A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-12 / 15. szám
Második honfoglalás A Valóság januári számában László Gyula Kérdések és feltevések a magyar honfoglalásról című előadásvázlatában nagyon meggyőzően — azt fejtegeti, hogy a Kárpát-medencében már éltek magyarok Árpád fejedelem bejövetele előtt. De most nem erről lesz szó, az írás címe sem ezzel függ ősz- Bandi bácsi sze. Sokkal inkább azzal, hogy a közelmúltban Sopronban jártam, s onnan Szabó Gyula visszafelé jövet az országúiról letérve meglátogattam* Balfot, amely alig ki- vb-elnökkel lencszáz lélekszámú kicsinyke falu. Céltalanul avagy határozott szándékkal tértem-e be oda? Elárulhatom, Győrben, a Kisalföld szerkesztőségében tudtam meg, hogy ebben a Sopon környéki kisközségben él a testvéröccse a legnagyobb magyar drámai színésznőnek, Jászai Marinak. Jászai Andrásnak hívják, de a faluban mindenki csak mint Bandi bácsit ismeri. Jászai Mariról sok egyéb között azt is feljegyezte a színháztörténet, hogy hányatott gyermekkor, cselédsor után szerződtetik 1867-ben a budai Népszínházhoz. Bandi bácsi viszont 1946-ban került Balfra, sok-sok Farádról, Rábatamásiról, Kisfaludról, Újkérről és Hajdűhadházáról odatelepült cseléddel együtt. Jászai Mari cselédsorból emelkedik fel s lesz országszerte szeretett és elismert színésznő, testvéröccse András pedig operaénekesi pálya után áll szívvel-lélekkel a második honfoglalást megejtő, Balfon megtelepedett cselédemberek mellé. De hogyan is történt itt a második honfoglalás? Az első valamikor az ezredik esztendő tájt valósult meg, egy 1199 bői szár mazó oklevél tesz először említést Balfról, akkor még mint Farkasdról. Kérőbb többféle változatban fordul elő a falu neve: Farkasfalva, Eycse, Vals, Wolf, Wolfs, majd Bolza, Bolf — ebből a változatból alakult ki a község neve. A második honfoglalás a második világháború befejezése után történt, amikor a falu sváb lakosságának zömét kitelepítették, s volt mezőgazdasági cselédeit telepedtek le a községben. A cselédemberek nótája úgy mondja valahogy, hogy újév napján jönnek érteni szekérrel . . . Csakhogy ezúttal nem úgy történt, ahogy a dal mondja: a rábatamási, kisfaludi, újkéri, hajdúhadhátai cseléd nem egy másik gazdához költözött, a felszabadult Magyarország házhoz, földhöz juttatta a tegnap cselédjeit. A már említett falvakból százötven család kerekedett fel, s költözött be az üresen maradt balfi házakba. Az őslakosságból tizenhárom-tizennégy család maradt, akik megosztották gondjaikat, örömeiket a tegnap számkivetettjeivel. Csak a szemtanú tudná hitelesen leírni ezt a huszonegynéhány évvel ezelőtt lejátszódott honfoglalást, az üresen maradt házakba való beköltözést, a takarítást, meszelést, a szegényes bútorok elhelyezését, a sokféle helyről ideköltözött, más-cnás természetű emberek összeszokását, ismerkedését, keveredését az őslakossággal, az új élet kezdését. Sem terünk, sem helyünk most erre. Elég legyen annyi, hogy a magyar állam házhoz, telekhez, földhöz juttatta ezeket a volt cselédeket. Éljetek, akarjatok, teremtsetek és mi segítünk nektek! A rábatamásiakkal együtt jött Jászai András is, a most hetven esztendős Bandi bácsi, aki bor mellett meséli az akkori dolgokat: Horváth Vincze, a földosztó bizottság elnöke előrelátó ember volt. A cselédembernek nemcsak ház, telek és föld, de kultúra is kell. S ez lesz a te feladatod, mondta nekem. Végigjártuk a falut, s az a ház, amiben most is lakom, üres volt. Horváth Vinczével bementünk az udvarra, leszúrtuk a karót, ráírtuk a nevemet. Házat és 1040 négyszögöl szőlőt kaptam kulturális munkámért. A döntést Veres Péter, az Országos Földosztó Bizottság elnöke is jóváhagyta ... Jászai Andrástól tudjuk meg, hogy színdarabot odahaza, a régi helyen csak a kisgazdák és az iparosok játszottak, a cselédeket nem engedték színpadra. Balfon fordult nagyot a világ, a volt cselédek színdarabot tanultak, nagy lelkesedéssel játszottak, láttak