A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-12 / 15. szám

kezdődnek a gondok, és nem Is akármilyenek) Az óvodába még nem engedik el a gyere­keket egyedül, elkíséri őket a mama, a papa vagy a nagyobb testvér. De egy elemista már nem engedheti meg magának ezt a „fényűzést“, mert az osz­tálytársai kinevetnék! Valaki legylnthet, hogy az általános még nem komoly iskola, pedig nagyon is az... (Gondoljunk csak arra, hogy a világon év­ről évre gyarapodik az Írni és olvasni nem tudók száma! Szerencsére, nem a szocialista tábor országaiban. Nálunk már csak a legöregebbek közt van­nak olyanok, akik a nevük he­lyett keresztet rajzolnak a hiva­talos papírokra.) Az Írás, olva­sás és a számolás tudományát az általános iskolában sajátít­ják el a gyerekek. De olvasóinkat bizonyára szám szerint is érdekelni fogja, hogy hány iskola volt huszonöt évvel ezelőtt Szlovákiában, és hány van ma. Az 1945/46-os tanévben 13 fő­iskola, 62 gimnázium, 81 alsó­fokú középiskola, 88 technikum, 236 tanonciskola és 3985 álta­lános iskola volt Szlovákiában, összesen tehát 4403. A tanulók száma akkor 547 721, a taní­tóké 15 406. Ez volt a helyzet a háborút követő első iskolai évben. Azóta az iskolák száma 4403- ról 7335-re, a tanulók száma 547 742-ről 1 202 609-re emelke­dett. Lényegesen megnőtt a ta­nítók és tanárok száma is. Míg az 1945/46-os iskolai évben ösz­­szesen 15 406 volt a tanítók és a tanárok száma, jelenleg 65 671 pedagógusunk van. A felszabadulás előtt iskolá­ink túlnyomó többségében aránytalanul kevesebb leányta­nuló volt, mint fiú. Azóta a helyzet ezen a téren is gyöke­resen megváltozott. Az általá­nos Iskolákban, a gimnáziu­mokban, a technikumokban sokhelyütt éppen fordított az arány. A számok sokat árulnak el, de mégsem mindent. Csupán azt mondják el, hány új iskola épült, hány diákja és tanítója van az új iskolának, de nem érzékeltetik azt, hogy milyen iskolák voltak akkor és milye­nek vannak most, milyen képe­sítéssel rendelkeztek a taní­tók az 1945/46-os tanévben, ami­kor rengetegen tanítottak meg­felelő képesítés, sőt érettségi nélkül is, milyen volt akkor az Iskolák felszerelése és milyen most, hogyan gondoskodnak a diákokról a napközi otthonok­ban stb. És így sorolhatnánk a végtelenségig. Pedig még korántsem dicse­kedhetünk azzal, hogy minden a legnagyobb rendben van ná­lunk az oktatásügy terén. Hi­szen még mindig sok új iskola, sok új tanterem kellene. * Az újonnan épített iskolák többségéhez nem építettek tor­natermet. Az épltővállalatok nem teljesítik a tervet az isko­laépítés terén, s ha felelősség­re vonják őket az illetékes szervek, anyaghiányra és mun­káshiányra hivatkoznak. És iga zat mondanak. A felszaba­A fiatalok ma már csak a múzeumokban ismerkedhetnek meg a hősi harcok fegyvereivel. dulás előtti évtizedek, évszá­zadok mulasztásait nem pótol­hatjuk huszonöt esztendő alatt. Hiszen nemcsak az oktatásügy területén követtek el súlyos mulasztásokat. A tudás, a kultúra terjesztői azonban nemcsak az iskolák, hanem — többek között — a nyilvános könyvtárak, a kul­­túrházak, a mozik, színházak és a különféle újságok, folyó­iratok és szaklapok is. Lássuk csak, mennyit fejlőd­tünk ezen a téren az utolsó huszonöt év alatt. 1946-ban az 1740 nyilvános könyvtárban 517 124 kötet volt. Azóta negy­venöttel szaporodott a könyv­tárak száma, a könyvállomány azonban a nyolcszorosára emelkedett. Huszonöt évvel ez­előtt mindössze 334 kultúrház volt Szlovákia területén, össze­sen 62 600 férőhellyel, s ma csaknem minden faluban van már korszerű kultúrház. A mo­zik száma 285-ről 1105-re emel­kedett. 1969-ben harminckilenc millió mozijegy kelt el. 1946- ban nyolc állandó színházunk 1444 előadását 740 000 ember te­kintette meg. 1969-ben pedig a tizenkilenc állandó színház 4735 előadását 1 900 000 látoga­tó nézte végig. Bizonyára ke­vesen tudják azt is, hogy Szlo­vákiában minden egyes lakos­ra évente 101,5 folyóirat vagy újság és 4,3 könyv Jut. Ez még világviszonylatban is komoly eredménynek tudható be. Zárszó helyett Az Iskolák és a kultúra ügye sohasem lehet befejezett dolog. A lakosság kultúrigényei műve­lődés utáni vágya egyre foko­zódnak, az élet is egyre na­gyobb igényekkel lép fel orszá­gunk lakosaival szemben. Ezen a téren nincs és nem is lehet megállás. Oj iskolák kellenek, még több kultúrház, mozi, színház, könyvtár, folyóirat, mert egyet­len más nép mögött sem aka­runk elmaradni. N. LASZLÚ ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom