országát. Szu- Csong herceg — akinek az őst mandzsu többnejüségt tradíció semmissé nyilvánítja európai növel kötött házasságát — és szerelmese Ltza, zeneileg olyan Igényes szerepek, hogy eléneklésük bármely operaénekes díszére válik. A Vágyom egy nő után kezdetű ária, a Tea-kettős és a mosoly mögé rejtett fájdalmas búcsúzás talán egyáltalán a legszebb Lehár-melódlák. Persze ezeknek a szólamoknak megszólaltatásához valóban komoly énekesekre van szükség. Lehár Idejében ennek a feladatnak legtökéletesebben a híres lírai tenor, Richard Tauber felelt meg, akt csupán Szu-Csong szerepét mintegy hétszázszor énekelte. Partners rendszerint a cseh származású primadonna Jarmila Novotná volt. Lehár utolsó művelt szakmai kö rökben úgy Is hívták, hogy a Tauber-operettek, mert a Paganini, a Cárevtcs — híres Volga-dalával, majd a Goethe-eplzódot színpadra vtvő Frtderlka nagy slágerével, az 0 lányka, ó lánykám, Imádlak én kezdetű dallal, végezetül pedig a Oludltta mind-mind egy-egy Tauber-dtadal. Utolsó müvével Lehár legtttkosabb álma Is valóra vált, mert a Gludttta ősbemutatójának Petres* Znuiaa ét Latabár Kálmán a i.VIg Sivegy" 1938 at felújításán. Liza át Sxu-Ctong herceg tea-jelenete Ágay Karola éti Karín Bála — Marglttxlgetl Szabadtári Színpad 1939 színhelye maga a bécsi Operaház, majd utána sorjában Pártzs, Budapest operát következnek, fényesen dokumentálva, hogy az „operácskát" Lehár kezéből az opera fellegvárai Is befogadták. „Életcélom teljesült — a bécsi fllharmóntkusok Lehárt játszottak" — mondotta büszkén a szerző utolsó ősbemutatója estéjén, mely után már csak tíz év múlva lesz még egy bemutatószámba menő felújítás, mikor Is a hajdani Ctgányszerelem kap új köntöst, hogy 1943-ban a pesti Operában „Garabonciás" elmen keljen új életre és egyben lezárja a világhírű nagyoperettek sorát, melyeknek zenéjét szerezte — Lehár Ferenc. VARGA JÓZSEF r az ol vasúkig „Tavaszi szél vizet áraszt“ címmel népdalversenyt rendezett a Csemadok rimaszombati szervezete. A jelentkezők életkora nem volt meghatározva, Így fiatalok és Idősebbek Is jelentkeztek. A verseny folyamán 12 versenyző lépett mikrofon elé. A verseny évről évre növekvő színvonala megnehezítette a zsűri dolgát. Nemcsak a zsűri, hanem a közönség Is szavazhatott külön szavazólapon. A közönség nagydlját Szanlszló György nyerte. Harmadik helyen Lévay Tlborné, második helyen Ondrejcsák Nándor és az első helyen Seraky Veronika végzett megérdemelten. A népdalverseny után a tánczenét kedvelők tapsolhattak a résztvevőknek. A fesztiválnak ebben a részében 14 versenyző lépett fel. Volt egy 10 éven aluli versenyző Is, mégpedig a rimaszombati Dósa Ágnes. Fiatal kora ellenére jó hangjával ás jó előadói tehetségével méltán érdemelte ki a közönség elismerését. A zsűri Ági Jó előadását ún. „Reménydíjjal“ Jutalmazta. Közönségdíjat kapott Fükő Gyula, aki az est folyamán a legtöbb tapsot kapta. A zstlrl a következőképpen osztotta el a díjakat: harmadik helyen végzett Betes Marika Tornaijáról, második helyezést ért el Pásztor István és első helyen végzett Kovács László szintén Tornaijáról. A műsort Diobka Géza vezette, a díjakat Gabonás Tibor, a zsűri elnöke osztotta ki. A sok taps azt bizonyítja, hogy a közönség meg volt elégedve a versennyel. A fesztivált reggelig tartó mulatság követte. polgári íren Köles-tár István írja Csécsről A község lakosságának 95 százaléka magyarajkú. A Csemadok szer vezetőnek fegyvere a munka és az erős akarat. A szervezet a szövetke zet segítségével aktív munkát fejt ki községünkben. Van lói működő színjátszó csoportunk. A község lakossága sokáig fog emlékezni 1909 decemberére. A színjátszó csoport akkor mutatta be zsúfolt nézőtér előtt Tamási Áron „Énekes madár“ című Játékát, mellyel benevezett a Járási versenybe. A versenyt az Idén Csécs községben tartják meg. Színjátszó csoportunk meglátogatta a környező magyar falvakat Is, majd a rozsnyól járásban Szádalmás és Görgő községekben léptek fel nagy sikerrel. Ezenkívül tervezünk egy magyarországi vendégszereplést az encsl Járásban, továbbá ellátogatunk Romániába, Tamási Áron szülőfalujába ts. A darabot Koleszár István a Csemadok elnöke rendezte. A rendezésben nagy segítséget nyújtott Suba Emil a Csemadok kassal Járási dramaturgiai bizottságának tagja. Nehéz volna csak néhány szereplőt említeni, mert mindegyik tudásának legjavát adta: Dienes Sárika, Vilk Gyula, Szokol László, Sváb Jolika, Magócsl Jóska, NÓÔ Emiké, Vilk Ica, Pelegrln Bertl és Dienes István. Nagyra kell értékelni Pelegrtn Dezső bácsi munkáját, aki a darabot betanította. Népi tánccsoportok járási döntője Léván Március 13-án rendezte meg a Csemadok Járási szervezete a tánccso portok döntőjét. Több mint 25 csoport lépett a közönség elé. A ver seny iránt nagy volt az érdeklődés. Nagy sikert arattak az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középlsko la versenyzőt. A Jó felkészülés meghozta gyümölcsét, az első helyen végeztek. A csoportban 12 lány és hat fiú szerepelt. A nagy siker egy részt a Jó előadásnak, másrészt Molnár Károly tánctanárnak köszönhető. Nem maradhat ki a dicséretből Bodzsár Béla nevelő sem, aki szintén közreműködött a táncok betanításában. Ugyancsak nagy sikerrel szerepeltek a Csemadok lévai és nagysallól táncegyüttesei is. Első helyen végzett: az Ipolysági és a lévai, másod) kon pedig a nagysallól tánccsoport. A versenyzőknek továbbra Is sok sikert kívánunk. KECSKÉS JÁNOS