munkához. Móricz Zsigmond egész életművét jellemző mottóval bizonyították: ... a szögény is ember! A cseléd is ember! Horváth Teri például Bandi bácsi keze alól került a Thalia Színházhoz. Per sze kultúrház akkor még nem volt, a kocsmában jártak össze próbákra, s az első darabokat állva nézte végig a szép szóra éhes közönség. Aztán fatörzsekre ültek . . . aztán már székeket is csináltak . . . aztán jóval később meg már az idő szavát is értve társadalmi munkával, csekély állami hozzájárulással 1965-ben felépítették a művelődési otthont, kétszázötven sze mélyes színházteremmel, klubbal és szabadpolcos könyvtárral. A fatörzsek és rögtönzött ülő alkalmatosságok helyén fényes széksorok várják a második honfoglalást megejtő volt cselédeket, akik talán el is felejtették már, hogy valaha cselédek voltak. A művelődési otthon klubjából zeneszó szűrődik ki, a KISZ tánczenekara próbál, a nagyteremben az irodalmi színpad tagjai készülnek új bemutatóra, csütörtökön és pénteken este pedig a szabás-varrás tanfolyamon részt vevő asszonyok özönlenek a kultúra templomába. Az öregek klubja sem tétlen (Bandi bácsi az elnöke), kellemes, családias hangulatban töltik együtt az estéket azok, akik felett eljárt már az idő. Kórházba került beteg társukat meglátogatják, s magnószalagon rögzítik küzdelmes életük legérdekesebb épi zódjait. Bandi bácsinak három unokája van. Fia a soproni Antikvárium dolgozója, lánya Pesten él: távolsági autóbuszjáraton dolgozik. Jó termés idején húszon öt-harminc hektoliter bora terem. Huszonkét mázsa cefrét szállít évente Sopronba s öt-hat forintért adja kilóját. Négy öt hektóliter bort a család fogyaszt el, persze a családot felkereső rokonokkal, vendégekkel együtt! Terem neki veltlini, fehér-piros csaszla, kékfrankos, muskotály, rizling, ezüstfehér ... Meginni a bort könnyű, megdolgozni érte nehéz. Tavasztól őszig kemény munkát kíván a szőlő. Marasztalna Jászai András, de csak rövid ideig maradhatunk, sürget az idő, menni kell tovább. Pedig jó lenne végigházalni a falut, bekopogni a negyvenöt utáni honfoglalókhoz, hogyan rendezkedtek be, hogyan sáfárkodtak az utóbbi negyedszázaddal. Akiről legtöbbet hallunk Bandi bácsitól, az Szabó Gyula vb-elnök. Hogy hozzá feltétlenül nyissunk be, sokat tett a faluért. Két tanítólakás, három kút, mázsaház, művelődési otthon, KISZ klubhelyiség, könyvtárszoba, az árkok kiköveztetése —• mind-mind az ő buzgalmának ered ménye. Cseléd volt ő is, most végzi Sopronban a Marx Károly Tudományegyetem három éves esti tagozatát. Barátságos, beszédes ember. Negyven esztendős, de már unokája is van, fiatalon nősült. Élete eddigi története tömören: hattól tizenhat éves koráig cseléd, a felszabadulás után önként jelentkezik rendőrnek, majd a határőrségnél teljesít szolgálatot. 1960-tól vb elnökként Balfnak él. Szabó Gyuláéknál beszélgetünk a gazdálkodásról, a faluról és a készülő tervekről. Az asszony is az asztalnál ül. Nem nehéz megállapítani, hogy gondolkodásban, szemléletben egy az urával. A községben negyvennyolc párttag van, s közéjük tartozik ő is. Csak Gyuszi fiúk nem foglal helyet, ő a tulajdonképpeni vendéglátó, borért jár le a pincébe. Érettségire készül a soproni gépipari technikumban. Kérdjük az asszonyt: — Nem neheztel-e a férjére az éjszakába nyúló gyűlésekért, az örökös lótás-futásért? —• A válasz: — Ilyennek ismerem, él-hal a közért, a közösségi életért. Azért neheztelnék, ha valamilyen oknál fogva nem ilyen lenne ... Derűs, jókedvű asszony, tőzsgyökeres balfi. Vegyes házasságból született: apja magyar, anyja német. Olykor-olykor ki is igazítja a férjét, ha valamit nem egészen pontosan mond, annyira benn él ő is a közösség gondjában-bajában. Előfordul persze az is, hogy a férj javítja ki őt. Történetesen akkor, amikor a régi római kori gyógyfürdő újjáépítéséről esik szó. Az asszony hetvenkettőre jósolja a befejezést, a férj két esztendővel későbbre teszi. Nem is ez a lényeg, hanem a háborúban tönkrement gyógyfürdő rendbehozása. Nagyon jó kéntartalmú víz fakad itt a földből. 1958-ban ideiglenesen működésbe hozták a fürdőt, jelenleg is üzemeltetik húsz káddal. Két-három éve is több mint harmincezer ember keresett is gyógyulást. De bővíteni, korszerűsíteni akarják, hadd szerezzen további jó hírnevet Balfnak, hadd növekedjék még jobban a község idegenforgalma! A falu földterületének harminckilenc százaléka szántó, tíz százaléka szőlő, a többi rét és legelő. 1949 őszén alakult meg huszonöt taggal a Micsurin Termelőszövetkezet. Az új életet kezdő tegnapi cselédek hozták magukkal az uradalmi birtokok megszokottságát, az egyedül üdvözítő gabonatermesztést. Drágán fizették meg a tanulópénzt. Egyszer a közeli Fertő-tó vize, másszor a szárazság vitte el a termésüket. A szőlőre nem sokat adtak, nem is értettek a gondozásához. Hamarosan rájöttek azonban, hogy a jövő a belterjes gazdálkodásé. Felújítják a szőlőket, szilárdabb alapokra helyezik az állattenyésztést. A jelenlegi százhuszonhét hold szőlőterületből harminc hold egészen új telepítésű, most fórul termőre. Gjabb harminc hold kékfrankos és zöld veltlini telepítését is számításba vették: a távolabbi cél pedig, hogy fokozatosan felújítják és gépi művelésre alkalmassá teszik az öreg szőlőket. Ma 6—7 millió forintra rúg a termelőszövetkezet vagyona. A taglétszám 140. Tíz órai munkáért 72 forintot fizetnek, s a tagok nyolcszáz négyszögöl szőlőt és ugyanannyi szántót kapnak. Érdemes közelebbről is megtekinteni egy egy balfi házat. Keskenyek és magasak, a fából épült tornác és a felvezető falépcső eredeti és hangulatos. A házak háromnegyed része alápincézett, de találni mögöttük, a domboldalban is pincét. Minden családfő egyben borosgazda is Balfon, akárcsak nálunk a Garani menti Kéméuden. Persze az élet a tornácon is, a konyhában is, a pincében is úgy folyik, mint másutt. Itt is ugyanúgy szó esik házasságról, szerelemről, halálról, időjárásról, politikáról Jő lenne meghallgatni, miről beszélgetnek a második honfoglalással idetelepült balfiak. Ahogyan két hajdani cselédember mondja a magáét a maga esze szerint. Rábatamási, kisfaludi, újkéri történetekből áll össze a valamikori cselédsors képe, s kimondottan balfi mozzanatok, epizódok, keservek, kudarcok és nagy-nagy örömök teszik teljessé az elmúlt huszonöt esztendőt. Cselédek voltak s jómódú emberek lettek, borosgazdák. A házakban rádió, televízió, a takarékbetét-könyveken több mint másfél millió forint. És ha az elnök büszke is a megtett útra, ha 1966-ban jó szervező és irányító munkájáért magas kormánykitüntetést is kapott, nem elégedett az eredménnyel. Mondja, sorolja, hogy a tanács, a pártszervezet és a tömegszervezetek közösen, közös erővel mit akarnak még megvalósítani: törpevízművet létesíteni, a víz bevezetése után járdákat építeni . . . Óvodájuk, bölcsődéjük, napközijük már van, szakosított iskolájuk is tizenkét tanerővel. Búcsúzni kell Balftól, a kedves, vendégszerető balfiaktól. A falu elcsendesedett, csak itt-ott szűrődik ki fény az utcára. A volt cselédek, az elmúlt huszonöt esztendő jómódúvá vált emberei családostól a készülékek előtt ülnek, szórakoznak, művelődnek, bekapcsolódnak a nagyvilág eseményeibe. És ha a képernyőn vért látnak, vagy a háború borzalmaitól szenvedő embereket, saját falujuk közeli múltja jut eszükbe. Balf a második világháború végén a Budapestről elhurcoltak állomáshelyévé vált, a pajtákat telezsúfolták ártatlanok százaival. Itt gyilkolták meg Szerb Antalt, Sárközi Gyulát és Halász Gábort. A temető falánál elhelyezett emlékmű intő példa és emlékeztető az emberiség egyik legsötétebb korszakára. Keményen, férfiasán kezetráztunk az elnökkel, s már a sopron—győri országúton járunk. És Balfra gondolunk, Bandi bácsira és Szabó Gyulára, a tegnapi cselédek falujára, ahol valami új, soha addig nem tapasztalt kezdődött a háború utáni honfoglalással. MÁCS JÓZSEF 10
